Mi történik, ha egy country/americana producer találkozik egy kompromisszumokat nem ismerő hard rock zenekarral? A Halestorm legújabb albuma, az Everest nemcsak zenei, hanem személyes értelemben is mérföldkő a zenekar életében: őszinte vallomás, zenei kísérletezés, kordokumentum. Arejay Hale, a zenekar dobosa mesélt a Rockvilágnak a lemez születéséről, a közös munkáról Dave Cobb producerrel, valamint arról, hogyan keresnek új kihívásokat több mint húsz év közös zenélés után is.
A lemez címét többféleképpen is lehet értelmezni. Neked mit jelent az Everest?
Ezt az anyagot akár az önéletrajzunknak is tekinthetjük. A pályafutásunk olyan, mint a hegymászás: hosszú az út, és sokszor csak arra koncentrálunk, hogy megtegyük a következő lépést. A különbség csak annyi, hogy itt nincs hegycsúcs, és azt sem látjuk, pontosan mi a cél.
Tényleg nincs meghatározott cél?
Nincs. Már attól boldogok vagyunk, hogy megélünk a zenélésből. Nem gondolkodunk hosszú távon. Legfeljebb annyi a cél, hogy a következő lépést minden esetben a lehető legjobban hajtsuk végre. Szükségünk van kihívásokra, egyikünk sem az a típus, aki hosszabb ideig jól érzi magát a komfortzónájában.
Dave Cobb volt a lemez producere. Honnan ismeritek őt, és miért pont rá esett a választás? Dave nem egy tipikus rock- vagy metalproducer.
Pont ezért. Egy olyan anyagot szerettünk volna készíteni, ami nem tipikusan rock vagy metal. Ez is jó példa arra, hogy nem szeretünk a komfortzónánkban maradni. Szükségünk van valami váratlanra, ami felráz minket. Dave kockázatos választás volt, egyáltalán nem tudtuk, mire számítsunk. Az előző két lemezt Nick Raskulinecz-cel csináltuk, aki évekig mentorált minket. Vele olyan volt dolgozni, mint egy edzőtáborban lenni: mindig tudta, hogyan hozza ki belőlünk a legjobbat. Ez alapozta meg az önbizalmunkat ahhoz, hogy most teljesen más irányba induljunk. Az Everest a Halestorm és Dave Cobb közös „szerelemgyereke” lett!
Hogyan tudja belőletek kihozni egy producer a legjobbat? Milyen tulajdonságokat kerestetek egy új producerben?
Talán a legfontosabb, hogy megértsen minket, és hogy szeressük egymás munkáját. Először azt gondoltuk, esélyünk sem lesz Dave-et megszerezni. Nagyon komoly zenekarokkal dolgozik, többszörös Grammy-díjas – mi voltunk a legjobban meglepve, hogy szereti a zenénket. Szükség van erre a kölcsönös elismerésre. Egy lemezfelvétel során lecsupaszítjuk magunkat, megmutatjuk a legsebezhetőbb oldalunkat. Csak akkor tudunk ennyire kinyílni, ha maximálisan megbízunk a producerben.
Nashville-ben laktok, Dave-nek ott van stúdiója, mégis Savannah-ban vettétek fel az anyagot. Miért?
Először mi is azt gondoltuk, hogy hazai pályán vesszük majd fel a lemezt, Dave ötlete volt, hogy Savannah-ban dolgozzunk. Nem is értettük, miért? Végül adtunk neki egy esélyt, lecuccoltunk délre, hogy megtapasztaljuk az ottani hangulatot. Már az első napon megszületett a Darkness Always Wins. Mivel kiszakadtunk az otthoni környezetből, csak a munkára figyeltünk, nem volt semmi, ami elvonta volna a figyelmünket. Savannah különleges hely: sejtelmes, gyönyörű, tele van régi épületekkel. A stúdió Dave tóparti nyaralójában lett felépítve, a hangzás pedig teljesen lenyűgözött minket. Ebből is sokat tanultunk: felépítettünk magunknak egy kisebb stúdiót Nashville-ben, a következő lemezeink egyikét valószínűleg ott vesszük majd fel.
Említetted, hogy a Darkness Always Wins-t a stúdióban írtátok. Voltak olyan dalok, amik már a stúdiózás előtt összeálltak?
Lzzy lakásában van egy kis padlásrész, már ott elkezdtünk dolgozni a lemezanyagon. Eleinte csak mi ketten, aztán jött Joe és az ő kifogyhatatlan riffgyára. Fáradhatatlanul ontja magából az ötleteket. Össze is raktunk pár demót, amit levittünk Dave-nek a stúdióba. Mint kiderült, Dave nem dolgozik demókkal, ezért az addig felvett anyag ment a kukába. Ő azt az energiát akarta elcsípni, ami csak akkor vibrál, amikor egy új dal megszületik. Ezért ha valami összeállt, azonnal fel is vettük. Őszintén szólva ennél jobban nem is sülhetett volna el a stúdiózás – én pontosan így szeretek dolgozni.
