Kicsit megkésve érkezik a Képsorock rovat, de remélem ez nem veszi kedveteket az olvasástól. Sokat gondolkoztam, hogy így karácsony előtt milyen filmmel készüljek nektek, de végül úgy döntöttem, a választott mozinak semmi köze nem lesz az ünnepekhez. Viszont ha már karácsony, akkor megkapjátok a legjobb filmet amit valaha láttam.  Egy olyan alkotásról van szó, ami sosem lett világsiker, ami nem töltött hónapokat a mozikban, mégis feledhetetlen két és fél óra lesz mindenkinek, aki szakít rá egy kis időt. A legendás Ponyvaregény árnyékában született egy film, aminek műfaja hasonlít elődjéhez, de mégsem kópia lett, hanem egy önálló alkotás. A rendezői fogások, az erőszak nyílt, de megkapó alkalmazása, a színészek játéka, mind-mind számomra felülmúlhatatlanná tette ezt a filmet. Az Alvilági Játékok egy 2006-os bűnügyi-thiller Paul McGuigan rendezésében. Főszerepben olyan legendákkal mint: Bruce Willis, Morgan Freeman vagy Sir Ben Kingsley, vagy Stanley Tucci. Persze Josh Hartnett, és Lucy Liu sem elhanyagolható nevek a szakmában.

Egy névtelen, nem meghatározott közlekedési terminálban Smith elkezdi mesélni a Kansas City shuffle történetét egy látszólag egyszerű idegennek. Az események, melyekről beszél, 1979-be nyúlnak vissza, amikor egy lóverseny biztos befutójának pletykája eljut néhány emberhez, köztük egy munkásosztálybeli családapához, aki a jobb élet reményében nagyobb összeget tesz a lóra. Azonban az állat, droggal a szervezetében, ahelyett, hogy könnyűszerrel maga mögött hagyná a mezőnyt, megbicsaklik és a verseny közepén szívroham következtében kimúlik. Mivel a férfinak nincs pénze az adósság kifizetésére a maffiának, s mivel a maffia értesült a lezsírozott befutóról, a férfinak, a bukmékerének, a feleségének és a fiának is meg kell halnia, üzenetként a hazárdjátéktársadalomnak. Ahogy az idegen elámul a történeten, Smith elvonja a figyelmét, hirtelen kitekeri a nyakát, s a férfi azonnal meghal.

Egy fiatalember, Slevin Kelevra éppen barátjához, Nick Fisherhez érkezik, s miközben a lakására tart, kirabolják. Amikor végül eljut céljához, az ajtót nyitva találja, barátját pedig sehol. Mialatt rendbeszedi magát (s csak egy törölközőt visel), találkozik Lindsey-vel, a szomszéddal, s együtt jutnak arra a következtetésre, hogy a hiányzó Nick valójában nem elment otthonról, hanem elrabolták, s nekik kell kinyomozniuk, mi is történt. Lindsey elhagyja a lakást, így Slevin leveszi a törölközőt, hogy megszárítkozzon, ám Lindsey visszajön. Egy kínos csend átitatta pillanat múlva a lány ismét távozik, s Slevin egyedül marad.

Alig pár perc múlva, rátör két gorilla, s az egy szál törölközőben a nagyhatalmú gengszterfőnökhöz viszik, akit csak a Főnökként ismernek, s aki összetéveszti Slevint Nickkel, így most az adósságát akarja látni tőle. Mivel az egyetlen ember a szervezetében, aki tudta, hogyan is néz ki Nick valójában, nemrég meghalt, a Főnöknek nincs oka úgy vélni, hogy Slevin nem Nick.

A Főnök hajlandó kiegyenlítettnek tekinteni a tartozást, amennyiben Slevin elvállalja a rivális maffiafőnök, a Rabbi fiának meggyilkolását. A fiatalembert a Tündér néven ismerik – mindenki tudja, hogy homoszexuális, kivéve a saját apját. A Főnök azért tűzte ki célul a kiiktatását, hogy így álljon bosszút a maga fia közelmúltbeli megöléséért; másnap reggelig ad haladékot Slevinnek a válaszra. Később kiderül, hogy a Főnök eredetileg profi bérgyilkost fogadott a munkára, Smith-t, azonban végül eleget tett Smith azon kérésének, hogy Nick Fisher végezze el a megbízatást, s ezután ő végez Fisherrel, azt a látszatot keltve, hogy két meleg szerető öngyilkos lett, s így a Rabbi nem feltételezné a Főnök kezét az ügyben, s nem törne ki háború a két vezér között.

Röviddel azután, hogy Slevin visszatér jelenlegi lakóhelyére, két tag jelenik meg, akik a Rabbi elé viszik, aki éppen szemközt lakik a Főnökkel; a két kiskirály korábban barátok és „üzlettársak” voltak. A Rabbi szintén összekeveri Slevint Nickkel, s szintén rajta kéri számon Nick adósságát. Slevin ismét hazatér, ahol beszámol Lindseynek a helyzetről. Lindsey mutat egy fotót Slevinnek a mobilján, amin a titokzatos bérgyilkos, Smith látható, s aki mindkét maffiafőnök árnyákában ott jár. Mialatt Slevin kényszeredetten tervezi a Tündér megölését, a rendőrség is felfigyel rá, s mindkét bűnszövetkezet emberei a nyomában vannak, ki egyszerű baleknak, ki egy újonnan érkezett hivatásos gyilkosnak véli; csak Brikowski nyomozó van tisztában vele, hogy ő nem Nick Fisher, mivel volt már dolga a valódival, azonban semmit nem tud Slevinről. Ez alatt a közös nyomozás során Slevin közeli kapcsolatba kerül Lindseyvel.

