Ez a 2009-es magyar „szuperprodukció” ékes bizonyítéka annak, hogy kis hazánk filmipara már nem feltétlenül a régi. Pedig valaha tudtunk mi filmet készíteni. Úgy érzem ez a cikk nem csak filmkritika…..
rendező: N. Forgács Gábor
forgatókönyvíró: N. Forgács Gábor, Steiner Kristóf
operatőr: Tóth Zsolt
producer: Cirkó József, Sallay Edina
gyártásvezető: Baló Sándor
vágó: N. Forgács Gábor, Steiner Kristóf, Vásárhelyi Tamás
szereplő(k):
Labancz Lilla (Regina)
Czifra Kinga (Lívia)
Reviczky Gábor (Igazgató)
Rékasi Károly (Károly bá)
Csernóczki Ádám (Márk)
Incze Ildikó (Katalin)
Oberfrank Pál (András)
Bánfalvy Ágnes (Márta)
Eldöntöttem, hogy erről a filmről nem írok egy árva szót se, mert nem érdemli meg. Több napomba tellett mire mind a 96 percet sikerült végignéznem, remélem mondanom sem kell, hogy 10-20 perc elteltével már fizikai fájdalmakat okozott az alkotás. Miért írtam mégis? Mert reménykedem, hogy valaki elolvassa és nem születik több hasonló „remekmű”
A történetről nem sokat mondanék, egy rövid, de tömör idézettel el is lehet intézni: „Amik egy tinédzser életéből nem maradhatnak ki: szerelem, barátság és rivalizálás. Regina (Labancz Lilla) az iskola egyik legnépszerűbb, legaktívabb tanulója, aki csinos és gazdag is. Magyarországon elsőként megalapítja iskolája pompon-csapatát. Mi ez, ha nem egy hollywoodi álom? Ám egy nap villámcsapásként éri a hír, hogy egy titokzatos e-mailre hivatkozva eltanácsolják őt az iskolából. Az új iskola új barátokat, új kalandokat és persze új gondokat jelent.”
Alapvető problémáim akadnak már a sztorival is. Először is, Labancz Lilla minden, csak nem csinos. Több lány is igen tetszetős ebben a majd 100 perces borzalomban, de Lillácska még csak véletlenül sem! Ami azonban sokkal nagyobb baj, hogy egy olyan környezet képzetét szeretné megteremteni a film, ami nem illik ehhez az országhoz, sőt vadidegen tőlünk, magyaroktól. Az egész úgynevezett miliő az ostoba amerikai „rózsaszín szemüveg, hidrogénszőke, sokpénz, kabriókocsi” álmot szeretné ráhúzni a büdös nagy magyar valóságra. NE! Épp elég szeméttel tömik a fiatalok fejét, elég ha Paris Hiltonra, a hollywoody borzalmakra, az EMO-ra, a mekdöncire, meg a többi fejlett nyugati agy és értékromboló szörnyűségre gondolunk.
Muszáj szót ejtenünk a színészi játékról is, illetve arról a ripacskodásról, amit az ÖSSZES színész előad. Az ifiszereplők teljesítménye egyszerűen katasztrofális, minden egyes mondatot úgy adnak elő, mintha betanulták volna az iskolai ünnepségre. Hozzá kell tenni, hogy a forgatókönyvíró(k)nak is kijárna egy alapos verés ezért a borzalomért. Amit viszont nem tudtam feldolgozni, az az, hogy Reviczky Gábor mit keres egy ilyen filmben? Ő egy igen tehetséges színész, amit viszont az Álom.net-ben produkál az kritikán aluli.Mivel a filmkritika jelleget szeretném valamelyest megőrizni, beszélnünk kell a látványról, ami leginkább semmilyen. Egyetlen szép jelenet sincs a filmben, ami kicsit is elütne az átlagostól, de az alkotást látva lehet, hogy ez a film egyetlen pozitívuma? IGEN.Az a helyzet, hogy a Kis Vuk óta nem szült a magyar filmipar akkora szemetet, mint az Álom.net. Az alkotás teljesen átgondolatlan, semmitmondó és bugyuta. Hacsak egyetlen jelenetben felfedezhetné a néző, hogy a film valamiféle öniróniát gyakorol, talán akkor sorolhatnánk a nézhető kategóriába Lillácska történetét. Az alkotók célját sem értem, elképzelni sem tudom, mi lebegett a szemük előtt, hiszen a filmük nem szórakoztató, nem is vicces, hanem szimplán szánalmas.
