Mortiis neve évtizedek óta megkerülhetetlen az atmoszférikus dark ambient, az industrial és a gótikus elektronikus zene világában. Az Emperor egykori basszusgitárosa saját projektjével mindig is a maga útját járta, következetesen figyelmen kívül hagyva a műfaji határokat és az elvárásokat. Legújabb albuma, a Ghosts of Europa közel hat év alatt készült el, és egyszerre foglalja magába a filmszerű, cinematikus hangzásokat, a sötét elektronikus textúrákat és a Mortiisra jellemző melankolikus atmoszférát. Interjúnkban Mortiis őszintén beszél a lemez megszületéséről, a kreatív szabadság jelentőségéről, valamint arról, hogy milyen zenei irányba vezethet tovább a Ghosts of Europa által kijelölt út.
A sajtóközleményben azt olvastam, hogy meglehetősen fáradtságos, hosszú és fájdalmas folyamat volt összehozni ezt a lemezt. Kezdjük tehát a legkézenfekvőbb kérdéssel: miért ment ilyen nehezen a munka, és miért kellett hat év, hogy összeálljon az anyag?
A lemezkiadók írják ezeket a sajtóközleményeket, és hajlamosak egy kicsit túlzóan és drámaibban feltüntetni a dolgokat, mint kellene. Az igazság az, hogy nem egy folyamatos, hat éven át tartó munkáról volt szó. A dalok írása, felvétele, átírása, újrarendezése és minden egyéb valóban hat év alatt zajlott le, de rengeteg megszakítással. Közben turnékra készültem, koncerteztem, más albumokon és újrakiadásokon dolgoztam. Van egy teljes munkaidős állásom is, mert egyelőre nem tudok kizárólag a Mortiisból megélni.
Mennyire van szükséged a csendre és a nyugalomra, hogy új dalokon dolgozz? Tudsz a zeneszerzéssel foglalkozni a munkád közben vagy akár a turnékon két koncert között?
A civil munkám közben igen. Régebben gyakran vittem magammal a laptopomat a munkahelyemre, az album néhány része ott született meg. Speciális igényű emberekkel dolgozom, egészségügyi asszisztensként. Sokszor ez a munka arról szól, hogy ott legyél ezeknek az embereknek. Néha nincs sok konkrét feladat, csak ott ülsz velük, beszélgetsz, szórakoztatod őket. Ilyenkor elővettem a laptopot, és egy-két órát a zenével is foglalkoztam. Néhány dallam a lemezről például a munkahelyemen jutott eszembe. Szóval sokféle helyen tudok dolgozni. Turnén viszont sokkal nehezebb. Folyamatosan történik valami, rengeteg ember mozog körülötted, kicsik az öltözők és általában más zenekarokkal vagy stábtagokkal osztozol rajtuk. Emiatt soha nem tudtam új zenéken dolgozni turné közben. Próbálkoztam vele egy ideig, de rájöttem, hogy szinte soha nem működik.
A Ghosts of Europa dalait a „kreatív felszabadulás” kifejezéssel jellemezted. Számomra meglepő volt ezt olvasni, mert te azok közé az előadók közé tartozol, akik gyakorlatilag mindent maguk csinálnak. Nem gondolnám, hogy a Mortiis bármilyen műfaji vagy egyéb korlát közé lenne szorítva. Miért érezted úgy, hogy ez a lemez számodra kreatív felszabadulást jelentett? Miért kellett felszabadulnod?
Nem tudom, hogy valóban fel kellett-e szabadulnom valamitől. Egyetértek veled, rengeteg dolgot kipróbáltam már. Ennél a lemeznél azonban azt éreztem, hogy sikerült teljesen figyelmen kívül hagynom minden határt. Bármilyen furcsa vagy szokatlan ötletem is támadt, egyszerűen követtem a megérzésem. Jó volt egyáltalán nem aggódni azon, hogy mit gondolnak majd az emberek, a rajongók vagy a sajtó. Hogy jó kritikákat kapok-e vagy rosszakat. Egyszerűen nem foglalkoztam vele. Ez fantasztikus érzés volt. Korábban jobban aggódtam ezek miatt a dolgok miatt, és valószínűleg ezért használtam a „felszabadító” szót.
