Nagyon vártam már egy hamisítatlan Black-Out koncertet, hiszen, ha jól emlékszem, november elején voltam utoljára teljes zenekaros, „bedugós” koncerten, az pedig nem tegnap volt… Több embertől is hallottam, hogy még, még, még, még kellene ilyen, sokszor! 🙂

 

Sajnos az első két számról lemaradtunk, amit nagyon sajnálok, hiszen a Szabadlábon az egyik kedvenc dalom. Ahogy odaértünk, azonnal előrerohantunk a rendezői jobb oldalra, a színpad mellé, és elkezdődött a tombolás. Igazából nem is értem, hogy miért ilyen méltatlanul kevéssé ismert ez a zenekar, és sajnos hiába volt az egyik úttörő a magyar zenei életben, mindig underground körökben maradt. Számomra érthetetlen, felfoghatatlan és feldolgozhatatlan ez a kemény tény, hogy ha ennyire jó zenét játszanak és meghaladták a korukat a hazai színtéren, hogyan lehetséges az, hogy arányaiban mérve kevesen ismerik a zenekart. Az kétségtelen, hogy aki ismeri, az imádja, de mégis. Értem én, hogy nehezebben emészthető, mint mondjuk egy Tankcsapda (senkit nem akarok megbántani ezzel), sokkal tartalmasabb, súlyosabb szövegekkel, amiken az ember akaratlanul is elkezd gondolkodni és nem csak félrészegen érez kényszert arra, hogy óbégassa, hogy „Annakbalraamásodikajtóóóó”. Félreértés ne essék, nincs bajom a TCS-val, akármelyik másik slágereket gyártó, nagy népszerűségnek örvendő zenekarral is példálózhattam volna, a lényeg a különbség. Igen, be kell vallanunk, hogy nem mindenkinek jutnak el addig az értelmi képességei, hogy képes legyen befogadni, megérteni, urambocsá’ továbbgondolni Kowa nem mindennapi szövegeit. Mert ugye valljuk be, a jó zene nem csak a zseniális gitár-riffekről szól – amikben szintén nincs hiány Black-Outék háza táján. A másik, ami talán szokatlan, hogy mind a négy tag mestere a hangszerének, és nem érzem egyiket sem gyengébbnek, a dalok olyan egységesen vannak összepakolva, hogy mindenki lehetőséget kap megmutatni virtuozitását, kreativitását. Emlékszem, amikor 2003-ban (akkor még bontogatta szárnyait a zenei ízlésem) ex-szerelmemékkel elmentem az osztálykirándulásukra, ahol az „alternatív-mag” egész este BO-t hallgatott az emeletes ágyakon elterülve, sörözve. Na, engem akkor teljesen elragadott, olyan különlegesnek éreztem, hogy mintha csak a kiválasztottak érthetnék (nem, nem fogyasztottunk semmilyen könnyűdrogot :D) és én is részese lehetek  ennek a kiválasztottságnak. Ültünk ott öten és sanda szemekkel néztük a betévedő többieket, hogy „Ti ezt úgysem értitek…” – és valóban nem. 😀

No de visszatérve a koncertre. Ritkán hallott számok és „slágerek” is felharsantak (utóbbiról nem a klasszikus értelemben beszélünk :D), sok kedvenc, körben a lelőhetetlenül ugráló barátok. Igazából nekem nagyon-nagyon régóta hiánypótlásra lenne szükségem repertoár-ügyileg, ugyanis iszonyatosan szívesen hallanám már egy olyan koncerten, amin én is ott vagyok (:D) az egyik legnagyobb kedvencemet, a „Rossz út rossz felé”-t. Igen, kicsit kiforratlan, kicsit nyers, kicsit nagyon grunge, de éppen ezért az én pici szívem nagy csücske az a dal. Annyira őszinte, annyira ösztönszerű, annyira lázadó, annyira ős-BO, hogy rettentően szeretném végre én is élőben hallani egyszer!

Rétegzene mivoltához képest azért sikerült megtöltenie majdnem teljesen a Club 202-t a fiúknak, legnagyobb örömömre. Aztán a műsor kb. felénél, a Fekete-kéknél a hangulat a tetőfokára hágott, izzott minden, az emberek kiabálva énekelték a szöveget, nagyon felpörgött mindenki, hatalmas volt! Mégis a csúcspontja a koncertnek számomra a Spirálnál jött el, amikor az előszeretettel emlegetett szlogenünkkel élve („B*zi, aki nem ugrál a Spirálra!!!”) a kb. 20 fős társaság teljesen egyszerre kezdett el ugrálni! Óriási jó volt, a látvány pedig szemet gyönyörködtető, ahogy összekapaszkodva, önállóan, kört alkotva, tűsarkúban, tornacipőben, bárhogyan és mindenhogyan pattogtak az emberek – a középen állók nem kis ámulatára és csodálatára 🙂 Zseniális volt! The jumping of the year! 😀

Nekem teljesen kielégítő volt a koncert, hiányérzet nélkül, mindent hallottam, amiről úgy gondolom, hogy egy BO koncerten el kell hangzania, időtartamban is teljesen jó volt, kifogás nincs, imádás van! 😀 Sok ilyet szeretnék még, és azt hiszem, ezt nem csak a magam nevében mondom.

BLACK-OUT – 2011.09.10. CLUB 202 Setlist

1. Lepketánc

2. Szabadlábon

3. Gyönyörű zombi

4. Ami vagy

5. Régi dal

6. Zuhanás

7. Még egyszer

8. Az első

9. Ma..

10. Orosz rulett

11. Fekete-kék

12. Maradni

13. Tetovált sorszám

14. Ragadozó

15. Idegen

16. Jónak lenni

17. Black-out

18. Élek még

19. Spirál

20. Árnyak

21. Kert

22. V.V.V.