Alice In Chains – Seattle-i Kosz a KlasszikuShockban!

A ’90-es évek eleji Seattle-rock (avagy grunge) láznak négy alapbandája volt, és mindegyiknek született egy tökéletes, felülmúlhatatlan nagylemeze. A Nirvananak a Nevermind, a Pearl Jam-nek a Ten, a Soundgardennek a Badmotorfinger (vagy a lemezeladásokat nézve a Superunknown), az Alice In Chains-nek pedig a Dirt. Érdekes, hogy amíg a Nirvana és a Pearl Jam a tömeghisztéria szárnyán a Mennyországba szállt, addig a Soundgarden és esetünkben az Alice In Chains közel sem ért el akkora sikereket. Na jó, azért a több milliós eladott példányszámú lemezek után nyílván őket sem kell siratni, de gondolom vágjátok mire szeretnék rávilágítani. Az viszont tény, hogy a Dirt címmel 1992-ben megjelent második AIC lemez minden idők egyik legsötétebb, legszomorúbb hangulatú rockzenei alkotásai közé tartozik. A rocktörténelemben millió drogos dalt találhatunk, de kijelenthetem, hogy a metalban nem született a Dirtnél mélyrehatóbb és érzékletesebb album ebben a témakörben. Layne Staley és társai a pokol legmélyebb bugyraiba visznek le minket.

Layne 7 éves volt, amikor szülei elváltak. Onnantól számára fekete lett a nagyvilág. 12 évesen elkezdett dobolni, majd aztán inkább az éneklés mellett tette le voksát. A ’80-as évek közepén már a Sleze névre hallgató sulibanda élén nyomult. Mivel komolyabb névre vágytak, ezért kezdetben Alice ’N Chainz volt a nevük. A banda Seattle-ben kezdett próbálni, a Ballard híd alatti Music Bank komplexumban. Az énekes itt gondnoki teendőket is folytatott. 1986-ban fel is vettek itt egy 3 számos demót. A frontember itt ismerkedett meg Jerry Cantrell gitárossal, aki akkoriban egy Diamond Lie névre hallgató glam bandában nyomult Sean Kinney dobossal és Mike Starr basszusgitárossal. Mivel jól kijöttek egymással, Layne is bekerült a Diamond Lie-ba, a csapat pedig felvette az időközben megszűnt  korábbi zenekar nevét, ezúttal már eredeti formájában. Így született meg tehát az Alice In Chains. 1990 augusztusában Facelift címmel megjelent az első nagylemezük. Abban az időben az a korong csupán egy volt a kissé depressziós, nyers hangzású metal lemezek között. Az viszont tény, hogy a Man In The Box című daluk óriási siker lett, a dal klipjét orrvérzésig játszotta az MTV. Hat hét alatt 400 ezer példány talált gazdára az albumból. Hamar be is futottak. Amerikában többek közt a Van Halen, a Poison és az Extreme előtt léphettek fel, Európában pedig részt vehettek a Clash Of The Titans elnevezésű turnén, ahol rajtuk kívül a Megadeth, az Anthrax és a Slayer is zúzhatott. Muszáj megemlíteni, hogy a banda frontembere ekkor már abszolút a drogok hatása alatt volt (ráadásul Mike Starr basszerost is belevitte a cuccozásba). 15 év szünet után az apja is előkerült, de az öreg nem ám valami olyan dumával jött neki elő, hogy „Édes fiam, de megnőttél. Mi van veled?”, hanem olyasvalamivel, hogy „Szia kölyök. Nincs egy kis hernyód, mert be kéne tépni.”. Így apa és fia együtt indult el a pokolba vezető lejtőn. Sokak szerint a frontember valójában nem is akart megtisztulni, csupán azért akart visszavenni a heroinból, hogy újra fullosan hasson nála az anyag. Ez az önpusztító életstílus végig áthatja a banda második nagylemezét. 1992 áprilisában egy Los Angeles-i stúdióban kezdték felvenni a dalokat. Az tény, hogy a Seattle-i zenei mozgalomnak jelentős része volt a kábítószer, de amit az énekes leírt és elénekelt az maga a fájdalom. Borzalmas lemez született, de épp ebben van az ereje. A lemezen található dalok olyan mélységben ábrázolják a drogosok poklát, hogy annak is fájdalmat okoz, aki az élete során még a füves cigi füstjét sem szippantotta be. A lemez óriási siker lett. Az amerikai lista 6. helyén nyitott a korong, aztán pillanatok alatt átlépte a négymilliós eladott példányszámot is. Ennek ellenére Jerry Cantrell gitáros és Layne Staley énekes között egyre jobban elmérgesedett a viszony. Jerry képtelen volt szó nélkül szemlélni, ahogy társa egyre mélyebbre zuhan. A közeli haverok úgy gondolják, hogy a banda 1996-os jegeléséhez nem csupán a frontember kezelhetetlenné váló anyagozása vezetett, hanem kettejük feszült viszonya játszott közre. 2002. április 19-én egy telefonos bejelentés után kimentek a rendőrök az énekes Seattle-beli lakásához, majd berúgva az ajtót, a szoba közepén találták meg az énekes holttestét. Akkor már két hete halott volt. A boncolás során morfiumot, kodeint és kokaint találtak a szervezetében. Mindössze 34 évet élt.

Bármerre is jársz Layne, szerdán 17 órától tarts a KlasszikuShock műsorával és éljük át együtt ezt az utazást. Merem állítani, hogy kevés ennyire súlyos és mély metal album létezik, mint a Dirt. Füleljetek, nem bánjátok meg!