A Pannónia Fesztivál nekünk sajnos utolsó napja nem volt éppen az interjúzás napja. Sajnos az együttesek nagy részét vagy sikerült lekésnünk a szervezési gondok miatt, vagy nem vállalták az interjút valamilyen oknál fogva. Azonban az Ezüst-Patak énekes / tilinkós / gitáros / basszusgitáros / frontembere, Gabrieli Richárd örömmel állt rendelkezésünkre, és egy kellemes hangulatú beszélgetésben megosztotta velünk az élményeit.

RockÖzön.com: Hogy éreztétek magatokat ma a koncerten?
Ricsi: Először is köszönjük a RockÖzönnek, hogy egy emberként… Izé… Két emberként támogatott bennünket a jelenlétével. Fárasztó volt, mert nagyon-nagyon meleg volt a sátorban, és borzasztóan közel voltunk a lámpákhoz, illetve nagyon rossz volt az, hogy a korai időpont miatt elég kevesen voltak a sátorban, de az a kevés, aki bent volt, úgy vettük észre, hogy nagyon jól érezte magát a koncerten. Elég nagy hányaduk vásárolt is CD-t, kért dedikálást, úgyhogy ezekből a visszajelzésekből úgy gondoljuk, hogy nagyon jól sikerült a mai koncert.
– Mit szóltatok a hirtelen jött tánckarhoz?
– Nagyon örültünk nekik. Sajnos nem fértek fel a színpadra. Kifejezetten ügyesek voltak. Amolyan örömtáncos nézők, akik a kezükbe vették a táncos hatalmat. Tetszett, mert nekünk is jobb lett a hangulatunk tőle, bizonyos dolgokat máshogy is játszottunk, előbb felpörgettük a bulit, előrébb hoztuk a gyors részt, azért, hogy a talpalávalót jobban nyomhassuk.
– Kollégámmal csodálkoztunk, hogy mennyi mindenben vagy jártas. Énekelsz, tilinkózol, kétnyakú gitáron játszol, és még ki tudja mi mindenben… Hogy bírod Te ezt?
– A többiek viccesen azt mondták, hogy már csak az kéne, hogy viharlámpát akasszak a… Mert az még hiányzik. De igazából én ilyen hangszerőrült vagyok; gyerekkoromban fúvósokon kezdtem, aztán jött a népzenei zenekarokban mindenféle ütős, citera, kaval, népi furulyák, pásztorfurulyák, tilinkó, aztán a gitár, zongora, ének, szóval… Szeretem ezeket a hangszereket, szeretek rajtuk játszani, illetve vannak dalok, amik ezeken születnek, és azt ugye élőben is illik, vagy szeretnénk előadni úgy, ahogy kell.
– Nem nehéz ezen a kétnyakún játszani?
– Én azt szoktam mondani, hogy minden hangszeren nehéz játszani egy bizonyos szint fölött. Ezen a hangszeren meg fizikálisan is nehéz, mert borzasztó nehéz hangszer, eleve egy gitárnak és egy basszusgitárnak a súlyát kell a nyakamban cipelnem egyszerre, ráadásul mivel mind a két hangszer nagyon jó fából készült, ezért borzasztóan nehéz. Nem tudom, hogy a könnyűzenét ki találta ki, de ez nem könnyűzene, ez nehéz zene. (nevet)
– Következő fellépés mikor, hol?
– Június 19-én játszunk Pomázon, és 25-én Pécsett. A többit most így hirtelen nem tudom fejből, remélem, nem baj.
– Köszönjük szépen. Ha jól látom, már nagy szükség lenne Rád, úgyhogy elengedünk, jó utat hazafelé!
– Köszi! Ti is vigyázzatok Magatokra!