Olyan érzés ez, amit a jövőben is szeretnél megőrizni?
Igen, és szerintem meg is fogom. Elég jó lettem abban, hogy belépek a saját világomba, és nem aggódom túl sokat azon, mások mit gondolnak. Inkább az ötletekre koncentrálok, és arra, hogy azok merre vezetnek.
Nehéz számodra egy dalt befejezettnek tekinteni? Nem motoszkál ott benned egy kis hang, hogy mit lehetne még javítani rajta?
Alapvetően pontosan így működöm. Nem csak egy kis hang van a fejemben, hanem egy egész méhkas. Folyamatosan jönnek az ötletek, nagyon kreatív ember vagyok már gyerekkorom óta. Az ötletek elképesztő sebességgel érkeznek, miközben zenén dolgozom. Őszintén szólva valószínűleg életem végéig el tudnék szöszölni egyetlen dalon, és nem tudom, hogy ez áldás vagy átok. Örülnöm kellene neki, mert az ellenkezője az lenne, hogy állandó alkotói válságom van, és az borzalmas lenne. Ugyanakkor néha frusztráló és stresszes, amikor rájössz, hogy már nagyon régóta dolgozol valamin. Egy ponton el kell engedned.
Hogyan változik a viszonyod egy dalhoz egy turnén? A színpadon is benned van ez az érzés?
Igen, néha előfordul. Főleg akkor, amikor évekkel később visszatekintesz egy lemezre, ami már régóta kint van, és eljátszottad százszor. Ilyenkor arra gondolsz, hogy ezt másképp kellett volna EQ-zni, azt a harmóniát hangosabbra kellett volna venni, vagy egyáltalán nem kellett volna használni. Apró részletek ezek, amelyeken az ember rágódni kezd. De már megszoktam. A trükk szerintem az, hogy nem szabad hagyni, hogy megőrjítsen. Nemrég lehetőségem volt újra felvenni a The Smell of Rain dalainak nagy részét. Így kijavíthattam néhány apróságot, ami régóta zavart.
Mit jelent számodra a Ghosts of Europa lemezcím?
Sokan azt hiszik, hogy valamilyen európai kulturális dologról vagy akár politikai állásfoglalásról van szó. Pedig szó sincs róla. Olyan művész vagyok, akinek gyakran csak úgy felvillannak a szavak és dalszövegrészletek, mintha a Mátrixban élném az életem. Ennél is ez történt. A cím egyszerűen egy nap megjelent a fejemben. A COVID-időszak elején lehetett. Leírtam, mert nagyon tetszett a Ghosts of Europa hangulata, és hogy annyi mindent jelenthet… A dalszövegek metaforikusak. Egyszer mindennek vége lesz, és ez a vég több különböző módon is bekövetkezhet. Számomra ennyit jelent. Szeretem, ha a szövegek titokzatosak és furcsák maradnak. Nehéz elmagyarázni, hogyan gondolkodik egy művész, de ha azok a szavak és sorok, amelyeket leírok jól illeszkednek a zenéhez, én már boldog vagyok. Nem tartom feltétlenül fontosnak, hogy mindig egyértelmű jelentésük legyen.
És mi a helyzet a The Faith That Fades Away című dallal? Van benne utalás a saját spirituális utazásodra az elmúlt évtizedekből, vagy teljesen félreértelmeztem?
Nem feltétlenül. Számomra ez a dal inkább egyfajta vallomás. Rosszul érzem magam bizonyos dolgok miatt, amelyeket a múltban tettem, és ezekkel próbálok megbirkózni a dalszövegben. Inkább a saját életutamról szól. De ugyanakkor érdekesnek tartom, ha más emberek mást olvasnak ki belőle. Nem kell ugyanúgy értelmezniük, mint nekem.
Rengeteg vendégszereplő hallható a lemezen. Hogyan jönnek létre ezek az együttműködések? Már írás közben tudod, kit szeretnél az adott részhez meghívni?
