Pontosan 20 évet kellett várnunk, hogy George A. Romero rendező újra ránk szabadítsa élőhalottjait. Méltó utódja a holtak-trilógiaként ismert részeknek. A mester ismét nagyot alkotott, hiszen a Holtak Földje az utóbbi évek egyik legjobban sikerült zombifilmje. Kiválóan illeszkedik a rendező által megalkotott világba. Hamuszürke arc, darabos, koordinálatlan mozgás, rothadó hús. Élőhalottak mindenütt. Bár meglehetősen lassan közelítenek, egyre növekvő számuk biztos stratégiai fölényt jelent, előbb vagy utóbb körbekerítik áldozatukat, a túlélésre nincs esély. A zombi-rajongók örvendhetnek, ugyanis George A. Romero pontosan húsz év elteltével folytatta az élőhalottakról szóló trilógiáját. Bár a rendező elsősége a modern zombikkal kapcsolatban vitatható (azaz nem ő volt a legelső, aki ezt a transzállapotban leledző furcsa lényt kiemelte a vudu hitvilágból), mégis az ő legelső zombi-filmjével, Az élőhalottak éjszakájával (1968) indult útjára a zombi-láz, és a legtöbb mozirajongó vitathatlanul Romero munkásságának köszönhetően ismeri az élő hús után vágyakozó kriptaszökevények természetét. Ez a láz már egész bolygónkat ellepte, így keletkezett a Holtak Földje.
Adva van egy túlélő közösség, akik „a la Mad Max módjára” különböző járgányokon fosztogatják a zombik uralta területek boltjait. Itt aztán begyűjtik a létfenntartáshoz szükséges dolgokat (élelem, gyógyszerek stb.). Persze nem Romero készített film lenne, ha nem lenne a mögöttes tartalomban társadalmi önkritika, így a fosztogatók kapzsiságból és haszonvágyból a talált lóvét is lenyúlják, sőt
az alkoholt is, amit aztán jó pénzért hasznosíthatnak. A fosztogatások után pedig uzsgyi vissza az újvilágba, amely egy árammal és folyóval körülvett városrész. Itt látszólag a túlélők boldog életet élnek, ám azért, mint a való életünkben, itt is van egy „kiskirály” (Dennis Hopper), aki a toronyházából irányítva mindenki felett uralkodik. Itt megjegyzem az első negatívumot: a fószer ugyan teli van pénzzel, de azt nem vágtam, hogy a rebellis Cholo (John Leguizamo) miért zsarolta, amikor ebben a káosz uralta világban értékét vesztette a pénz. Jó, tudom az egyik legfőbb rossz emberi tulajdonságunk, a kapzsiság jön elő, de ez ebben a helyzetben inkább röhejesnek hat. Már a Holtak Napja filmben utaltak arra, hogy az élőhalottak bizonyos szinten taníthatóak. Akkor a Csöpp nevű emberkén kísérleteztek, most viszont egy benzinkutasból lett zombi dönt úgy, hogy a legnagyobb 
hadvezéreket megszégyenítő módon indítja háborúba a zombihadsereget. Amint fegyverhez jut, onnantól kezdve már használja is azt, sőt a társait is megtanítja rá. A zombi visszalő! Na ez nekem már kicsit soknak számít. Az viszont tény, hogy előtte ez a gondolkodó zombi dolog egyetlen filmkészítőnek sem jutott eszébe, ezért Romero ezzel a húzásával ismét megreformálta az élőhalottakat. Ne csodálkozzunk, ha ezek után több hasonló film fog készülni. A film hasonlóan az előző részeihez, szintén olcsónak számító költségvetésből készült, ez azonban abszolút nem látszik rajta. Az akciójelenetek teljesen rendben vannak, és a maszkmesterek is nagyon kitettek magukért. A zombik kinézete ismét nagyon ötletes és jól megmunkált lett. Itt megjegyzem, hogy bár az utóbbi évek zombifilmjeiben szokássá vált az élőhalottak mozgását felturbózni, itt a rendező nem tért el saját elképzeléseitől, az ő halottjai továbbra is lassú, lomha mozgással haladnak a táplálék felé. A színészek hozzák a kötelezőt, Dennis Hopper továbbra is kitűnően játssza a negatív hőst, Asia 
Argento pedig most is gyönyörű. Mindez úgy látszik, hogy a karaktere nincs kihegyezve a mellek kirakására és a különböző pózolásra, ő így természetes állapotában csodálatos nő. A film látványvilága hűen ábrázolja az apokaliptikus hangulatot, amit azzal csak fokoznak, hogy gyakorlatilag szinte csak éjszakai jeleneteket láthatunk. Ha pedig mégsem, hát akkor sem bújik elő a napocska. A sötét atmoszférát folyamatosan érzékeltetik velünk. A hanghatások és a zenei aláfestések pedig állandó feszültséget adnak. Ami azonban abszolút nem tetszett, az a film vége. Amikor főhőseink látják elvonulni a csata után megtépázott zombi hordát, ahelyett, hogy nyomukba erednének, a főszereplő Riley csak annyit mond: „Ők is csak egy helyet keresnek maguknak!” Na itt eltörött a mécses nálam: a végén még talán sajnáljuk is meg szegényeket? Ez azért egy nagy baromság volt a film végére.
Mindent egybevetve azért elmondható, hogy Romero mester még mindig a zombifilmek királya. Míg a többi rendező csak az ő kitalációját képes másolni, addig a mester ismét tudott újat nyújtani. Mondom ezt annak ellenér, hogy az eddigi részek alapján, talán ebben fedezhető fel a legtöbb hiba és badarság. Romero hosszú évekre előrevetítette a műfaj fejlődési útját, ami biztos rengeteg új filmnek lesz támpontja. Amikor már lehetett hallani, hogy új élőhalottas filmet készít, bevallom kicsit tartottam attól, hogy őt is megfertőzi a mai filmezés giccses világa, az „oldjunk meg mindent animációval és mindenféle effektekkel” feeling, azonban ő hű maradt önmagához és egy olyan filmet készített, ami szervesen kapcsolódik az előző részekhez.
Pontszám: 8/10
A Holtak Földje (Land Of The Dead) /2005/
Bemutató: 2005. június 18.
Forgalmazó: Universal Pictures/ Atmosphere Entertainment
Hazai dvd megjelenés: 2008. június 17. (Universal)
Rendező: George A. Romero
Forgatókönyvíró: George A. Romero
Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek
Operatőr: Miroslaw Baszak
Vágó: Michael Doherty
Szereplők:
Simon Baker (Riley Denbo)
John Leguizamo (Cholo DeMora)
Asia Argento (Slack)
Dennis Hopper (Kaufman)
Robert Joy (Charlie)
