George A. Romero rendező leginkább a zombijairól lett híres a filmiparban. 1968-ban a Night of the Living Dead filmjében ránk szabadította az élőhalottakat, akik azóta is köztünk járnak. Persze a rendező az egyéb zombis alkotása közötti szünetben sem tétlenkedett, így találhatunk a filmográfiája között más volumenű műveket is, mint például ez esetünkben a Csonttörő című filmet. Ígérem, sorozatunkban egy ideig hanyagolni fogom már Romero műveit (főleg, hogy szinte mindegyikről írtam már korábban), de ez annyira szar, hogy nem lehet elmenni mellette.
Nem szeretem a szájbarágós reklámokat, de tény, hogy akik kitalálják őket, azok többnyire révbe érnek. A Csonttörő DVD változatának borítóján hatalmas betűvel éktelenkedik, hogy „George A. Romero filmje”. Ezzel a kiírással pedig gyanítom, hogy jóval több példányt elad majd a kiadó a lemezből, hiszen én sem vettem volna meg az amúgy szerintem tök gagyi cím és a még botrányosabb borító miatt. Sajnos megvettem…ez legyen az én gondom. Emberi mivoltunkból adódóan a dolgok nagy többségében, ha ismerjük valakinek a munkásságát, akkor műveiről alapból 
van a fejünkben egy viszonyítási alap. Pedig ez esetben itt rosszul sül el. Jó, azt elismerem, hogy kész szerencseként a borítón már figyelmeztetnek minket, hogy stílusilag ez egy thriller, tehát ne számítsunk valami iszonyatos trancsírra, amit azért a rendező több filmjében is elénk tárt. Azonban a film megtekintése után még a thriller kifejezéstől is ódzkodnék, sokkal inkább kriminek titulálnám, abból is a lehető leggyengébb fajtából. Pedig a röhej az, hogy a sztori teljesen rendben van, még ha annyira nem is túl eredeti. Adva van egy Henry Creedlow (Jason Flemyng) nevű pasi, aki abszolút hétköznapi férfi volt. Van munkája, van egy szép felesége, csak egy valamije hiányzik: a személyisége. Rabszolgaként tengeti hétköznapjait. A munkahelyén sárba tiporják, a felesége a főnökével kefél, ráadásul az egyetlen barátjának tartott személy pedig a bankszámlájáról szipkázza le a lóvét. Főhősünk egy ideig sodródik az árral, míg végül begőzöl és bosszúból kiírt mindenkit, aki 
addig hülyének nézte. Sajnos Henry kiválasztott halálnemei sem túl eredetiek (van, akit egyszerűen csak lepuffant). Azt azonban el kell ismerni, hogy a színészek abszolút odateszik magukat. Látszik, hogy a rendező nem az utcáról szedte őket össze. Nem okoznak katarzisos élményt, de maximálisan azonosulnak a rájuk bízott személy karakterével. A filmben található zenétől azonban én nemegyszer szinte falra tudtam volna mászni. Baromira idegesítő volt a többször felcsendült keleties prüntyögés, ráadásul van olyan rész, amikor egy faszi szaxofonnal nyomja a dallamtalan baromságot, közben meg fontos párbeszéd zajlik. Egyedül a film végén jelentkező stáblistánál megszólaló norvég A-Ha zenekar Take On Me című dalának punkosított feldolgozását csipáztam. Sajnos ennél többet még ha akarnék sem tudnék írni erről a filmről.
A rendező egyértelmű nagy melléfogása volt ez, nem véletlenül lett bukás. Végig érződik. hogy b-kategóriás műről van szó. Nem is tudom, hogy anno az amcsi mozik hány héten át tartották terítéken, de gyanítom, hogy hamar lekerült a palettáról. A Csonttörő jóval több, mint aminek mutatja magát, de szórakoztatónak bajosan nevezhető, így a nagyközönséget hidegen hagyta. Ha a mester munkásságát nézzük, inkább maradjunk a jól bevált zombiknál, vagy akár a Creepshow ötletes kisfilmjeinél. Nálam a Csonttörő bizony még az átlagot sem üti meg.
Pontszám: 3/10
Csonttörő (Bruiser) /2000/
Bemutató: 2000. február 13.
Forgalmazó: Canal+/ Romero-Grunwald Productions/ Barenholtz Productions
Hazai dvd megjelenés: 2004. október 8. (Best Hollywood Kft.)
Rendező: George A. Romero
Forgatókönyvíró: George A. Romero
Zeneszerző: Donald Rubinstein
Operatőr: Adam Swica
Vágó: Miume Jan Eramo
Szereplők:
Jason Flemyng (Henry Creedlow)
Peter Stormare (Milo Styles)
Leslie Hope (Rosemary Newley)
Koós Balázs (Chester)
Tom Atkins (McCleary nyomozó)
