Idei negyedik Demonlord koncertemre jobban vártam, mintha Hetfieldék ismét ellátogattok volna hozzánk, (bár tavaly Ők is megvoltak kétszer) mégis nagyon féltem ettől a bulitól. Lehet egy zenekar számára rosszabb időpontot találni egy városszéli koncertre, mint amikor Budapest legkedveltebb szabadtéri szórakozóhelye sok év működés után a záró buliját tartja? Talán egy Tankcsapda koncert 800-ért, ugyanebben az időpontban. Nos, a kettőt vonjuk össze, vigyük el a koncertünket a főváros egykor szebb napokat látott, mára már a túlélésért küzdő (mondjuk ez kb. a rock klubok 95%-ra igaz) majdnem városszéli szórakozóhelyére és akkor máris szinte helyben vagyunk, csak még állítsuk le a villamosjáratokat is az útvonalon, és kész is van a „tökéletes buli” receptje.
Ilyen előjelekkel indult a Demonlord tegnap esti koncertje a Club202-ben. Tömeget nem vártam, de jó hangulatot és dübörgő metál muzsikát igen. Az estét a Virrasztók zenekar nyitotta, akik a legtökéletesebben alkalmatlanok előzenekar szerepre. Ne értsétek félre. A zenekar profi, a produkció szintén, a külsőségek nem kevésbé. A Virrasztók mégsem való előzenekar szerepre, kivéve, ha ilyen stílusú a koncert többi fellépője. A Virrasztók ugyanis, mint a nevükből és megjelenésükből könnyen kikövetkeztethető, „halálzenét” játszik. Dalaik igazából siratóénekek, megemlékezések a holtakra, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember búskomoran ballagjon hazafelé a koncert után, a saját és szerettei egykoron biztosan bekövetkező vagy bekövetkezett haláláról, és a földi élet nyomorúságáról, értelmetlenségéről merengjen. Egy előzenekartól inkább azt várja az ember, hogy jó hangulatot gerjesszen, a közönséget feltüzelje, és megalapozza a további élményeket. Ismétlem, a zenekar jó, a produkció rendben van, de ehhez olyan közönség és lelkivilág kell, akik erre vágynak. Kívánom nekik, hogy megtalálják őket, és sikerüktől zengjen a vidék, de szívesebben vennék pár vidám dalt tőlük. Nem szeretek szomorú lenni.
Az este második műsorszáma Rudán Joe és a Power zenekar produkciója volt. Őket így együtt már volt szerencsém látni idén a Rockmaratonon, így biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni sem én, sem a közönség többi része. Az első dallal ennek ellenére ránk ijesztett a csapat, ugyanis látszólag énekes nélkül álltak fel. Valójában a dobos énekel, aki gyakorlatilag ki sem látszott a bőrök mögül, és többen háborogtak miatta, hogy miért bújik el az énekes? Frontember nélküli zenekar nagyjából olyan mintha akkor is megtartaná az ember a nászéjszakát, ha a menyasszony nem jön el… Élvezni úgy is lehet, de valami nagyon hiányzik. 🙂
Egyszerűen, nincs ami beindítsa a közönséget, nem tudja az ember hogy hova nézzen. A frontember szerepe nem csak annyi, hogy énekel, hanem irányítja, mozgatja a közönséget vezényli az egész bulit. Ő a kapocs a közönség és a zenekar között. Persze, ezt csak kevesen tudják maradéktalanul megvalósítani, de szerencsére Rudán Joe, aki ezen a bulin a frontember szerepet kapta teljesen profi a témában. A közönség és a zenekar szerencséjére gyorsan átvette Joe a frontemberi feladatokat és megkezdődött valójában a buli. Ettől kezdve már csak a kellemes emlékeket tudom felidézni, hiszen Joe nagyjából fél perc alatt meggyőzött mindenkit arról, hogy továbbra is az egyik, ha nem a legjobb hard rock énekes hazánkban. A műsorban váltogatták egymást a régi Rudán időszakból származó Pokolgép dalok (Adj Új Erőt lemez), és a klasszikus hard rock dalok. Volt itt minden, amitől könnybe lábad bármelyik régi vágású rocker szeme. Olyan dalok érkeztek sorjában, mint a Neon Knights, a Heaven and Hell, a Long Live Rock ’n’ Roll, vagy a Children of the Sea. Itt mielőtt elfelejtem, gyorsan meg is dicsérem a zenekart, mert rendkívül tetszett, ahogy előadták ezeket a klasszikus dalokat. Le a kalappal a banda előtt. Nem csak a Pokolgép, de a régi bandák dalai is úgy megdörrentek, hogy igazán élvezet volt hallani. A buli kedvéért Egerből felutazott barátunk meg is jegyezte, hogy már megérte órákat vonatozni olyan messziről. Joe megint nagyon villantott, de nem is vártam tőle mást, mint tökéletes éneket. Többször említettem már, hogy Joe legjobban a közép és mély hang tartományokban mozgó daloknál a legjobb, de erre ismét rácáfolt. A legkisebb erőlködés nélkül tolta végig a sok „sikonyát”(saját szavai). Joe hangja minden tartományban rendben van. Énekesi képességei jelentős részét a Gépben nem tudta kibontakoztatni a műfaj sajátosságai miatt, amit most szabadon megtehet, de mégis az ember úgy érzi néha, hogy elpazarolja a hangját. A realitás sajnos az hogy nincs olyan kaliberű banda itthon, ahol igazából ki tudná magát használni. ezzel a hanggal nem ebbe az országba kellett volna születnie.
