Áldoztam Thornak, s mit kértem, megadatott! A nemrégiben lezajlott csillebérci Metalfest utolsó, zárónapján nem más, mint Johan Hegg, az Amon Amarth énekese állt rádiónk mikrofonja elé. Johan minden kérdésünkre, ha kicsit az északiakra jellemző szűkszavúsággal is, nagy örömmel válaszolt… ami meglepően ijesztő volt… láttatok már vikinget mosolyogni??

Hogy álltok jelenleg a turnéval?

Igazából ez most nem egy turné, két fesztiválfellépésünk volt, pénteken játszottunk Pilzenben, Csehországban és ma játszunk itt Budapesten. Persze ez így is teljesen jó, a pénteki fergetegesre sikerült, tegnap már itt voltunk és megnéztünk néhány másik koncertet. Tetszik ez az egész fesztivál, már várom a ma esti bulinkat.

Tegnap volt egy hatalmas vihar, amiről ugyebár akaratlanul is eszünkbe jutott a Twilight Of the Thundergod, és a fellépésetek anno a Rockmaratonon…

Tényleg! Ott is volt vihar, bár most nem szeretnénk, ha ilyesmi lenne, tegnap már kiélveztük a helyzetet.

Most jöttetek vissza az Észak-amerikai turnétokról, ami annak ellenére, hogy kint kevésbé szeretik ezt a fajta zenét, meglepően jól sikerült.

Remekül sikerült. Teltházas bulikat csináltunk és egy sikeres körutat zártunk. Hálistennek, rengeteg rajongónk van kint is, így tényleg nagyon jó turné  volt.

Elég sok albumot kiadtatok. Honnan merítetek ötletet ezekhez?

Nem is tudom. A stílus adott, próbálunk ötleteket összeszedni az utazások alatt… Mondhatni már maga az utazás is inspiráló. Őszintén, szerintem az ihlet ott van mindenben, csak meg kell találni.

Hogyan tudtok pihenni a turnékon?

Sehogy. Nagyon nehéz, de ilyenkor inkább szeretjük kiélvezni a nagybetűs életet, ráérünk majd pihenni a Valhallában, nem igaz?

Mennyire tudjátok tartani a kapcsolatot a közönséggel?

Igyekszünk időt szakítani mindig pár fényképre, dedikálásra, de nem lehetsz mindig mindenki számára elérhető…. sajnos… Ma este például lesz egy hivatalos dedikálásunk, amit már mi is nagyon várunk. A baj az, hogy ha már nem vagyunk a színpadon, természetesen szeretnénk egy kicsit civilben lenni, de elkerülhetetlen, hogy belefuss pár rajongóba, ez persze nem gond, állunk rendelkezésükre olyankor is.

Egyre népszerűbbek lesztek, napról napra nagyobb a népszerűségetek. Hogy tudjátok ilyen gyorsan terjeszteni a zenéteket?

Az egyetlen amit tehetünk, hogy olyan dalokat írunk, amiket mi is szeretünk és mi is szívesen hallgatnánk. Természetesen próbálunk újítani mindamellett, hogy megtartjuk a ránk jellemző hangzást. Hálistennek mindig sikerül olyan dalokat írnunk, amiknél a rajongók már az első pár hangról tudják, hogy igen, ez az Amon Amarth!  Mondjuk érdekes, mert valójában mindig magunknak írunk zenét, és szerintünk csak valami fenenagy szerencse miatt alakulnak úgy a dalok, hogy pont a rajongóknak tetsző képet alkossák.

Emlékszel még az első  rockzenével kapcsolatos élményedre?

Az biztos, hogy nagyon fiatal voltam, és olyanokat hallgattam, mint a Rolling Stones vagy Elvis, hiszen édesapám ezeket szerette. Igazából én nem rajongtam értük, de ez volt az első zenei élményem.

És mégis hogy lett Elvisből Amon Amarth?

Erről látod fogalmam sincs! Talán az, hogy ahogy egyre idősebb lettem, úgy kerültem egyre közelebb ehhez a zenéhez, első sorban barátokon és az idősebb testvéreiken keresztül, akik már akkor metált hallgattak. Még mindig szeretem azokat az albumokat, amiket fiatalon hallgattam, mint pl. a Kiss, Black Sabbath, Led Zeppelin, Iron Maiden, hogy csak néhányat említsek a klasszikusok közül. De ez egy elég hosszú és összetett folyamat volt, amíg idáig jutottam, de valahol el kell kezdeni.

Volt esetleg olyan zenekar, aki kifejezetten befolyásolt téged a jelenlegi zenei felfogásod kialakulásában?

Nem vagyok egészen biztos, hogy volt-e kimondottan ilyen zenekar, de a Metallica például sokat jelentett nekem. A ’80-as években a kedvenceim között volt, mint a Motörhead vagy az Iron Maiden. Ezek mind hatással voltak rám, de nem érzem úgy, hogy ez tükröződne a stílusomon, vagy a színpadi megjelenésemen. Talán Olavi és Johan meg tudnák ezt mondani, hogy zeneileg mi volt rájuk nagy hatással, de szerintem mindegyikünknek van egy egyedi háttere, de ennek ellenére sosem mondtuk, hogy kire akarunk hasonlítani, önmagunk szeretnénk maradni és önmagunkat szeretnénk adni is.

Említettél több zenekart is, akiket rendszeresen hallgattál. Ha meglenne a lehetőséged, melyik banda lenne az, akivel nagyon szeretnél együtt játszani?

A Metallicával és az Iron Maidennel hatalmas lenne játszani. Már csináltunk egy turnét a Slayerrel, ami szintén egy élmény volt.  De bármelyik ilyen legendás zenekarral óriási megtiszteltetés lenne egy lehetőség.

Végezetül, hogyan készülsz fel lelkiekben a mai koncertre?

Általában csak lazítok, nem foglalkozom semmivel… Pár órával a színpadra lépés előtt bemelegítünk a srácokkal, mindenki a saját hangszerén, én pedig végigcsinálom a hangszalagjaim bemelegítését, ami egyébként nem egyszerű, de sajna, muszáj.