Nagyon változatos lett a lemez, a Like A Woman Can bluesos hangulatától egészen a WATCH OUT! punkos tempójáig gyorsul az anyag. Mi ültetett fel benneteket erre az érzelmi hullámvasútra?
Most dolgoztunk először teljes lemezanyagon külsős dalszerzők nélkül, emiatt nagyon felszabadultnak éreztük magunkat. A szabadság érzése mellett viszont ott volt a félelem is, hiszen csak magunkra voltunk utalva. Minden egyes lemezre az előzőnél jobb dalokat akarunk írni, és sosem tudhatjuk, hogy sikerrel fogunk-e járni. A változatosság pedig a saját zenei ízlésünket tükrözi. Nagyon sokféle stílust hallgatok. Towblow, Turnstile, Slipknot, Metallica, a művészet korlátlan. Ezek a zenék mind hatnak ránk, és önkéntelenül is merítünk belőlük.
Miért éreztétek félelmetesnek a zeneszerzést? 22 éve vagytok együtt, stúdiókban és turnén töltitek az időtök döntő többségét. Mitől van bennetek ennyi idő után is ez a bizonytalanság?
Szerintem ez az érzés elkerülhetetlen. Sosem tudhatod, más mit gondol majd a zenédről. Mintha valaki más elolvasná a naplódat. Kiöntöd a szíved egy dalban, amire valaki csak annyit mond: „nem tetszik”… Azt viszont hozzá kell tennem, hogy soha ennyire magabiztosnak nem éreztük még magunkat egy lemezfelvétel során. Egyre kevésbé feszülünk azon, hogy más mit gondol. Dave pozitív visszajelzései is nagyon segítettek: ha valami tetszett neki, azt azonnal felvettük.
Egy ilyen változatos anyag esetében rengeteg variálási lehetőség adott a dalok sorrendjét tekintve. Mennyi időt töltöttetek a sorrend felállításával? Egyáltalán mennyire fontos ma egy lemez esetében a dalok sorrendje?
Továbbra is albumokban gondolkodunk. Lehet, hogy valaki nem hallgatja majd meg egyben a teljes anyagot, és csak pár dalunk kerül be a lejátszási listájába – nekünk továbbra is fontos, hogy egy egységes lemezanyag álljon össze. Izgalmasak akarunk maradni. Azt szeretnénk, hogy ha valaki elindítja a lejátszást, az végig akarja majd hallgatni az összes dalt. A kedvenc zenekaraim is albumokban gondolkodnak. Az emberi érzések és gondolatok nagyon komplexek, ezért egy lemezanyagnak is annak kell lennie.
Szakítottatok egy hagyománnyal: a lemezborítón ezúttal egyikőtök sincs rajta.
El sem tudod képzelni, mennyire örülünk ennek! Imádom a szép lemezborítókat! Nézd meg bármelyik Pink Floyd lemezt. Egyszerűen csodálatosak! Szerettünk volna egy olyan borítót az Everestnek, ami a zenéről szól, nem rólunk. Lzzy olyat képzelt el, ami modern, de hangulatában a DIO lemezeket idézi. Szerintem csodálatos lett!
Az albumot a kötelező CD formátum mellett többféle színes lemezen is kiadjátok. Ezen a téren mennyire folytok bele a munkába? Szerettek a kiadóval együtt dolgozni a különböző verziókon?
Hogyne! Mindig hatalmas élmény elmenni egy lemezgyárba, és megnézni, éppen mit csinálnak. Szerencsések vagyunk, a közönségünk gyűjti a különböző fizikai formátumokat. Szeretnénk azt gondolni, hogy ez azért is alakult így, mert rengeteget dolgozunk azon, hogy minden egyes lemezünket a lehető legigényesebb formában adjuk ki. Nemcsak zenélünk: minden egyes albumunk kicsomagolása élmény kell, hogy legyen. És nyilván az anyagnak minden formátumban kristálytisztán és erőteljesen kell megdörrennie. Egy lemez önmagában is jól néz ki – még ha valaki sosem fogja lejátszani, a csomagolása miatt akkor is érdemes megvenni. Akár be is lehet keretezni, és kirakni a falra.
Májusban egy elég váratlan programmal léptetek fel Budapesten az Iron Maiden előtt. Öt dalt is játszottatok az Everestről, vagyis a műsorotok fele addig kiadatlan számokból állt. Miért nem egy best of programmal készültetek?
