Időben érkeztünk és meglepetten tapasztaltuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen szent őrültek. A “hely” adottságaiból kifolyólag a koncertek 8, max fél 9-kor kezdődnek és szigorúan 10-ig tartanak. Az esetek többségében ez az idő nem is szokott elég lenni, és mindenki szomorú, hogy vége a dalnak. Így nem nagyon akart bemenni bőr alá, hogy hol vannak a muzsikusok fél 9-kor, mert még nyomokban sem tapasztaltuk, hogy kezdeni szeretne a zenekar.
Közben a késő őszi idő ellenére összeszaladt vagy 600 lelkes rákenroller – plusz némi ZP-s töltelék.
Nna, innentől makacsul sértve éreztem magam, mint közönség. Úgy gondolnám, hogy ha az ember lánya odavonszolja magát egy szabadtéri helyre “mínuszokban” és megtiszteli a bandát a jelenlétével és érdeklődésével, az a minimum, hogy kap annyit, hogy nem 50 perccel később kezdődik a bál. Utólag már mindegy is.
Erős “Fekete” kezdés volt, a közönség azonnali őrületbekergetésével, eggyel később 1000 lépés-ben Máté eső ellentáncot járatott velünk. Hibát kerestünk Olivazöldben, mire Afrikába értünk, már nem fáztunk. “Falakat törtünk”, szülinapoztunk – Birthday song, Visszahárom – rallyztunk -, szóltunk a kedvesnek, hogy ez Nem rólunk szól, de kicsivel később a fülébe súgtuk – egyesek egyenesen a másik szájába rágták-súgták 🙂 – a legtöbben csak a világba üvöltötték, hogy Nem kell más. Tudomásul vettük, hogy Aki szabad, annak mindent szabad, és végül megállapítást nyert, hogy ez egy Jó hely.
És igen, nekem ilyen egy jó banda. Máté: zseniális frontember, értelmesen beszél, kommunikál a közönséggel, énekeltet, tűzbe hoz, és ha kell, romba dönt. Goya talált magának helyet a zsebkendőnyi színpadon is – ugyanis a buli a “hely” kisebbik színpadán volt, mivel féltek, hogy a nagyszínpad előtti nézőtér kupakját levinné a vihar, az meg ugye, nem lenne egészséges. Eriknek – a dobosnak – utólag is Nagyon boldog névnapot. És nem utolsó sorban Imi-t is meg kell említenünk, aki szintén odatette magát.
