Ez a 2001-es tíz részes filmsorozat bár több díjat is besöpört 2002-ben, nem vált a filmes köztudat részévé, sajnos igen keveset beszéltek róla itthon és külföldön egyaránt. Végignézve mind a 10 epizódot, csak arra tudok gondolni, hogy a bombasiker elmaradása csakis a nem megfelelő PR tevékenység számlájára írható.
rendező: Phil Alden Robinson, Richard Loncraine, Tom Hanks, David Frankel
író: Stephen E. Ambrose
forgatókönyvíró: Erik Jendresen, Tom Hanks, John Orloff, E. Max Frye, Bruce C. McKenna
zeneszerző: Michael Kamen, Robert Elhai
operatőr: Remi Adefarasin, Joel Ransom
producer: Ken Halsband, Mary Richards
executive producer: Tom Hanks, Steven Spielberg
vágó: Billy Fox, Frances Parker, Oral Norrie Ottey, John Richards
Damian Lewis (Richard D. Winters)
Donnie Wahlberg (Carwood Lipton)
Ron Livingston (Lewis Nixon kapitány)
Neal McDonough (Lynn ‘Buck’ Compton hadnagy)
David Schwimmer (Herbert Sobel kapitány)
Matthew Settle (Ronald Speirs kapitány)
Dexter Fletcher (John Martin)
Dale Dye (Robert Sink ezredes)
Frank John Hughes (Bill Guarnere őrmester)
James Madio (Frank Perconte őrmester)
Michael Cudlitz (Denver ‘Bull’ Randleman őrmester)
Rick Gomez (George Luz őrmester)
Kirk Acevedo (Joseph Toye)
Az alkotás az amerikai 101. légiszállítású hadosztály, 506. ezredének E (easy) századának történetét mutatja be, a kiképzéstől egészen a háború befejezéséig. Bár a második világháborúval számtalan film foglalkozik, 
Az elit alakulat mégis egyedi, ami több dolognak köszönhető. Egyrészt, a híres író, Stephen E. Ambrose regénye adta az alapot a filmnek, tehát nem pusztán egy világháborús akciófilmet kapunk, hanem tényekkel, beszámolókkal és érzésekkel teli történetet (a katonák magánleveleit is felhasználhatták), ami összetettségének hála nem válik unalmassá. Talán sokaknak szemet szúr Tom Hanks és Spielberg neve is, nos ők is igazán kitettek magukért, tudásuk legjavát nyújtották, remek filmet alkottak és bebizonyították, hogy nem kell teletömni számítógépes animációval egy filmet ahhoz, hogy az látványos legyen. A CGI helyett egész egyszerűen nagy számokkal dolgoztak, több ezer statiszta segítette a rendezők munkáját, hogy a nagyobb csatajelenetek is igazán élethűek és grandiózusak lehessenek. Magáról a látványról oldalakat lehetne teleírni, hiszen a kamerabeállások és mozgások, a torkolattüzek, a sebek és robbanások mind fantasztikusak, tehát a rendezői és az operatőri munka egyszerűen kiváló. Meg kell említeni, hogy a zseniális látványon túl, a színészi játék is káprázatos! Úgy a katonák közti összetartást, mint az esetleges vitákat úgy éli meg a néző, mintha ő is részese lenne a cselekménynek. Külön pozitívum, hogy az összes szereplőnek sikerült egyedi karaktert adni, ami azért is dicséretes, mert sokkal több „főszereplő” van a sorozatban, mint a többi hasonló témájú filmben.
Bár első olvasásra a szereplők listájában nem sok ismerős nevet találunk, ne gondoljuk, hogy csalódást okoznak. Közel sem! (Ezt bizonyítja Damian Lewis elismerése is). Azt hiszem, nem volt olyan rész, ahol akár csak egy kicsit is hiányérzetem támadt volna a színészi játék miatt, pedig az alkotás témájához képest nagyon sok párbeszéd, poén és harcmentes szakasz került megjelenítésre. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a rendezők nagyszerűen kiegyensúlyozták a sorozatot, hiszen a cselekmény többszálú, követhető mégsem egyhangú, a harc és az „élet” jelenetek jól váltják egymást, ezzel fenntartva a nézőben az érdeklődést. Nagy meglepetésként ért, hogy egy-egy részben még nagyon komoly társadalomkritika is megfogalmazódott a történet kibontakozása közben.
Külön dicséretet és egyúttal sorokat is érdemel a helyszínek megválasztása, kidolgozása és felépítése. Legyen szó kisvárosi épületekről vagy erdős harcmezőkről, a legapróbb részletekig kidolgozott minden, amit a kamerával rögzítettek. A fák robbanásai a villanások, a szilánkok, a géppuskatűz nyomán felverődő föld mind valósághűek és egyben látványosak. Nagyon tetszett, hogy a fegyverek közt nemcsak a közismert eszközök jutottak szerephez, hanem bizony egy-egy ritka példányt sem haboztak bevetni a változatosság, és persze a nézők kedvéért. Az csak hab a tortán, hogy a ritka harckocsikat (pl Tigris), amelyeket természetesen nem kaphattak meg a forgatáshoz, úgy alkották meg, hogy szinte megszólalásig hasonlítanak az eredeti példányokra, illetve jól álcázták őket, hogy az éles szeműek se vehessék észre, bizony nem panzer alvázra épült a tank többi része.
A cselekmény, mivel hosszú időt ölel fel, nem leírható a rendelkezésre álló terjedelemben, ezért nem is foglalkoznék vele különösebben, elég, ha tudjuk, történelmi hűséggel követi nyomon a nyugati front eseményeit és hol örömteli, hol tragikus eseményeket dolgoz fel. Hozzá kell tenni, hogy az egyes részek önmagukban is egy önálló történetet vezetnek le, azonban a 10 rész a fent leírtak nyomán mégiscsak szoros egységet képez. Nem mehetünk azonban szó nélkül el a film zenéje mellett sem, ami fantasztikus, sőt tökéletes. Igen, ez kellett ehhez a filmhez! Drámai, hangulatos, minden dicséretet megérdemel. A nagyszerű hangzáshoz a filmből kivágott képek sorozatát kapjuk, ez a kombináció véleményem szerint az utóbbi 10 év legszebb és legérzelemgazdagabb főcímét eredményezi. Ezt HD minőségben megtekinthetitek az alábbi címen: http://www.youtube.com/watch?v=LotPYoDtxaU&feature=related
Azt hiszem a legfontosabbakat sikerült összeszedni a sorozattal kapcsolatban, tehát egy rövid és tömör összegzéssel (kellene) zárnom a cikket. Mi is ez a sorozat? Egy elgondolkodtató, drámai cselekményláncolat, humorral, társadalomkritikával, bajtársiassággal, naturális ábrázolással és akcióval tele. Egy háborús eposzt amit évente egyszer kétszer elővesz az ember, ha van egy kis szabadideje, és gondolkodva szeretne szórakozni.
Bátran ajánlom mindenki figyelmébe, a Band of Brothers nem fog csalódást okozni.
