Második napjához érkeztünk a 2015-ös FEZEN fesztiválnak. A felállás ugyanaz volt, mint az első este. A nagyszínpadon tolták az arcunkba a metált, míg a másik szabadtéri egységben ment a pop és egyéb nem nekünk való műfajok elegye. Persze ott volt még a FEZEN Csarnok is, ahol el lehetett csípni egy-egy olyan bandát, aki még számunkra érdekes lehetett.
Ez a nap is szarul kezdődött, már ami az időjárást illeti. Áztató esőre és igen hűvös reggelre ébredhettünk. Nem is nagyon találtuk a helyünket ennyire rossz időben. Szerencsére mire eljött a délután és közeledtünk az első fellépőhöz, az időjárás is megjavulni látszott.
Idén is, mint tavaly hamar felfedeztük magunknak a MENSA-sok logikai sátrát, ahol különböző fejtörőkkel lehetett magunkat elfoglalni és felidegesíteni. Utóbbi gyakori volt, mert egy-két feladvány, ördöglakat igen csak kifogott rajtunk.
18:30-ra már a lemenő nap is kisütött, így irány a Kalinka színpad, ahol a kanadai Danko Jones, és punkos rockzenekara csapott a húrokba. Egyszer volt már hozzájuk szerencsém, de ez most sokkal jobb volt, mint az a 2008-as Szigetes buli, ahol láttam őket. Hiába a korai kezdés, nagyon sokan voltak rájuk kíváncsiak, igaz ez annak is nagyban köszönhető, hogy a rockertömegnek nagyon nem kínált akkor más alternatívát a fesztivál. Tökös volt, ez a legjobb szó rá.
Külön szimpatikus volt, ahogy Jones folyamatosan győzködte a Soilwork és a Sabaton keményebb zenéjére éhező rajongókat, hogy nincs olyan nagy különbség a rock és a metál között, nyugodtan bólogathatnak az ő dalaikra is. Bevált, az első sorban álló Sabaton pólós emberek is nagyon élvezték a show-t. A legnagyobb ovációt mégis az kapta, mikor a frontember azzal győzködte a nézősereget, hogy mutassuk meg a mögötte lévő színpadon éppen zenélő Ocho Macho, majd Kiscsillag zenekaroknak, hogy az, amit csinálnak csak egy halk semmi, és a rockzene az úr!
Na, erre mindenkinek megjött a hangja, a másik színpadon és előtt állók pedig kaptak egy kis ízelítőt a Danko Jones-esszenciából. Hetedik magyarországi koncertjük volt, és joggal érezhetjük úgy, szeretnek minket és szeretnek ide járni. Most is csupa szív zenekar oldalukat mutatták, akik hatalmas bulit csaptak és kellően felhergelték a tömeget az érkező Soilworkre.
A svéd csapatot különösen vártam. Egyrészt azért, mert két évvel ezelőtti budapesti koncertjükön is megállapítottam, hogy fantasztikusak élőben, másrészt azért, mert a melodic-death egyik legjelesebb képviselője évről-évre egyre jobb anyagokat dobál piacra, így mindig van miért megtekinteni őket. Most sem kellett csalódnom. A Speed vezette banda olyan elánnal tépte le az arcunkat, hogy joggal nevezhetjük őket a műfaj legjobbjainak. Lehet vitatkozni, de a másik sikercsapatot, az In Flamest nálam simán verik élőben és mostanában albumon is.
Megérdemelték tehát az ovációt, igaz picit sajnáltam is őket. Annyiban hálátlan a Sabaton előtt játszani, hogy sajnos a Sabatonnak is megvan az a közönsége, mint annó – sőt még most is talán – a Metallicának és a Maidennek. A Semmi más nem érdekel és semmi mást nem hallgató rajongók, akik nyilván reggel nyolctól álltak az első sorban mindene Sabatonos ruhában. Nekik játszani bizony nem éri meg.
Ettől függetlenül a svéd banda hatalmasat zúzott. Nálam simán a nap bulija. Bennük van még tűz, elhivatottság és zenei alázat. Nem mellesleg technikailag is nagyon képzett zenészek, akik ügyelnek az igényességre is. Jöhetnek vissza mihamarabb!
Fél tizenegy után nem sokkal jött is a másik svéd gárda, a Sabaton. Bár azt figyelembe véve, hogy évente kétszer minimum játszanak nálunk, már tiszteletbeli magyarnak is hívhatnánk őket.
Ahogy a januári bulijuk után írtam, a Sabaton már nem is igazi metálzenekar, inkább egy showműsor itt-ott zenével megfűszerezve. Legalább annyit eldumálnak egymással a színpadon és velünk a zenészek, mint amennyit játszanak. Joakim a koncert felét a közönség kérésére elpálinkázza, amit még mindig utál, de megissza, mert kérjük tőle. Szerintem berúgni járnak hozzánk. Emellett az egész egy látványműsor. Tank a dobemelvény, minden számot teleszórnak pirotechnikával, amitől jó, hogy nem gyullad fel a színpad.
Jó volt, látványos volt, de valahol legbelül nekem már hiányzik az az egyszerű és szerény Sabaton, akiket 4-5 éve megismerhettünk. Nagyon bejött nekik ez a háborúmetál, ami nem baj, megérdemlik. De rossz ugyanakkor azt látni, hogy sok olyan rajongót vonzanak, aki elvből minden mást leszar, és „csakaSabatonakirály”! Illetve, és ez még rosszabb, hogy mivel viszik a termékeiket, mint a cukrot, a merch pultnál egy egyszerű pólójuk több ezerrel drágább, mint egy ugyanolyan Judas Priest vagy Black Label Society termék. Ezt pedig lehúzásnak érzem. Tudják, hogy megtehetik, és meg is teszik…
Elszomorító, pedig még mindig nagyon jó hangulatú bulikat csinálnak, de kicsit elszálltak.
Mindent egybevetve, azért marha jó nap volt. Három jó koncert, sok jó ismerős, és mehetett a hajnalig tartó buli. Kellett is a pörgés, mert az utolsó két nap annyira nem kedvezett a rockereknek, igaz még egy HIM koncert hátra volt.
