Szándékosan volt a vasárnap déli órákra tervezve a koncert? Afféle metal-mise koncepció volt?
Nem, bár tény, hogy nagyon jól hangzik…ejj, miért nem gondoltunk erre? Mindenesetre még sosem játszottunk ilyen időpontban, sőt, leginkább az esti órákat, illetve a sötétedési időszakot szoktuk kifogni, épp ezért, a Prayer in the Dark számunk (melyet Dio mester emlékére játszottunk ma) kicsit képzavaros volt ugyebár, ebben a vakító fényben. Ennek ellenére nagyon nagy örömmel láttuk, hogy szép számmal megjelentek rajongóink a koncerten. Valójában, szabályosan sokkolt minket, hogy mennyire sokan voltak! Sosem gondoltuk volna, hogy itt Magyarországon ennyi ember szeretheti a mi zenénket, főleg nem hogy annyira, hogy a vasárnapi nagy kajálás helyett koncerten tomboljanak. Ezek után semmi sem menthet meg titeket egy ismételt farkas rohamtól, amint tudunk, visszatérünk, és remélhetőleg akkor nem csak fél órát tudunk játszani, a többi nagy közönségkedvencet is felvonultathatjuk.
A szövegeitek gyakran sértik a keresztény dogmákat, vagy éppen kifigurázzák azokat…nem szoktak titeket emiatt megbélyegezni?
Ó, dehogynem…de igazából nem értjük miért mondják ránk, hogy sátánisták. Matthew például betéve tudja a fél bibliát, egy-két dalunkban is vannak belőle idézetek, leginkább latinul. Nem vagyunk azok, se keresztények, se muszlimok, de nem is bíráljuk őket. Mi a metal egyházának hívő lelkei vagyunk és maradunk halálunkig.
A zenei stílusotok meglehetősen egyedi. Miért ezt az érdekes keveréket választottátok magatoknak?
Huh…Hát igazából ebben nagyon sokat segített a világ egyik leg méltóságteljesebb hangszere: a templomi orgona. Eredetileg nem volt semmilyen koncepciónk, de ezen hangszer megtalálása után eldöntöttük, hogy ezt kell csinálnunk. Az egész zene amit mi játszunk leginkább spirituális metalnak mondható, de ez sem elég találó szerintünk. Aminek viszont nagyon örülünk, hogy ez a zene, ez a stílus, ahogy te is mondtad, valóban teljesen egyedi, nem is tudunk hasonló zenét játszó zenekarról.
Nem tudom kiverni a fejemből a Werwolves of Armenia számotokat. van esetleg valami története ennek a dalnak?
Bizony, bizony, erre a dalra nagyon büszkék vagyunk, ugyanis rekordidő alatt készült el. Mivel a zenekar rengeteget olvas, főleg misztikus, ismeretterjesztő illetve kalandregényeket, rövid úton belefutottunk egy örmény legendába, mely szerint, ha egy ember (különösképp a nők) elkövet egyet a hét halálos bűnből akkor hét hétig farkasemberré változik.
Azonnal megfogott minket ez a történet, Attilának meg épp volt kéznél valami ősi orosz népdalrészlet, úgyhogy nekifeküdtünk és egy azaz egy órával később már készen is volt a dal, amit ma Werewolves Of Armenia néven ismerhettek.
A nevetekkel kapcsolatban: a Wolf sejtem, hogy a Greywolf testvérektől jött, de miért Power?
Igen, a Wolf dologba beletaláltál, no de, hogy miért Power?…Ennek sok oka van. A legegyértelműbb szerintem a névben rejlő afféle kraft, az, amennyire erőteljesnek hangzik. Ezeken felül természetesen a szónak mindenképp jeleznie kellett, hogy nem valami nyavalygós gagyi indie banda vagyunk…ami, vajuk be, ritka vicces lett volna!
A rajongóitokkal mennyire tartjátok a kapcsolatot a színpadon, illetve a koncertek után?
A színpadon szerintünk mindent beleadunk a showba, olyan erős interakciót szeretünk kialakítani a közönséggel amennyire csak tudunk. A koncertek után meg persze szívesen vegyülünk el a tömegben, és ülünk le sörözgetni, iszogatni a rajongókkal.
Sosem voltunk az a fajta csapat, akik olyan, hú de nagyon fent hordtuk volna az orrunkat, mi is közönséges dolgozó emberek vagyunk.
Maximum az arcunkon viselt négy kiló fehér-fekete festék különböztet meg minket tőlük.
Utolsó kérdésem lenne hozzátok: mi volt eddig a legviccesebb élményetek ezen a turnén?
No, ez itt történt, a mai koncert alatt! A Resurrection By Erection elején Attila megkérdezte a tömegtől, hogy vannak-e itt férfiak? – A tömeg üvölt- Vannak-e itt férfiak, akik reggel sátorral ébrednek a nadrágjukban? – a tömeg üvölt – Vannak-e itt ilyen nők is? – Egy magányos nő sikítás: ÉÉÉééééén! Nos, ez volt az a pillanat, amikor Attila meg kellett, hogy küzdjön a röhögő görccsel.
Üzentek esetleg valamit a Rocközön.com hallgatóinak?
Igen, azt, hogy rettegjenek, mert ha legközelebb hazátokba látogatunk, akkor lerohanjuk a rádiót is!
