Az utóbbi években cirka ötven alkalommal láttam az apránként cseperedő, immáron hétéves zenekart, így elmondhatom azt, hogy a dalokat, a színpadképet, a zenészek mozgását is kívülről ismerem, de mégis van valami, ami miatt 51-edszer is elmegyek a Hollywood Rose koncertjére. Mégpedig az, hogy a zenekar gondosan odafigyel arra, hogy mindig adjon valami plusz élményt szeretett közönségének, ezáltal elkerülve a haknizenekarrá válást. Azt is megszokhattuk, hogy a minden év októberében eljövő születésnapi koncert, egy kiemelt eseményként kezeltetik a zenekar és a rajongók oldaláról egyaránt.
Este fél nyolckor érkeztem a Club 202-be, ahol akkor még szinte senki nem volt, de hamarosan exponenciálisan növekvő gyorsasággal kezdtek gyülekezni az emberek, s szembetűnő módon mindenkinek valódi, születésnapozós hangulata volt. A bejárati lépcsőn felérkezve mindenki megpillanthatta az ajándék pultot, amelynek kínálatába bekerült az Addig Jó című road movie, amit Szalai Anett 8 hónapon keresztül forgatott a bandával.
A születésnapi hangulat fokozásáról és a színpad bemelegítéséről a Leaner Nirvana Tibute gondoskodott. A nyáron megrendezett Rock Táborban már megismerkedhettünk Zozoékkal, s az ott nyújtott lendületes produkciót ezúttal is sikerült színpadra vinniük, amiért a közönség hálás is volt. A Leaner tulajdonképpen egy Best Of programmal készült az eseményre, így az összes nagy klasszikus Nirvana slágert sikerült színpadra vinniük.
Némi átszerelés, a közönség részéről pedig izgatott várakozás és már fel is csendült a Hollywood Rose koncertjének kezdetét jelző intro, ám ez a felvezető ezúttal olyasvalami volt, amit a Club 202-ben mindössze egyszer hallhatott eddig a közönség. Bizony, már a nyitódal is meglepetés volt, hiszen Jesse-ék a Guns, Chinese Democracy című lemezének címadó dalával kezdték meg az ünnepi ceremóniát. A koncert olyan hatalmas lendülettel kezdődött, hogy a közönségnek komoly fizikumra volt szüksége ahhoz, hogy a hatodik számnál érkező pihenést megkaphassa, a Welcome To The Jungle, az It’s So Easy, a Nightrain és a Dead Horse közben lefolytatott tombolás után.
Ekkor egy újabb kuriózumot vett elő a zenekar, hiszen a Patience felvezetéseként a Rolling Stones, Wild Horses-ába kezdtek bele, melynek előadása a fénykorát élő anyazenekarra emlékeztetett. Közös éneklés, fütyörészés, majd újból kezdődött a katarzis szerű tombolás. A zenekar korábban már megígérte, hogy kipróbálnak egy új hangszert a színpadon, ezt pedig egy olyan dalnál tették, amit a hangszer hiányában még nem játszottak. Cocó kezében hirtelen egy szájharmonika tűnt fel és már indult is a Bad Obsession, amit a hallgatóság szemmel láthatóan és füllel hallhatóan díjazott.
A dal után a közönség meglepetten konstatálhatta, hogy a színpadon összehúzzák a függönyt, Vilkó és Jesse viszont a színpad kinyúló részén maradt. Egy darab gitár, a két zenész pedig a Club összes fényében tündökölve adta elő a Körülöttem mindenki című saját dalukat, amit a teljes nézőtér harsogott az énekessel együtt. Az eltűnő függöny aztán újra láthatóvá tette a színpadot, ahol ezúttal bárszékek, akusztikus gitárok, valamint az unplugged koncertekről már ismert bongós, Keco foglalta el a helyét. Kezdetét vette egy háromszámos unplugged blokk, ami a tombolást inkább táncos éneklésbe fordította át. Az egyedi feldolgozások egészen különös pikantériát adtak a hangulatnak, a zenekar pedig ismét csodálattal figyelte a tradicionálisan a közönség fölé magasodó zászlót, melyen a Hollywood Rose tagjai szerepeltek, kézzel festve. A meghatott pillantásokat újabb lehengerlő zúzás indult be, a már megszokott klasszikusokkal. Sweet Child O’ Mine, You Could be Mine, This I Love, November Rain. Aztán jött az, amiről hosszú ideje meggyőzve éreztem magam, de azt hiszem ezek után semmi kétség nem férhet ahhoz a megállapításomhoz, hogy a HR saját dalai, még az ilyen slágereknél is nagyobb közönségreakciót váltanak ki. A Jég és az Addig jó alatt szinte összedőlt a népszerű rock club, a végelgyengülés előtt pedig még egy kis felkészítő pihenési lehetőséget adott a Knockin’ On Heaven’s Door, a koncertet záró Paradise City-hez, mely méltó módon zárta a koncertet.
Összességében tehát elmondható, hogy a Hollywood Rose olyan profin felépített, fergeteges koncerttel ünnepelte az újabb eltelt évet, amivel csak kevesen tudnak előállni. Akiket pedig szombaton megérintett az unplugged műsor, vagy csak szeretnék megnézni a zenekart a közeljövőben, azok látogassanak el október 28-án a Rocktogonba, ahol egy unplugged koncerttel várja közönségét a hétéves Hollywood Rose.
