Szombaton került megrendezésre a Dürer Kertben a nagy, magyar underground fesztivál, a Legionfest, melyen fellépett az Éjfény, divideD, Salvus, és még sok más hazai együttes is.
Körülbelül 2013 óta akartam megnézni a „motscharmetalt” játszó Éjfényt, de eddig különböző okok miatt nem tudtam eljutni koncertjükre, de most végre sikerült. Érthető módon nagyon vártam ezt a bulit, és nem is kellett csalódnom. Nagyon jó kis zúzós, földbedöngölős, hevesen bólogatós motscharmetalt hallhattunk, de nem hiányozhatott a humor sem. Többek között elhangzottak az Eredendő, Simulékony, Hangok, és Úton sehová című dalok is. Mikor már körülbelül vállig voltunk a motschárban, kicsit kijjebb mászhattunk a Voltál-e minden című balladával. Meglepetésként ért egy saját stílusra kicsit átírt, mégis az eredeti dal szellemiségét megtartó feldolgozás, az Áldozatunk fogadjátok című dal az István, a király rockoperából. Nem gyakran láttam olyat, hogy a frontember koncert közben lejön a nézők közé és mond a rajongóknak 1-2 szót, így szereztek még egy jó pontot nálam, amikor az utolsó szám alatt Takács Árpi, az énekes-gitáros pontosan így tett, majd visszatért a színpadra. Nagyon jó bulit csaptak, melynek hangulatára se lehetett panasz, és aminek köszönhetően biztos vagyok benne, hogy sokan nyakfájással ébredtek. Biztos vagyok abban is, hogy ha rajtam múlik, akkor nem most láttam őket utoljára. Egyetlen negatívumot tudnék megemlíteni, mégpedig azt, hogy az énekből nem lehetett sokat hallani.
Utánuk jött a divideD, akik a modern, dallamos metalt fűszerezik némi elektronikával. Ilyen kombinációt élőben még nem hallottam, és kíváncsi voltam, hogy a Jósa „Belmont” Tamás vezette együttes hogyan adja ezt elő. Nos… vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, elmondom, miért. Kezdeném a pozitívumokkal: nem meglepő módon jobban, erőteljesebben szólnak a dalok, mint az EP-n. Az Ends of Earth című dal végén Tomi úgy hörgött, ahogy őt még nem nagyon hallottam, tátva maradt a szám, pedig voltam már néhány koncertjén. Lehetett érezni, hogy ebbe a produkcióba nagyon-nagyon sok energiát és időt fektettek, hogy úgy jelenjenek és úgy szólaljanak meg, ahogy azt ők szeretnék, de ezt sajnos most nem sikerült teljesen jól kivitelezni. Az érdekes színpadi ruhák minden tagnak külön karaktert kölcsönöztek, azonban az igényes háttérvetítést alig lehetett látni az állandóan villódzó, látványos fények miatt. Kicsit túl sok volt a kettő: vagy kicsit kevesebb háttérvetítés, vagy kevesebb fények lett volna ideális. Továbbá, a hangosítás sajnos most se volt toppon, így a koncert vége felé csak egy nagy katyvaszt lehetett hallani a dalokból, legalábbis az első sorokban. Többek között elhangzott a fentebb említett számon kívül még a No One To Shoot, és az A Hundred Times is. Furcsának tartottam, hogy alig volt valami kommunikáció a közönséggel, pedig Tomi mindig tájékoztatni szokta a hallgatóságát, hogy mikor mi következik, és elsüt néhány poént is, ha úgy adódik, és ehhez kapcsolódik az utolsó érdekesség, amit a negatívumok közé sorolok. Az utolsó szám végén az énekes elkiáltott egy „Thank you!”-t és az együttes levonult a színpadról. Amikor pár perccel később visszajöttek a színpadra és elkezdtek lepakolni, akkor jöttünk rá, hogy vége a koncertnek, bár ezt az is sejttette, hogy a háttérben nem volt több vetítés, csak az együttes webcíme. Lehet, hogy csak én nem értettem meg teljesen, hogy a divideD milyen üzenetet akart közölni, és teljesen rendben volt a nagyon minimális kommunikáció és a hirtelen véget érő koncert. Remélem, legközelebb már jobban fogom érteni őket, hiszen érdemes megnézni ezt az együttest, mert egyedi és igényes, amit művelnek.
Egy kis szünetet követően kezdett a Salvus, akik dallamos modern metalt játszanak és már olyan sok jót hallottam róluk, hogy kíváncsi lettem, és meg kellett néznem őket is. Náluk már nem volt probléma a hangosítással, és az előadásukkal teljesen meggyőztek. A közönség is lelkesen tombolt, headbangelt, ami nem is csoda, hiszen nagyon jó kis bulit hoztak össze. Többek között hallhattuk a Világra szóló, a Zsákutcák hőse és a Vándor útlevelére című dalokat. Kijelenthetem, hogy hiányosságaimat pótolni fogom, és várom a legközelebbi fellépésüket.
Összességében ezek a zenekarok bizonyították számomra, hogy ha minden jól megy, és nem torpannak meg, nem adják fel, akkor nagy jövő áll előttük.
Fotó: Balázs Orsy
További képek ITT
