Nagy fába vágta a fejszéjét a Hammerworld és MetalFest többi szervezője, hiszen hazánkba metal zenei fesztivált szervezni olyan, mint halántékkal hárítani egy fejrúgást. Nálunk ahol az egykor rock fesztiválnak induló rendezvények túlnyomó része, engedve a piac, és a profit erejének, gyakorlatilag kivétel nélkül populáris popfesztivállá vált az évek során, egy színtiszta metal fesztivált megrendezni kőkemény kihívás. Épeszű üzletember ilyet nem csinál. Szerencsére még vannak olyanok, akiknek a vérében évtizedek óta kemény fém folyik, és bele mertek vágni egy remélhetőleg sok folytatást megérő fesztivál megszervezésébe.

A csillebérci úttörőtábort, ezúttal nem kisiskolások, hanem feketébe öltözött „sötét lelkű” rockerek lepték el, és olyat tettek amit, amit kevés helyet tehettek eddig. Otthon érezték magukat. Végre egy fesztivál, ahonnan nem nézik ki a talpig vasba, és bőrbe öltözött fiatalokat, és időseket, ahol mindenki tudja mi az a metal zene, és senki sem azért ment ki a tömegbe, hogy drogoktól felpörgetve, dübörgő techno zenére zakatoljon 72 órán keresztül, amíg el nem ájul.  Ez egy olyan fesztivál, ahol mindenki otthon érezheti magát, akiben fémszív dobog. Az embernek olyan érzése van kint, mintha egy óriási baráti összejövetelen lenne, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindenki egy társaságból való.

img_4925A fesztivált a Crossholder zenekar nyitotta a nagyszínpadon, akiket sok tehetséges magyar csapat közül választottak ki erre a feladatra, ami egyben nagy megtiszteltetés is, hiszen az első MetalFest, első fellépője voltak. Crossholderes srácok meg is hálálták ezt a lehetőséget, hiszen életük talán legjobb buliját adagolták a közönség arcába, és lendületes zenéjük, gyorsan becsalogatta az embereket, az eső ellen befedett nagyszínpad elé. A hangzásukkal elég magasra is tették a lécet, és sajnos az est folyamán több zenekarnak nem sikerült megugrania.

img_4960

A Crossholder után, az olasz Elvenking lépett a színpadra, akik a power metal és népzenei elemeket sikeresen vegyítették, és a folyamatosan duzzadó tömeg előtt jól vizsgáztak. A Nevergreen nem okozott csalódást, hozták a szokásos minőséget, rendesen be is indult rájuk a közönség. Az Eluveitie számomra kellemes meglepetés volt. Élőben, sokkal jobban átjött a zenéjük, mint a lemezek hallgatása során. A svájci folk metal zenekar a régi kelta népzenei elemeket vegyíti némi melodic death metal beütéssel, ami teljesen emészthető, és kellemes végeredményt hozott.

img_5044

Utánuk erős kontrasztot mutatott az 1987-ben alakult floridai Deicide, az egyik leghírhedtebb death metal zenekar, egy nem normális vezetővel, aki egy elborult pillanatában, egy felhevített fordított kereszttel bélyegezte meg a homlokát, és ezzel a zenekart is. Merészség volt őket meghívni, és ezzel táptalajt adni, a középkori inkvizíció szintjén lévő magyar sajtó provokációinak. Az első sorból, ahol brutális volt a hangerő, élvezhető volt a koncertjük, és aki kedveli az élveboncolás jellegű folyamatosan végighörgött death metalt, végig zúzta a bulit.

img_5080

A Deicide „lágy dallamai” után következett a Nevermore, akik nagyon sok ember szerint az est fénypontját jelentették, és sokan szerették volna őket főbandaként látni. A hangzás rendben volt, és hatalmasat zúzott a banda. A közönség teljes extázisban tombolta végig a bulit, pedig a Nevermore zenekart hazánkban jóval kevesebben ismerik, mint világszerte, de valószínűleg sokat dobott a latba, hogy Vörös Attila személyében egy magyar gitárossal megerősítve léptek a színpadra.

