Ez a hét részes minisorozat az HBO gondozásában jelent meg 2008-ban és osztatlan sikert aratott mindenhol, kivéve az Egyesült Államokban.
Mielőtt leültem végignézni a sorozatot, az a szörnyű elképzelés járt a fejemben, hogy „na itt egy újabb propagandafilm, amit lenyomnak a világ torkán”. NAGYOT TÉVEDTEM. Ez a sorozat nem az első és minden bizonnyal nem is az utolsó, ami az iraki háborúval foglalkozik, de abban a tekintetben mindenképpen úttörő, hogy a háború „másik arcát” helyezi előtérbe.Félreértés ne essék, találunk benne pörgős akciójeleneteket, de ezek aránya jóval kisebb a filmben, mint azt előzetesen vártam. Ennek ellenére én egy percig sem unatkoztam, mert az készítőknek nem csak történetet, de KARAKTEREKET is sikerült alkotniuk és ehhez egészen jó színészi teljesítmény párosult.
2003, Kuvait. Itt várakozik az első felderítő zászlóalj a tengerészgyalogságtól, akik a homokban gyakorlatoznak egy hidas küldetésre és süt róluk a profizmus. Egyrészt. Másrészt bajuszt növesztenek, szidják a tengerészgyalogságot, amiért „gettócuccokkal kell háborúznunk”, kávét főznek és énekelnek. Ja, nem mellesleg fogadják a Rolling Stones újságíróját, aki velük tart majd hosszú útjuk során, egészen Bagdadig. Velük lesz éjjel-nappal, a rázós bevetéseken és az unalmas útbiztosítások alkalmával is (minden, csak nem unalmas).A hét rész felépítése nagyon hasonló a Band of Brothers struktúrájához, vagyis a pilot-ban megismerkedünk a karakterekkel és a stílusokkal. Garantálom, hogy a következő részben már mindenki tudja, ki az a Keresztapa (valóban úgy irányítja az osztagát, mint a Don..), ki az a Ray (legnagyobb dumás az egész bandában) stb.
A végtelenül szellemes beszólások és a fekete humor mellett, legnagyobb meglepetésemre megjelenik egy nagyon erős Amerika-kritika, a katonák, az újságíró illetve az iraki civilek részéről is. Körülbelül a második rész elején sikerült megértenem, miért nem aratott kasszasikert a sorozat az USA-ban. Ha én amcsi lennék, nekem is égne az arcom, hogy a katonai vezetés az összes hadműveletet elcseszi ( bombáztatják a homokot vagy minden útba eső falura tűzcsapást kérnek, tök üres reptereket támadnak meg), de maga az alapelvárás is nevetséges a felderítők felé. „Felturbózott Ferrarik egy roncs derbin”, hogy az egyik katonát „ice”-t idézzem. Körülbelül az a feladat, hogy Hummerekkel kocsikázzanak végig Irakon és vadásszanak tankokra. Valóban, ez minden csak nem felderítés…
Útközben többször előkerül, a „mi a francot keresünk itt” vagy a „ tényleg egyetlen tolmáccsal rohanjuk le Irakot bazdmeg” és hasonló kérdések. Van itt rasszizmus, vak nacionalizmus, liberalizmus, IQ fighter beszólások, humor és még társadalomkritika is.Tetszett, hogy a színészek katonai képzésen vettek részt, mielőtt felvették volna a sorozatot, ez meg is látszott a mozgásukon. Összességében engem megfogott a Generation Kill, egyrészt mert remekül sikerült és végig lekötött, másrészt az HBO javította azt a hibát, amit a The Pacific sorozatban elkövetett. Utoljára a Band of Brothers végén éreztem azt, amit a Generation Kill befejezésével, vagyis: jó lett volna, ha van még pár rész a sorozatból.
Most nagy okosságot és egy-két mondatos esszenciát kellene írnom a cikk végére, de maga a sorozat annyira sokszínű, hogy azt lehetetlen visszaadni ilyen formában, ezért azt javaslom mindenkinek, hogy nézze meg! Elérhető az interneten, letöltés nélkül, legálisan, csak keressetek rá!
Jó szórakozást mindenkinek!