Hamarosan kiderül: az események megoldása az 1979-es lóverseny után történt incidens. Akkoriban Slevin (Henry) kisfiú volt, s szüleit – a fogadást elbukó apját és a mit sem sejtő anyját – gengszterek gyilkolták meg, köztük a Főnök, a Rabbi, és a rendőrnyomozó. Smith – akinek valódi neve Goodkat – feladata volt Slevin lelövése, mivel senki más nem vállalta volna a kényes feladatot. Azonban ahelyett, hogy végzett volna vele, magához vette és felnevelte a fiút.

A felnőtt Slevin és Goodkat alapos bosszút forralt ki, aminek alapja a Rabbi és a Főnök közelébe férkőzés. Slevin volt az, aki végzett a Főnök fiával (ekkor kereste fel a Főnök Goodkatet bosszúra szomjazva). Slevin Nick Fisher helyére lépett, aki mindkét gengszter könyvelőjének tartozik (Fisher csupán egy szerencsétlen fickó volt, akinek neve mindkét könyvelő feljegyzéseiben szerepelt). Ő volt az az idegen, akivel Goodkat a történet kezdetén végzett a terminálban. Slevin a felelős mind a Főnök, mind a Rabbi bukmékerének haláláért (így jutott hozzá a könyvekhez). Kitalálta a kirablását is, hogy ne legyen tárcája, amivel azonosíthatja magát. A terv szerint, melyet a Főnökkel is megbeszélt, Slevin randevút kér a Tündértől, és végez vele. Ez jelenti a fordulópontot, mert ekkor válik világossá: Slevin nem olyan barátságos és jóhiszemű, mint amilyennek tűnt, s egyáltalán nem esik nehezére a gyilkolás. Goodkat belép a szobába, ám nem Slevinnel végez, ahogy azt a Főnökkel megbeszélte, hanem a Tündér testőreivel. Goodkat magával hozta Nick Fisher holttestét, amit most odafektetnek a Tündér mellé – Slevin és Goodkat felrobbantják a lakást, így a hulla felismerhetetlenné válik. A Főnök nem túlzottan elégedett, mivel „a melónak úgy kellett volna kinéznie, hogy nem egy meló”. Slevin és Goodkat kiiktat néhány testőrt, majd megkötözik a Főnököt és a Rabbit, s Slevin beteljesíti szövevényes bosszúját, úgy végezve a két férfivel, ahogyan annak idején apja halt meg: nejlonzacskóval a fejükön megfulladnak. Az egész sztoriról tudomást szerez egy rendőr, aki beszámol a detektívnek is. Ekkor derül fény arra, hogy maga Brikowski is érintett volt Slevin családjának meggyilkolásában. A telefonbeszélgetésből az is kiderül, hogy a Slevin Kelevra kreált név: az elpusztult versenyló neve volt „Lucky Number Slevin” („Szerencseszám Slevin”), a „kelevra” pedig héber nyelven annyit tesz: „bad dog” („rossz kutya”, a Goodkat [„jó macska”] ellentettje). Slevin a beszélgetés alatt a kocsi hátsó ülésén rejtőzik, majd golyót ereszt Brikowski fejébe.

Lindsey nem volt a terv része, de Slevin számára kellemes hozadék a kivitelezés folyamán. Ám mivel a nő lefényképezte Goodkatet, a bérgyilkos végezni akar vele, s ezt közli Slevinnel, akinek tudomásul kell vennie a fejleményt. Azonban végül elmondja az egész történetét Lindseynek, s figyelmezteti a leselkedő veszélyről, így a lány golyóálló mellényt vesz fel, amibe a szívéhez vérrel töltött tasakot tesz, hogy mikor lövés éri, valósághű legyen a megtévesztés. Később, mikor Slevin és Lindsey találkoznak a reptéren, feltűnik Goodkat is, s elmondja a férfinek, hogy megérti cselekedetét, emlékezve arra, mikor ő is megkímélte Henryt évekkel azelőtt.

A film remek dramaturgiai fordulatokkal van tele, a színészek remekül hozzák a rájuk írt szerepeket. Freeman és Kingsley mint maffiafőnök, kiváló választás. Willis mint a csendes bérgyilkos, nagyon el talált karakter. Tucci az olaszos, sötét múltú rendőrfőnök is remekül hozza a rászabott jellemet.
Ami abszolút megfogott a filmben, az a kacifántos történet. Az utolsó 5percig fogalmad sincs miről szól az egész, aztán egyetlen egy képsorral, elárulnak mindent és megérted! Ekkor jön az első gondolat, hogy ez mekkora film! Aztán még párszor, és többet nem tudod megunni. Hat éve láttam először, és azóta minden évben megnézem legalább kétszer.  Nem ép karácsonyi film, de ha nem akad a kezetekre a Reszkessetek Betörők, akkor ez is lehet egy jó merengős kis program.

10/10