George A. Romero rendező 2005-ben készített Holtak Földje című alkotása utólag több olyan savazást kapott, amely szerint a filmje túl giccses, már-már hollywoodi stílusban készült. Talán ennek köszönhetően a mester visszanyúlt a gyökerekhez. A Holtak Naplója minimális költségből készült, szinte no name szereplőkkel, amolyan 70-es évekbeli B-movie utánérzéssel. Azonban nemcsak ebben találunk változásokat. Az előző négy résztől teljesen elkülönített filmet forgatott. A jelenben ugyan, de visszakanyarodott a halottak feltámadásához. Mindent az elején kezdett. Itt még nem uralkodott el az apokaliptikus hangulat, a holtak feltámadása, mint az első zombis filmjében, itt is új cselekménynek számít az élők körében.
Adva van egy főiskolásokból álló csoport, akik egy erdő mélyén múmiás-horrort forgatnak. A stáb tagjai egy rádióműsoron keresztül értesülnek arról, hogy valami nincs rendjén. A holtak életre kelnek és élő emberhúsra vágynak. A sztori ismerős, ezzel semmi újat nem kapunk. A rendező viszont egy kicsit követve a trendeket, az egész történetet a stáb kameráján, amolyan 
áldokumentfilmen keresztül tárja elénk. Hiába, anno az Ideglelés új filmezési stílust vezetett be. Azóta tucatjával készülnek hasonló filmek, amiket és személy szerint egyenesen rühellek. Egyszerűen nem bírom a rángatózó kamerás megoldásokat, mint amilyen a Cloverfield vagy akár a spanyol [Rec] filmben látható (vagy ebben az esetben alig látható). A spanyolok szerintem hatalmas sztorit csináltak, de számomra nagyon idegesítő volt, hogy a kamera rángatása miatt, alig látunk valamit a cselekményből. Romero most megmutatja, hogy ezzel a stílussal is lehet látványos dolgot összehozni. A film egészét egy kézikamera szemszögéből tekinthetjük meg, aminek köszönhetően a film még hangulatosabb, és félelmetesebb lett. A legjobban az tetszett, hogy realisztikusan mutatja be a katasztrófát, amelynek részleteiről (mint Romero többi filmjében) most sem tudunk meg 
többet. A film főhősei egyszer csak egy zombiktól hemzsegő világban találják magukat. A kamerán át mutatott képek végig tökéletesek, minden jól kivehető. A filmes stáb miután értesült a szörnyű hírről, úgy dönt, hogy hazaindulnak a szeretteikhez. Az egyik operatőr mindent rögzít a kamerájával, ami később jó lehet az utókornak. A filmet kisebb filmbejátszások szakítják meg, melyeket a karakterek a youtub-ról töltöttek le, ennek köszönhetően úgy érezzük, mintha ezek a szörnyű dolgok a valóságban is megtörténtek volna. Itt lép a képbe a rendezőre jellemző erős társadalomkritika. Ezúttal a médiát vette górcső alá. Rávilágít a média hírhajhász mivoltára. Még a káosz közepette is azon vannak a hírszerzők, hogy mindent élesben, egyenes adásban közvetítsenek a nép felé. Semmi összefogás, csak a hír közlése, amivel nagyobb pánikot lehet kelteni. Az internet elterjedését és jelenkori nagyságát is hűen ábrázolja. A Youtube-ra (micsoda reklám!) feltett kisfilmet pár perc alatt több tízezren nézik meg. Akkor amikor itt a vég, naná, hogy közben a Youtube-on szörföznék. Abban azonban igaza van Romero-nak, hogy sajnos nálunk embereknél valóban úgy van, ha valahol
katasztrófát látunk, bár megállunk, de nem segíteni, hanem bámészkodni. Ha már felhoztam a hírszerzőket, külön zseniális húzásnak bizonyult az, hogy a hírolvasók narrátoraként olyan kult arcokat hallhatunk, mint Stephen King, Wes Craven vagy Quentin Tarantino. Ők legalább nagy nevek, ellentétben a színészekkel. Tudom, hogy egy zombis filmben nem kell Oscar-várományos produkciót nyújtani, de itt a színészek rendkívül gyengén játszanak. Abszolút jellemtelenek, egyik karakterrel sem tudunk azonosulni. Fontos megemlíteni, hogy az előző zombis filmjeihez képest, itt csak elvétve látunk pár darabot az élőhalottakból. Mondjuk azok maszkírozása teljesen rendben van, de ez a mai technika fejlődése miatt abszolút alapnak számít. A különböző halálnemek is jól sikerültek, van itt aztán sósav a fejre, vagy kaszával való fejátszúrás.
Összességében a sztori már lerágott csont, ezzel az áldokumentfilm-dologgal pedig, már korábban is próbálkoztak mások. Az operatőri munka teljesen rendben van, de a színészek teljesítménye katasztrofális, ami egy idő után már idegesítővé válik. A szokásos társadalomkritika most is helyén van, üt is rendesen, azonban szerintem talán túl arra hegyezik ki a történetet, ami ez által erőltetett lesz. Akciójelenetekben nem bővelkedik a film, a vér meg szinte hiánycikk bene. Pedig ugye, alapból egy horrorfilmről beszélünk, ami inkább drámai, mint borzongató. Ha nem Romero rendezte volna, talán azt mondom egy erős közepes a film, de ismerve a rendező előző munkáit, ez tőle bizony nagyon kevés. Csak reménykedni tudok, hogy nem öregedett ki a mester és nyújt még nekünk kellemes órákat a későbbi filmjeivel.
Pontszám: 6/10
Holtak Naplója (Diary of the Dead) /2007/
Bemutató: 2007. február 15.
Forgalmazó: Artfire Films/ Romero-Grunwald Productions/ The Weinstein Company
Hazai dvd megjelenés: 2008. október 8. (Intersonic)
Rendező: George A. Romero
Forgatókönyvíró: George A. Romero
Zeneszerző: Norman Orenstein
Operatőr: Adam Swica
Vágó: Michael Doherty
Szereplők:
Joshua Close (Jason Creed)
Scott Wentworth (Andrew Maxwell)
Michelle Morgan (Debra Moynihan)
Joe Dinicol (Eliot Stone)
Megan Park (Francie Shane)
