Nem sokkal a Powerwolffal lefolytatott interjú után ismét visszatértem a farkasverembe, ahol a Varg zenekar dobosa és basszusgitárosa, Fenrier és Managarm már tárt karokkal, és poharakkal vártak engem egy kellemes beszélgetésre…
Először is köszönöm, hogy időt szakítottatok rám, gondolom nagyon fáradtak vagytok egy ilyen a koncert után. Milyen volt a magyar rajongóknak játszani?
Baromi jó! Ez volt az első itteni koncertünk, úgyhogy nem tudtuk mire számítsunk, de nagyon kellemesen csalódtunk.A nevetek jelentése démoni farkas. Honnan jött az ötlet?
Jó kérdés… A varg norvégul farkast, néhol démonfarkast jelent ami szerintünk remekül passzol a zenekarhoz, mind hangzás, mind stílus szempontjából. Szerintem ez a tökéletes állat, úgymond jellemez minket, hiszen olyanok vagyunk, mint a mesebeli nagy csúúúúúúnya farkas!
Egy rendkívül mozgalmas, erőteljes bulit láthattunk a ti előadásotokban. Mi ad ennyi energiát egy-egy koncerthez?
Vodka és Jack Daniels … no meg persze a tény, hogy színpadon lehetünk, és előttünk a küzdőtéren ott tombolnak a rajongók. Hiába, szenvedélyes zenészek vagyunk, azért zenélünk, hogy jól érezzük magunkat!
Sokan mondják, hogy a zenétek és a hangzás túl kemény és nyers. Ti ezt hogy látjátok?
Nyeeeeeeeeeeers? KoOoooOOomolyan? DIREKT ez volt a cél, hogy így szólaljunk meg. Nem kellenek samplerek, nem kell szinti, egyszerűen csak egy brutális heavy metal hangzásra törekszünk. Nyers, vad, szabad…csakúgy mint a farkasok!
Ezek szerint innentől ha kérdezik, mondhatom, hogy ti brutális heavy metalt játszotok! Van egy dalotok is a farkasokról….
Bizony, van egy dal rólunk, kicsit metaforikus értelemben. Öt farkasról szól, akik mi vagyunk, hisz a farkas bennünk él, mi pedig felébresztjük, az pedig kegyetlenül előtör.
Ez az első alkalom, hogy Magyarországon jártok. Körbenéztetek esetleg a városban, vagy megkóstoltatok néhány specialitást?
Nagyon jó lenne, főleg mert úgy hallottuk, hogy Budapest egy remek város, de sajnos nem igazán lesz rá időnk. Egy ismerősöm már járt itt korábban és sok jót mesélt, de csak reggelig vagyunk itt a fesztiválon ( ezalatt iszunk, bulizunk ), utána tovább kell mennünk, kilenc-tíz óra a hazaút.
Mi volt a legemlékezetesebb színpadi élményetek?
Svájcban nagyon szeretünk színpadra lépni, ott még nem fordult elő, hogy rosszul sikerült volna akár csak egy koncert. Ellenpélda erre egy ausztriai koncert, ahol összesen húsz ember jelent meg a színpad előtt, mint közönség…mondjuk nehéz erre válaszolni, mivel számunkra minden koncert emlékezetes.
Mi volt a legviccesebb ami koncert közben történt Veletek?
Fenrier (dob): Előfordult, hogy részegen ültem be a dobok mögé és telibehánytam a dobszerkót…. Repült a cucc mindenfelé…. Elég undorító volt, de a metál nem állhatott meg, így hát végigtoltam a koncertet…mit ne mondjak, utána az első utam a tusolóba, majd egy slagért vezetett…
Mananagarm (basszusgitár): Én rendszeresen rálépek a hajamra és kitépem. Ez igazából csak a többieknek vicces, de nekik nagyon! Az énekesünk pedig több nyelvet beszél, egyszer Franciaországban úgy konferálta fel a dalokat, hogy lefordította őket, mi persze szakadtunk azon, ahogy beszélt.
Az első rockzenével kapcsolatos élményetekről mondanátok valamit?
Managarm: Nehéz kérdés. Ha jól emlékszem tíz évesen voltam egy koncerten, ami így utólag már elég viccesnek tűnik.
Fenrier: Én négy éves voltam amikor is volt egy bicikli balesetem, taknyoltam egy gigantikusat. Három hosszúhajú srác odajött segíteni, az egyikük haja akkora volt, hogy ahogy fölém hajolt belelógott az arcomba…én félkómásan megjegyeztem erre: áááááááááááááááállat!…majd másnap elkezdtem növeszteni a hajam….
