Azt hiszem kevés embernek kell bemutatni az Anthrax csapatát. A srácok kisebb-nagyobb megszakításokkal, de közel harminc éve zúdítják ránk a metalt. A banda történetét több időszakra tagolhatjuk. Volt ugyebár a debütáló lemez még 1984-ből Neil Turbin énekessel. Kétségtelen, hogy azzal rakták le az alapokat, de a rajongók szemében mégsem hagyott maradandó nyomot. Aztán érkezett Joey Belladonna énekes és a ’80-as évek végére az egész világ a lábuk előtt hevert. 1993-tól azonban már jött a John Bush korszak, töredelmesen bevallom Nektek (ha szentségtörésnek is tartjátok), számomra legalább annyira bejött a banda ezen időszaka, mint a Belladonnával készült klasszikus lemezek. Épp ezért vegyes érzések kavarogtak bennem, amikor újra visszahívták a zenekarba Joey-t. De az már egy másik történet, most itt van nekünk a thrash metal egyik legkiemelkedőbb alkotása az Among The Living.
A hagyományosabb metal stílust Belladonna érkezésével már az 1985-ös Spreading The Disease albumon jóval keményebbre vették. A korongon hallható speed/thrash muzsika gyakorlatilag előfutára volt a még durvább Among The Living lemeznek. Az Eddie Kramer producerrel készült dalokban megmutatták, hogyan lehet intenzív, ugyanakkor kellően durva speed metalt tolni, amikhez fülbemászó énekdallamok párosulnak. Persze emellett a frontember ha kell, kiereszti a hangját. A dalok sodrása megkövetelte, hogy ha kell, akkor agresszíven üvöltsön, mint a fába szorult féreg. Konkrét dalokat nem is emelnék ki, hiszen egyben jó hallgatni a lemezt. Nincs üresjárat, pörölyként sújtanak le ránk a szerzemények. Mivel nagy horror rajongó vagyok, ezért egy rövid szösszenet erejéig csak kiemelnék érdekesebb dalt. A címadó nóta szövege Stephen King Végítélet című regénye nyomán született, csak úgy mint a Skeleton In The Closeté is a borzongás írójának hozama. Ez utóbbi dal szövegének Az Eminens című King kisregény adta az ihletet. A horrorból még annyi adalék, hogy a borító Henry Kane tisztelendőt ábrázolja, aki a kultikussá vált Poltergeist (Kopogó Szellem) sorozat főgonosza.
Érdekes, hogy hosszú évek távlatából a zenészek már úgy tartják számon ezt a lemezt, hogy a dalok rosszul lettek keverve, így a hangzása miatt nem szeretik, de talán Scott Ian és társai nem sértődnek meg rám, ha én azt merem kijelenteni, hogy az Among The Living a mai napig a thrash metal egyik alapműve. Aki pedig kételkedni mer a szavaimban, az hallgassa szerdán 17 órától a KlasszikuShock műsorát. Aki viszont egyet ért velem, az a nosztalgia jegyében hallgassa meg ismét ezeket a remek szerzeményeket! Nem fogjátok megbánni!
