2010-03-18.án este ismételten megremegtek a Crazy Mama Music Pub falai a Bandák Csatája harmadik elődöntőjén! Egyik lelkes hallgatónk, Invader is járt a helyszínen, az alábbiakban az Ő személyes élményeit, tapasztalatait olvashatjátok. A nevére kattintva pedig az adatlapja tárul elétek, melyen keresztül üzenetet is lehet neki küldeni.
A nem túl nagy létszámú, de annál lelkesebb közönség izgatottan várta, mikor csapnak a húrok közé a bandák. Alig félóra csuszással ugyan, de megkezdődött a háború!
Elsőként a FARKASOK léptek a nagyérdemű elé, hogy megadják az este alaphangulatát. Sajnos nem tudtak maradandót alkotni, ugyan dalszövegeik jók voltak, főleg magyar érzelmű témákkal készültek ezen a téren, de olyan érzésem volt, hogy éneklés helyett inkább prózában szavalják a dalokat, és sajnos a zenéjükkel nem tudták feltüzelni a publikumot.
Másodikként a WONDERDEER zenekar lépett ki a színpadra. Zeneileg magasan túlszárnyalták az előző csapatot, és habár az ének itt is hagyott maga után kívánnivalókat, volt egy olyan tényezője a zenekarnak, melyet az összes többiből hiányoltam, énekesük Tanács Krisztián egyedülálló módon igazi frontemberként viselkedett, egy másodpercre nem állt meg, szaladgált, ugrált és lejött a nézők közé. Összességében sikerült feltornázniuk a hangulatot és emlékezetes előadásban részesíteni a hallgatóságot.
És ugye tudjuk a népnek Soha nem elég!.
Ennek a ténynek a következő fellépő alakulat eleget is tett! A ROCK STONE egy nagyon összeszedett csapat benyomását keltette számomra, akik a zenéért és a közönségért játszanak. Stílusilag legegyszerűbben talán “paraszt-metál”-ként tudnám őket jellemezni, amolyan kezdetleges Akela érzésem volt, amíg hallgattam őket. Mire elérkeztünk a banda utolsó számához már elfogott egy érzés, ami szinte kényszerített, hogy tomboljak, pogózzak és bulizzak egy hatalmasat a srácok előadására. Számomra szinte hibátlan teljesítményt nyújtottak, ezúton is csak gratulálni tudok nekik.
A Rock Stone után biztosak lehettek a következő együttes tagjai, hogy ha itt nyerni akarnak, akkor kivételes teljesítménnyel kell előhuzakodniuk. A CHAT NOIR ennek eleget is tett, olyan élményben részesítették a közönséget, mely egyedül állónak bizonyult aznap este. Mind a zenéjükkel, mind a dalszövegek felülmúlták vetélytársaikat nem is beszélve az előadás módjáról. Énekesük Olyw tudása pedig egyszerűen megkérdőjelezhetetlen státuszt érdemelt ki a hallgatóság köreiben, tisztán, érthetően, de mindenekelőtt erőteljesen adta elő a produkciókat, hangja valósággal betöltötte a teret. A zenekar másik kiemelkedő alakja Rusty volt, aki basszusgitáros tehetségét mutatta meg, tökéletesen kihasználva a hangszer adottságait és a vezeték nélküli eszköz előnyeit, lement játszani a közönségbe, egy alkalommal még az emeleti zsűri asztalhoz is felosont. Lelőve az este végkimenetelét megérdemelten nyerték meg a csatát a srácok, hibátlan előadásukért csak gratulálni lehet nekik, reméljük, ezen túl sem adják lejjebb a színvonalat.
Az este ötödik lelkes csapata a KREA7IV volt, melynek az előző zenekarokhoz hasonló teljesítményt kellett volna nyújtani a győzelmi esélyek megtartásához. Sajnos ez nem sikerült a srácoknak, hibát hibára halmoztak, zeneileg és szövegileg viszont maradandót alkottak, mivel teljesen lelombozták az ekkora már százhúsz százalékon pörgő közönséget és zsűrit. Sajnos semmilyen pozitív pillanatot nem tudok írni a srácokról. Egyet megjegyeznék, még nem volt alkalmam megélni olyan koncertet, hol a színpadból kínpadot csinálnak, hát aznap este ez a pillanat is elérkezett
.
Az este utolsó fellépője a MADE IN LIFE, akiknek tán az egész este folyamán a legnehezebb dolguk volt. Nem elég, hogy utoljára kellett kilépniük a színpadra, de
ráadásul mivel igen fiatal csapat, látszott rajtuk, hogy nincsenek még 100%-ig összeszokva, bár kétségkívül nagy jövő előtt állnak. Zenéik szinte folyamatosan üvöltenek még egy gitárért. Kicsit olyan érzést keltettek bennem, mintha félnének a nézőktől, bár az utolsó dalukhoz érve észrevehetően csökkent rajtuk a nyomás okozta teher, már késő volt, sajnos nem tudtak kiemelkedőt alkotni, és legmélyebb sajnálatomra a nézőteret sem sikerült újra megtölteni.