Egyetlen zavaró momentumot tudok csak kiemelni a Rudán & Power buliból, mégpedig azt, hogy a dobos/énekes srác mikrofonja túl hangos volt, és amikor bekapcsolódott az énekbe sokszor zavaróan elnyomta Joe hangját. Ami a gáz, hogy sokszor fél ütemmel máshol járt, ettől kissé tihanyi visszhang feelinget kapott a dolog. Egy Long Live Rock & Roll refrént nem a dobos hangját szeretne a közönség élvezni. Ettől függetlenül nagyon jók voltak a srácok, király volt Joe, és az egész koncert.
Amire a Demonlord került sorra szerencsére már többen voltak a helyen, mint előzetesen számítottam, de még jóval kevesebben, mint amit a Demonlord érdemelt volna. Idén három alkalommal volt szerencsém a bandát színpadon látni, de csak először volt lehetőségem a teljes koncertprogramot végignézni, ugyanis ezt megelőzően, csak fesztiválokon sikerült elcsípni a bandát. Először a Hammerworld által szervezett Metalfesten néztem meg őket, ahol az egyik legnagyobb bulit adták, teltház előtt, éjfélkor. Ezt követően, csak miattuk leautóztunk Várpalotára, hogy megnézzük őket gyakorlatilag záró bandaként a Pannónia Fesztiválon. Megalázó volt nem csak az Demonlord, hanem a Tűzmadár utolsó fellépőként való szerepeltetése is. Egyik banda sem azt érdemelte, hogy gyakorlatilag üres színpad előtt lépjenek fel egy már kiürült fesztiválon. Hangyányi kritika, hogy a nagyszínpadon nem került volna semmibe az utolsó koncert után bemondani, van még két buli a sátrakban, nézzétek meg őket… Ennek ellenére jó hangulatú, kellemes koncertet toltak a srácok, sokol rádiót megszégyenítő hangzással. Köszönet a hangosítónak ezúton is! Lehet, hogy más szakmában nagyobb sikereket érhetne el. Valami olyanban ahol nem hátrány a süketség. Harmadik találkozásom a zenekarral idén a Rockmaratonon zajlott, ahol nagyot zúztak, és ha két órával később lett volt a bulik, akkor teltház előtt játszhatnak. No, de térjük vissza a tegnap estéhez, hiszen ez az irományom tárgya.
A Demonlord, ahogy vártam ez alkalommal bővebben válogathatott a zseniálisan sikerült új lemez dalaiból, nem kellett a 40 perces fesztiválprogram miatt megerőszakolni a setlistet. Elsőként rögtön a Let out the Demon érkezett, ami a címből kiindulva tökéletes koncertnyitó dal, amivel a Démon a színpadra szabadulhat. Remélem, megtartják ezt a szokásukat a jövőben is. Innen kedve már csak annyi van meg, hogy rettentő gyorsan múlik az idő, és pörögnek a dalok egymás után. Nagyon örültem, hogy az új lemezről sok dal elhangzott. Volt Don’t Care, és a nyugisabb Stay Strong, egyik kedvencem, a She Lies, aminek a szövegét valamelyik műsorban meg is osztottuk veletek. Nem maradhatott el természetesen a Bastard Song sem, ami az egyik valaha megírt legjobb hazai metal nóta, amit hallottam. Nem rég készült el a klip hozzá, a beszámoló végén megtaláljátok (ha el nem felejtem). Természetesen a megszokott „régi” Demonlord nóták sem maradtak el, és a második ráadásban Demonlord is elhangzott, ahogy szokott. Az új, Only the Dead are Safe címet viselő albumról leginkább talán a Buffet Rock hiányzott, ami a lemezen nagyon rendben van, és tipikus koncert nótának gondoltam eredetileg.
Mindent egybe vetve, azt kaptam, amit vártam. Egy nagyon jó bulit. A Demonlord új lemeze nálam magasan az idei év eddigi legjobb hazai albuma, tehát nem hagyhatok ki egy Pest közeli koncertjüket sem, az orvosom receptet is írt róla. A Wigwam (bocsánat, de amíg csak a cégnév változik, ez a hely nekem mindig Wigwam marad) úgy szólt, ahogy az elvárom egy ilyen helytől, ami akkora bulikat is látott már, amelyekbe a fél város beleremegett. A hangosítás tökéletes volt, a gitárok hangjával a klub előtt futó villamos síneket fel lehetett volna darabolni, a dob pedig falbontásra is megfelelő lett volna. Balázs hangját, és angol kiejtését divat kritizálni, de én fogom egyiket sem. Szerintem nem vállal olyat, amit ne tudna kiénekelni, a hangja illik a zenéhez, és az angoljába sem tudok belekötni. Elégedett lennék fele olyan kiejtéssel és szókinccsel, mint neki van. A zenekar számomra tökéletesen hozta az új album nótáit megszólalásban, és hangulatban egyaránt, a régieket meg úgyis kirázzák kisujjból. Bánhatja, aki otthon punnyadt a tv fotelben, mert óriási bulit hagyott ki, és nem tudom mikor lesz legközelebb lehetőségünk Pesten egy teljes programos Demonlord koncertet kifogni. Remélem, hogy mielőbb. Köszönjük!
Képgalériák itt:
Virrasztók
Rudán Joe & Power
Demonlord
