Nagyon jó élménnyel gazdagodhatott hatszáz ember tegnap este az egybenyitott Vörös és Kék Yukban, ugyanis a Leander zenekar második komolyabb budapesti koncertjét tekinthették meg. Este hétre volt kapunyitás hirdetve, persze voltak, akik jóval hamarabb érkeztek, mivel azonban senkit nem engedtek be előbb, rájuk a kocsmák vártak sok szeretettel. Fél hét körül mentem le a Kék Yuk színpadához megtekinteni a készülődő együttest. Amikor odaértem épp Vörös Attila gitárjának adott a hangtechnikus srác valamilyen speciális effektet, amit meghallván kedvem lett volna lerondítani a bokám.
Szegény Leandernek mintha kicsit balszerencsésebb estéje lett volna: Három percet ült a szintije előtt próba gyanánt és ugyanennyi billentyűt sikerült letörnie. Miután megvoltak a beállással és megnyilt a kapu, a zenekar elment bemelegíteni, a közönség pedig szépen lassan, de határozottan feltöltötte az egybenyitott pincehelyiséget.
Kettőszáz elővételes jeggyel számoltak, a helyszínen pedig további négyszáz ember vehette át belépőjét. Szerencsére a bejutottak között volt néhány Rockvilág törzstag, úgyhogy hamarosan Gaalo, Ildi és Duelmatyi, később pedig Szöszy, Vadnyúl, PennyLane, Hammerengő és LángVágó társaságában hangolódtunk rá az estére.
A program meglehetősen bőséges volt, öt zenekar — Vulgar Display Of Cover, AngelEvil, Scary Guyz, 213, The Stingers — melegítette be ugyanis a közönséget. Személy szerint a Scary Guyz színrelépésével kezdtem bele a buliba, addig ismerősökkel beszélgettem inkább. Nem vagyok ugyan Metallica kedvelő ember, de a srácok meglehetősen jó produkcióval hasítottak az estébe. A színpad előtt mozdulni nem lehetett az emberektől és akkor még rengetegen maradtak ülve a foteleikben. Kicsit későn kapcsoltam, hogy ideje lenne megindulni a színpad első sora felé, így esélytelen volt fényképezővel egyben odaérnem, inkább nem kísértettem a sorsot.
Némi csúszással a programban előkerült a Vulgar Display Of Cover. Utoljára az egyik Dürer kerti Dimebag emlékesten találkoztam Pantera Tribute-tal, akkor még Remembering The Steel néven futottak a srácok. Több helyről hallottam már, hogy most sokkal jobbak a srácok, mint annak idején. Hogy ez mennyire igaz, nem az én dolgom eldönteni, azt viszont bátran állíthatom, hogy mindenkit abszolút mértékben beindítottak, vigyorogva, sokat mozogva, láthatóan élvezettel csináltak mindent a színpadon.
Körülbelül éjfél lehetett, amikor a fő fellépő, a Leander sorra került. Az első sor közepén álltam tíz perccel a koncert előtt, de mögöttem már annyian álltak, sőt körülöttem is heringmód összegyűlt a nép, hogy eléggé megijedtem, hogyan fogok tudni fotózni? A Szívidomárral csaptak bele a húrokba a színpadon, előtte pedig a pogóba. 
Valami félelmetes volt látni, hogy a közönség mennyire szereti a pódiumon állókat, hiába esett szét Leander mikrofonja, miközben zongorázott, hiába voltak kisebb-nagyobb hibák az előadásban, senki nem foglalkozott ezekkel. Ami érdekes volt számomra, hogy Leander a színpadon is egyszerre zongorázott és bőgőzött; nem tudom, hogy hosszútávon is így maradnak-e? A Rihanna-féle Only Girlt és Lady Gaga Bad Romance-ét vendég énekessel közösen adták elő, a Csak Te dalukat – ahogy azt a rádiós interjúban említették múltkorában – két verzióban játszották el: először Leander mutatta meg az eredeti, csak zongorára írt verziót, majd közösen zúztak bele. És, ha már a banda specialitásánál tartunk: igen, játszottak el többször dalokat, így például a kezdő Szívidomárt és a Viharom Tavaszomat kétszer is végigtombolhatta a közönség.
Nem számoltam, mennyi ideig játszott a zenekar, hányszor tapsolták őket vissza, ám, ahogy végigtombolta mindenki – néző, zenész egyaránt – energiát, hangot nem kímélve, az bámulatos volt. Látszott az emberek arcán, hogy mennyire odavannak a zenéért és mennyire hálásak azoknak, akik ezt a fajta zenét eléjük tárják és persze az is, hogy a színpadon mennyire örülnek ennek a szeretetnek. 
Hangzás terén nem vagyok szakember, de meg voltam elégedve. Frankón kiemelték a nyers basszushangokat, a szólóknak ereje volt, amikor zongorát hallgattunk, az szólt szépen, a dob meg annyira dübörgött, hogy elképesztő. (Itt kívánok a dobos Maczák Márknak jobbulást, remélem nem sérült meg túlságosan. Kissé szétverte ugyanis az egyik kezét, némi vérrel átitatva a dobot és a dobverőjét.)
Nem tudom, hogy teltház volt-e, nem hinném, hogy hatszáz ember volt lent, de tény, hogy rengetegen megjelentek, nem volt értelmetlen egybenyitni a Yukakat. (Ha tippelnem kéne, mondjuk négyszáz főt mondanék.) Nagyon jó hangulatú koncert volt, remélem, nem csak én látom így.
