Avagy a virágok az égig nőnek?
A Leanderek lehet, legalábbis az a példány, amit mi ismerünk erőteljesen felfelé törekszik. A Rockmaraton harmadik napján a Leander indította a programot a nagyszínpadon, ami több szempontból is több mint figyelemreméltó. A Leander gyakorlatilag még alig, vagy nem is létezett egy éve. A Leandernek még egy kislemeze sem jelent meg. A Leandert mégis ismeri, és nagyrészt szereti a közönség. Miközben a fesztivál légterét sivatagi forrósság árasztotta el, és harapni lehetett a szálló port, a tömeg nagy része már csak a túlélésre játszott. Valahogy át kell vészelni az estig tartó iszonyatos meleget. A nagyszínpad előtt többen délibábot véltek látni, a távolban gémeskúttal, és legelésző marhákkal. Ez nem célzás volt a vega pult látogatóinak. 🙂
Ilyen körülmények között elég reménytelennek tűnt a nagyszínpad elé kicsábítani a népet, de Leanderék mégis megtették. Ennek azért van néhány tanulsága. Előbb olvastam, hogy a szuper prémium Balaton parti fesztiválon (balcsi parti barbi parti) a nép nagy ívben tesz a fellépőkre a meleg miatt, és volt olyan megakirály banda, aki a nagyszínpadon hat ember előtt lépett fel. Ezzel szemben, a Leander koncerten óriási tömeg gyűlt össze, akik kíváncsian várták, hogy mit virítanak a srácok. Tény, hogy a rocker nem diszkós, a kemény fém nem nyalóka, tehát nem olvad a napon. A Leander meg beszarás volt. Nagy örömömre feledtetni tudta velem a nyári ZP koncertet nyomtalanul. A Leander rövid ám sikeres történetének eddigi legnagyobb és legsikeresebb buliját láthattuk a Rockmaratonon. Sok új rajongót nyertek meg maguknak, és szerintem nem vesztettek egyet sem. Fényéveket fejlődtek a srácok, és már csak rajtuk múlik, hogy mit lesz a sorsuk a továbbiakban. Nagyon meg kell rázni magukat, hogy legalább ilyen jó dalokat írjanak a továbbiakban. Szurkolunk nekik. Nagyon jó zenészek, és jó arcok, megérdemlik a sikert.
Húzós nap volt ez a csütörtök, ütős bandákkal, gatyarohasztó meleggel, és hideg sörrel. Ajajj… Nem véletlen, hogy nehezen készült a beszámoló.
Leanderék után Heves megye lordjai, vagyis másik kedvenc bandám a Road zenekar lépett színpadra. Velük kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy végre megérdemelt helyükre kerültek. A tavalyi sátras buli után, idén a nagyszínpadon tolták az arcunkba zenét, és az időjárásnak köszönhetően könnyen sikerült megidézni a szavannák, fekete fők, no és természetesen Afrika hangulatát. 🙂 A Road profi produkció már évek óta, reméljük, hogy máskor és máshol is nagyszínpadon láthatjuk őket. Megérdemlik.
A Depresszió semmilyen meglepetést nem tudott okozni számomra. Szerencsére. Hiszen tudom, hogy az egyik, ha nem a legjobb koncertbanda az országban. Volt, aki nem ismerte őket, és tőlem kérdezte, hogy ez milyen banda, érdemes megnézni? – Nyugi, jó lesz, tetszetni fog. Ennyiben maradtunk, aztán később jött a visszaigazolás, hogy basszus ez durván jó volt. Na ugye. Volt szerencsém pár Depi bulihoz, és rosszra nem emlékszem. Mindig oda teszik magukat a srácok, és kegyetlenül megmozgatják a népet.
Az estét a Dark Tranquillity zárta a nagyszínpadon, akik az előtte fellépő bandáktól zeneileg azért távol állnak, és elég messziről, Svédországból érkeztek a Rockmaratonra. A dallamos death metalt játszó banda a stílus egyik úttörőjének számít és személyükben komoly nemzetközi bandát sikerült színpadra állítani a fesztivál szervezőinek.
Mivel ez egy igazi rockfesztivál, nem diszkó tanya, nem is volt egyszerű a választás, hiszen három színpadon zúztak a zenekarok, és ennyi felé nem lehet szakadni fájdalommentesen.
A Monster színpadon a Kerecsen Sólyom kezdett, majd egy szokás szerint kiváló Omen buli következett, ezt követően a Madball (USA) és a Wisdom lépett a színpadra. Tömör gyönyör, de ki bírja ezt a koncert nagyüzemet? 🙂
És akkor még nem is szóltunk a Rockerek.hu színpad csütörtöki fellépőiről. Sunset, Kerecsen, Igut (horvát), Rising Dream (horvát), Fegyelmező Részleg, Total Chaos (USA), Ati Edge and the Shadowbirds, Yellow Sports, Hollywood Rose.
Kemény nap volt, és másnap minden ment tovább…