Mert ennyire önzőek vagyunk, haha 😊 A Maiden közönségének nagy része a turné előtt nem ismert minket. Az ő szempontjukból teljesen mindegy, milyen számokat játszunk. Ezért a régiek közül csak azokat vettük elő, amiket esetleg hallhattak már a rádióban. Új számokat mindig sokkal szórakoztatóbb játszani, és nagyon remélem, hogy ez a plusz energia átjött. A Maiden közönségét nem egyszerű megfogni. Ők a Maiden miatt mennek ki, az energiát rájuk tartogatják, nincs nagy mozgás az előzenekarok alatt. A technikusaik mondták, hogy minket nagyon jól fogadtak, hiszen egyetlen sörösdoboz vagy cipő sem repült felénk, és le sem akartak zavarni minket a színpadról, haha 😊 A Maiden előtt nem egyszerű fellépni.
Egy ilyen turnén próbáltok nyitott szemmel járni és tanulni a főzenekartól? Gondolom, ez nem mindennapi lehetőség tapasztalatgyűjtés szempontjából.
Természetesen. Minden egyes koncertet ilyen hozzáállással közelítünk meg, legyen az egy kis klubkoncert vagy egy arénaturné. Soha nem tudhatod, mikor jön egy új ötlet, vagy mikor látsz valamit, ami később jól jöhet. Figyelünk a különleges pillanatokra, próbáljuk megérteni, mivel sikerült egy zenekarnak elvarázsolnia a közönséget. A Maiden műsorát szinte minden este megnéztük azon a turnén – hihetetlen show-t raktak össze!
Az Everest turné európai köre a londoni O2 Arénában ér majd véget. Korábban főzenekarként soha nem léptetek fel ekkora helyen. Milyen helyszínek vannak még a bakancslistán?
Az előző turnét egy teltházas Wembley Arénával fejeztük be, ami felfoghatatlan élmény volt! Az O2 még erre is rátesz majd egy lapáttal, az a hely mindenképp bakancslistás! Európában nagyon szeretünk játszani, mindig hatalmas élmény! Szeretnék majd fellépni a Red Rocksban, a Madison Square Gardenben – szerintem sokáig tudnám folytatni, célokban nincs hiány!
A Halestorm mellett Taylor Carroll-lal a KEMIKALFIRE-ben is aktívan zenélsz. Van esetleg bármi konkrét tervetek a közeljövőben?
Próbálunk minél több időt zeneírással és koncertezéssel tölteni. Ez nyilván nem egyszerű: nekem ott a Halestorm, Taylor a zenélés mellett producerként is dolgozik. Mindkettőnknek fontos a közös munka. Szeretnénk még idén újra színpadra állni, új dalok pedig folyamatosan jönnek majd. A Covid miatt lett időnk elindítani ezt a zenekart, és azóta is kifejezetten szükségem van rá, hogy Taylor mellett egy teljesen más szempontból közelíthessem meg a zeneszerzést, mint a Halestormban.
Ez azt jelenti, hogy egy új ötletnél már előre tudod, melyik zenekaroddal fogod kidolgozni?
Egyedül szoktam nekiállni a zeneszerzésnek, ez nálam mindig így működött. Taylorral ugyanúgy gondolkodunk, az élettapasztalataink is hasonlóak, ezért előtte könnyen meg tudok nyílni, és nem kell visszafognom magam. Itt a saját szövegeimet énekelhetem, ami a zenélés egy teljesen más dimenziója. Szinte katartikus! Itt tényleg önmagam lehetek, és megoszthatom a legőszintébb gondolataimat is. Rengeteg energiát ad nekem ez a projekt!
Nem engedhetlek el anélkül, hogy a YouTube csatornádról is beszélnénk. Dr. Magnifiscent néven parfümökről és illatokról készítesz videókat. Nem szokványos hobbi egy turnézó zenésztől. Ez pusztán időtöltés, vagy több annál?
Utazás közben rengeteg időnk van, és ez a téma egyszerűen szórakoztatott. Aztán egyre inkább terápiás időtöltés lett belőle, ez egy teljesen más módja a kreativitás kiélésének! Mindig is érdekeltek a parfümök, mert itt összekapcsolódik két terület, amit gyerekkorom óta szeretek: a művészet és a tudomány. Nagyon szeretem a kémiát és a fizikát is. A YouTube az első lemezünk megjelenésekor kezdett igazán fontossá válni: a zenekaron belül én lettem a kinevezett videós, aki a leginkább beleásta magát ebbe az új világba. A kétezres évek elején rengeteg Halestorm videót készítettem a turnékról és a stúdiózásokról. A koronavírus miatti lezárások idején lett igazán időm elmélyülni a témában. Amikor az életed nagy része a zenéről szól, akkor nagyon jól tud esni, ha valami eltereli a figyelmem. Ez a fajta kikapcsolódás nagyon fel tud tölteni. Fontos volt, hogy a videók humorosak legyenek, és tükrözzék a személyiségem. Nem mellesleg ma már tudok a csatornámon dolgozni akár turnézás közben is – így kitöltöm az üres órákat!
A Halestorm 2025. november 6-án tér vissza Magyarországra, a Barba Negra Red Stage színpadára – ezúttal főzenekarként.