A svéd, gothic metalt játszó Deathstars szintén kitett magáért, de a Nevermore sikerét nem tudták felülmúlni.

img_4968

Az est egyik fő fellépője a Lamb of God volt, akik világ szinten rendkívül ismertek, és úgy látszik nálunk is méretes rajongótáborral rendelkeznek. A koncertjükre betoltak néhány 3 ajtós szekrényi hangfalat, biztos, ami biztos alapon, aminek meg is lett az eredménye. A Lamb of God olyan brutálisat zúzott, hogy aki nem volt elég óvatos, annak simán letépte a fejét. Brutális hangerő, hibátlan hangzás, és igazán kőkemény metal, ami emellett nem egy igénytelen csapkodás, hanem valóban profi munka. Nem véletlen kaptak 2010-ben ismét Grammy jelölést, és az sem véletlen hogy a világ számos nagy metal fesztiválján a nagyszínpadra szól a bérletük.

Sajnos az est záró bandája, a Sonata Arctica, nem igazán lopta be a magát a közönség szívébe. Húsz percet szórakoztak a billentyűk kábeleinek összedugdosásával, miközben folyamatosan nyomták hozzá a finn szöveget a technikusok, aminek hatására egyik security-s arcban felmerült, hogy nyakon kéne vágni, aki szerint ez rokon nyelv a magyarral, hiszen még a portugál is jobban hasonlít rá.

img_5127

A Sonata jó 10 perc késéssel kezdett, a finn nyelvlecke miatt, aminek következtében egy órát sem töltöttek a színpadon, de nem is ez volt a baj velük, hanem a katasztrofális keverés. A beállást is elkapkodták, így az első dal alatt szint nem volt énekhang. Később ez megjavult, és legelöl állva rendben is volt minden, de a sátor közepétől már az ének és a dob mellett nem sok hallatszott a gitárokból, ami aztán arra késztetett, hogy megnézzem a sörsátrat közelebbről.

A Rock Stage színpadon a brutális zene hívei szerint a Marduk és a Vader bulija vitte a prímet, de ezzel sokan, például a Wendigo hívek is vitára kelnének, hiszen az ő bulijuk is nagyon rendben volt, és az éjfél utáni kezdés ellenére jó hangulatot varázsoltak a sátorba.

img_5019

Mindkét színpadra elmondható, hogy a hangerőt jó lenne kissé feljebb tekerni, és a technikusok bajszát megrángatni, hogy figyeljenek oda jobban a hangzásra, de összességében jól sikerült az első nap, annak ellenére, hogy a délután közepén akkor eső zúdult a fesztiválra, hogy a sörsátorban egy havi forgalmat bonyolíthattak egy óra leforgása alatt. 🙂 Legalábbis a tömeg létszáma alapján.

Nagy piros pont a szervezőknek, hogy befedték a nagyszínpadot, hatalmas előrelátás volt, és bárkinek is jutott eszébe, megérdemli a köszönetet, hiszen anélkül valószínűleg az első nap totál besült volna. A talaj még az eső után is jó a sátorozásra, de egy bakancsot mindenképp csomagoljon, aki ma indul a helyszínre.

Végre egy hely, ahol nem tucc-tucc nyáltenger közül kell kiválogatni a hallgatható muzsikát, és csak hamisítatlan metal dübörög egész nap.

Aki bírja a metált, ne tétovázzon, hanem ugorjon be a kocsiba, vagy a buszra fel, egy sátor a kézbe, és irány Csillebérc. Még két nap színtiszta metal vár mindenkit! Megyek is vissza, mielőtt lemaradok a mai bulikról. Csak néhány név a mai programból: Emergency Gate, Brainstorm, Finntroll, Sabaton, Hammerfall. A magyarok közül pedig: Kafebar, Velvet Seal, HARD, Rubicon, Dalriada. Na, indulás!