– Helló. Kiss lakás?
– Igen.
– Akkor cserélje nagyobbra!
Ilyen, és hasonló telefonbetyárkodást szerintem többen elkövettünk kiskorunkban. Persze a vonalas telefonok világában más volt a helyzet. Ebben a mobilizált világban már azt sem tudom, hogy létezik-e még egyáltalán telefonkönyv. Régen tehát nagy kultusznak számított a telefonbetyárkodás, olyannyira, hogy a nagyobb hallgatottság érdekében elismert rádió műsorvezetők is alkalmazták ezt a műsoraikban. Nyilván sem Villám Gézának, sem Harsányi Leventének nem volt attól félnivalója, hogy egy ilyen kamu telefonhívás után felkeresi őt egy nyáron is bundában lófráló fazon a baltájával, hogy aztán apró miszlikbe darabolja őket. A Hetvenöt című film főhősei azért nem úszták meg egykönnyen a tréfát.
Előfordult már veletek is, hogy egy filmet a borítón feltüntetett szereplő miatt vásároltok meg? A Hetvenöt esetén velem ez történt. Az mondjuk, nem fedné a teljes valóságot, ha azt állítanám, hogy
Rutger Hauer nevét megpillantva egyből a bevásárló kosaramba helyeztem a DVD-t, kellett hozzá a roppant fityinges ár is. Meg hát amúgy sem vagyok elkötelezett híve a színésznek. Filmjeit sem tudnám felsorolni. Ami abszolút megmaradt az emlékezetemben, az a ma már kultikusnak számító Őrült Stone – avagy 2008 a patkány éve, na meg egy akciófilm, amit a Rambo és az Ütközetben eltűnt filmekkel egy időben láttam narrátorosan a VHS-korszakban. Talán Vak végzet volt a címe, legalábbis kedvenc unott hangú narrátorunk így tolmácsolta anno. Na de térjünk rá erre a szarra, mert ez a Hetvenöt bizony borzadály. Esetleg, ha a ’90-es években készült volna, akkor még hagyján, de 2007-ben ilyet készíteni, hát az a filmtörténet megcsúfolása.
Tinihorror. Sokan ennek hallatán képesek a hányós tasakért nyúlni, pedig higgyétek el, ebben a műfajban (mert bizony simán nevezhetjük már önálló műfajnak) is születtek ám remek alkotások. 
Mint például a Sikoly és a Rémségek könyve, amikre feltűnően hajaz a Hetvenöt forgatókönyve. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Brian Hooks és Deon Taylor dobta össze ezt az alkotást, írták, rendezték, producerkedtek, sőt előbbi magára vállalta az egyik főszerepet is. Ennyit pedig valljunk be, nem lehet büntetlenül magunkra vállalni. Lehet, hisz ők is ezt tették, zagyvaság is lett a végtermék. A bevezetőben kisgyerekeket látunk, akik kihasználják, hogy a ház másik szobájában a szülők önfeledten partiznak, így aztán a 
magukhoz vett telefonon keresztül incselkednek. Pechűkre azonban felhívnak egy pszichopatát is, aki kinyomozza honnan jött a hívás, majd egy baltával felszerelkezve betoppan. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek szeme láttára lekaszabolja a szülőket, majd, mint aki jól végezte dolgát, elsétál. A következő jelenetnél már tudatják velünk, hogy tíz évvel később járunk a sztoriban. Ha az elején olyan 8-10 évesek voltak a lurkók, akkor vajon tíz évvel később kik lesznek a szereplők? Naná, hogy ezúttal is ők, csak persze a feka pasik 
(mert feltűnően sok a színes bőrű a filmben) kigyúrtak lettek, a csajok meg hatalmas dudákat növesztettek. Egyetemisták, házibuli, sex, pia, stex, meg a rock and roll, vagyis bocsánat, a már említett négerek miatt itt a rap zene dominál. Na meg a baltás gyilkos, hiszen naná, hogy ő is visszatér. A kérdés csupán, hogy ki a rejtélyes kaszabolós személy. Nyugi, nem lövöm le a poént, nem olyan agyafúrt a forgatókönyv, hogy ne gyertek rá Ti is pár
filmkocka láttán. A történet egyébként két szálon fut. A vastagabb szál a fiataloké, a vékonyabb a nyomozóké. Itt jön a képbe a már említett Rutger Hauer, aki ezúttal Criton nyomozó szerepét öltötte magára. Legalább húsz percig, mert sokat mondok, ha addig láthatjuk. A színész szerepeltetése teljesen felesleges, gondolom azért hívták, hogy egy ismert színész szerepeljen a filmben, ő pedig örült ha hívták és ki is használta a lehetőséget.
Összességében kapunk egy tipikus tinihorrort, mely nem titkoltan merít olyan klasszikusokból, mint a Sikoly vagy a Tudom mit tettél tavaly nyáron. De sajnos felnőni nem igazán tudtak az alkotók a feladathoz. Erősen érződik a professzionalizmus hiánya, habár első filmnek nem rossz. Néhol felfokozott a feszültség, néhol pedig nagyokat ásítasz. Sajnos a végével pedig az egészet elrontották. Lehet, hogy a film a ’80-as, ’90-es években ütött volna, de ez sajnos 2007-ben már túl kevés.
Pontszám: 3/10
Hetvenöt (7eventy 5ive – Dead Tone néven is fut) /2007/
Bemutató: 2007. augusztus 24.
Forgalmazó: Codeblack Entertainment
Hazai dvd megjelenés: 2008. február 5. (Cinetel)
Rendező: Deon Taylor, Brian Hooks
Forgatókönyvíró: Deon Taylor, Brian Hooks, Vashon Nutt
Zeneszerző: Vincent Gillioz
Operatőr: Philip Lee
Vágó: Lane Baker
Szereplők:
Brian Hooks (Marcus)
Antwon Tanner (Kareem)
Cherie Johnson (Roxy)
Wil Horneff (Scott/Josh)
Rutger Hauer (John Criton nyomozó)