Ez változó. Sarah Jezebel Devát például nagyon régóta ismerem. Amikor elkezdtem dolgozni ezen az albumon, és kezdett kirajzolódni a stílusa, arra gondoltam, megkérdezem Sarah-t, lenne-e kedve közreműködni, mert a hangja jól működhetne ebben a közegben. Innen indult az egész. Aztán úgy döntöttem, hogy több női hangot is szeretnék, hogy nagyobb legyen a változatosság. Másokkal, például Chris Amott-tal szintén nagyon régóta ismerjük egymást. Tudtam, hogy fantasztikus gitáros. Vegard Blomberg, aki több gitárszólamot játszik a lemezen, a 2004-es The Grudge albumom társproducere volt. Egyszerűen elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kipróbálhatnánk néhány gitártémát itt-ott.
Sean Beavannel dolgoztál együtt a lemez keverésén. Mit ad hozzá egy producer vagy hangmérnök egy új lemezhez? Te magad is képes lennél elvégezni ezt a munkát.
Sean Beavan keverte a lemezt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor minden dal és felvétel elkészült, elküldöm neki az összes különálló sávot, és ő összeállítja belőlük a lemezen is hallható dalokat. Ezeket a sávokat nagyon alaposan előkészítem, valószínűleg jobban, mint a legtöbb zenekar. Készítek egy mintakeverést, ami lényegében egy útmutató Sean számára arról, hogy milyen elképzelésem van a dalokról. Mi az én vízióm, mit szerertnék majd hallani a lemezen. Ő ezt újraalkotja, csak sokkal-sokkal jobban, mint amire én képes lennék. Pontosan nem is tudom, hogy mit csinál, és ezért fizetek neki. Nem tudom, milyen varázsport használ…
Könnyű érthetően megfogalmaznod azt a hangképet, amit majd a lemezen hallani szeretnél?
Igen, ezért készítem ezeket a mintakeveréseket. Így tudja, milyen dinamikát, atmoszférát és hangarányokat keresek. Referenciaként használja őket, de mindent jobbá tesz, mert ez az ő szakmája, ehhez van füle.
A lemezhez nagyon szép fizikai kiadványok és különleges csomagok jelennek meg. Mennyire veszel részt a különböző verziók kialakításában?
A borítók és a vizuális koncepciók megalkotásában teljes mértékben részt veszek, azok az én ötleteim voltak. Ami a formátumokat illeti – a box seteket, a vinyleket, a CD artbookot és a többit –, az elismerés a Prophecyé, tulajdonképpen ez az ő szakterületük. Az én fő feladatom az volt, hogy elegendő grafikát biztosítsak minden kiadáshoz, illetve hogy kiválasszam a vinylekhez a színeket.
A weboldaladon csak néhány koncertdátumot látok. Milyen turnéterveitek vannak?
Próbálunk még néhány fellépést összehozni őszre, de egyelőre nem állt össze teljesen a kép. Ez főleg Dél-Amerikát jelenti. Európa valószínűleg inkább jövőre kerül sorra. Már nincs elég idő arra, hogy ezt ősszel vagy télen megszervezzük. Körülbelül egy hónapja értem haza egy 33 napos amerikai turnéról, ami kiválóan sikerült!
Említetted, hogy még mindig rengeteg jegyzeted és ötleted van. Terveid szerint a következő lemez is a Ghosts of Europa hangulatát és irányát folytatja majd, vagy ismét valami teljesen más irányba tervezel elindulni?
Jelenleg úgy érzem, hogy a Ghosts of Europa hangzásvilága áll hozzám a legközelebb. Több különböző irány is találkozik benne. Ott van például a filmszerű, soundtrack-jellegű, cinematikus hangzás, aztán ott vannak a kissé gótikusabb dalok, mint a Tundra, Heart of Hell. Nagyon szeretem ezt a zenei teret. Már el is kezdtem dolgozni néhány régebbi zenei vázlatomon. Rengeteg félkész anyag hever nálam. Nem akarom vesztegetni az időt. Egy dolog biztos: a következő lemezre nem kell újabb hat évet várni.
