Egy fantasztikus koncert után a Crazy Mama V.I.P. szobájában sikerült mikrofonvégre kapni a Snake Heart együttesből Raczkó „Bond” Balázs énekest, és Vincze „Vinsaint” Zoltán basszusgitárost. Az iránt érdeklődtünk elsősorban, hogy ők a színpadról milyennek látták a koncertet, és mik a terveik a jövőre nézve. Válaszaikat az alábbiakban lehet olvasni:
Hogy tetszett a mai közönség?
Bond: Őszintén szólva kicsit több emberre számítottunk, de megmondom őszintén, hogy úgy jött ki a lépés, hogy a koncert előtt nagyon-nagyon rövid időn belül játszottunk valahol, nem is nagyon tudtunk előre kalkulálni az idővel, úgyhogy ehhez képest azt mondom, pozitívan értékelhetjük a létszámot. Magáról a közönségről pedig kár beszélni, mert a mi közönségünk mindig jókedvű, és fitt! (nevet)
Hogy tetszett előttetek a Breakthru?
Bond: Meg kell, hogy mondjam, hogy nem láttam belőlük sokat, mert a koncertünk előtt volt egy kis ünnepélyes ajándékátadás itt a V.I.P.-helységben, ahol most ülünk éppen, úgyhogy két dalt tudtunk megnézni belőlük, de mivel gondolom arra vagy kíváncsi, hogy nézői szemmel milyenek voltak a srácok, meg kell, hogy mondjam, hogy 18 év zenélés után nehéz laikus szemmel nézni egy zenekart. Szórakoztató, ha ez jó kifejezés erre. Szakmailag pedig azért nehéz megítélni, mert annyira vegyes a zenei stílusuk, és ezek közül a stílusok közül nagyon kevés volt olyan, ami úgymond a mienk stílusban. Talán Zoli, mert ő rengeteg olyan zenét hallgat, amit mi nem… Ugye, aki Duran Duranon nő fel, és funkykat is hallgat… (nevet)
Hogy állt össze mára a setlist? Előre meg van írva, vagy más a koncepció?
Mennyire cserélődik a közönség? Megvan egy fix állandó kemény mag, jönnek-e hozzá fiatalabbak?
Bond: Nagyon. Nagyon cserélődik a közönség. A helyzet az, hogy most csináltunk két bulit ezelőtt, és nagyon meglepődtünk. Most ugye lemezkészítésben vagyunk, és elég ritkán jelentkezünk a közönség felé élőben, csak a honlapunkon tartjuk a kapcsolatot velük. Mindkét koncerten nagyon szép számmal voltak, nagyon-nagyon jó hangulatú volt, és nagyon sok új arcot láttunk. Ami azért volt meglepő, mert igazából egy-egy „mutimuti”-t rakunk fel a honlapra, vagy hirdetjük egyéb oldalakon, és ennek ellenére rengeteg idegen arcot láttunk, és ez igazából a mi kérdésünk lenne feléjük, hogy ez hogyan lehetséges, hogy találtak ránk? De mi ennek csak örülünk!
Akartuk is kérdezni, hogy miért koncerteztek ilyen ritkán?
Bond: Tele vagyunk munkával. Azt tudni kell, hogy a Snake Heart zenekar nem jár stúdióba, hanem hangról hangra mi csináljuk magunknak az albumot. Ez már az előző lemezzel is így volt. És nem más dolgozik rajta, hanem mi. Mi keverjük, mi hangszereljük, mi editálunk, mi írunk meg a stúdiónkban a vokálokat, satöbbi, satöbbi. És ez egy dallal hetek munkája. És nagyon kevés rá az időnk. Úgyhogy őszre egy kicsit leálltunk, hogy tudjunk erre koncentrálni.
Szinte adja magát a kérdés: miért nem jártok stúdióba?
Bond: Az igazság az, hogy igenis van Magyarországon olyan stúdió, amiben bárki maradéktalanul megbízhat, csak tökéleteset adnak ki a kezükből, de azt nem bírod kifizetni. Legalábbis mi nem tudjuk. Amit meg ki tudnánk fizetni, abból csak olyan felvételt tudnánk elhozni, amilyet sem Ti, sem mi nem akarunk hallani. Ez tizenévig így volt, és a Csak Neked album után azt mondtuk, hogy „Gyerekek, ez így nem mehet tovább, hogy csak addig vagyunk a stúdióban, amíg az idő le nem jár, és akkor viszont látásra, olyan, amilyen.” Merthogy ez így működik. Ennyi időd van rá, oszd be, ennyit tudsz fizetni. Az az összeg, amit 2000-ben kiadtunk egy albumra, az a duplájára nőtt, és itt milliós nagyságrendekről beszélünk.
Szóval ezt az egészet, a zenekart, az albumokat zsebből finanszírozzátok?
Bond: Mi mindent.
Ki írja a szövegeket, és mi alapján?
Bond: Többnyire én. A többit meg senki. (nevet) Mi alapján? Nincs mi alapján. Gondolatok. Meg történések. A szerelem meg a csalódások a régi Snake Heartra volt igaz, én úgy érzem, hogy ma már kicsit máshogy látjuk a világot. Én azt mondom, hogy aki szöveget ír – nem hivatásosan, mert aki hivatásos, az gondolom bármire ír bármit, gondolom rögtön, – annak jön. És szép lassan kialakul benne a téma, és akkor be is tudja fejezni.
És ha nem jön, pedig kéne a következő dal, akkor mi a teendő?
Vinsaint: Akkor várunk. (nevet)
nagyon jól tudják, mert olyan tizenvalahány éve zenélünk együtt, hogy ha nem jön a szöveg, akkor nem jön. Én nem tudok úgy szöveget írni, hogy leülök, és írok egy szöveget. Az olyan is lenne. Van erre számtalan példa akár Magyarországon, akár külföldön. Ugyanúgy, ahogy mások szövegeit nem tudom előadni, mert nem érzésből jön, hanem megtanultam valamit. Én úgy tudok, hogy beugrik két mondat, és „Azta mindenit! Ezt akartam megírni fél éve!” Fogom, leírom, és lehet, hogy fél órán belül kész az egész. Ez úgy megy, hogy Téged foglalkoztat valami. A napi környezet, a világod, amiben élsz, és egyszer csak egy szikra kipattan a homlokodon.
Mi van meg hamarabb? A dal, vagy a szöveg?
Bond: Szintén úttörés volt. A mostani dalok 60-70%-a előbb készült el, mint a szöveg. Ez pedig így sokkal nehezebb, ezért is nincs kész még négy szöveg. Csak épp nem tudtunk mit csinálni, mert lementünk próbálni, és jött egy téma, megcsináltuk, tetszett, ezt elkészítjük, majd írok rá szöveget. Nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz. Viszont eddig mindig a szöveg készült el előbb, és arra csináltuk a zenét.
És a zenéket ki írja?
Bond: Az egy nagyon komplex dolog. Vagy hoz valaki egy témát, mert van egy ötlete, és onnantól kezdve már mindenki. Olyan nincs, hogy lejön valaki, hogy ez kész van, te ezt játszd, te azt játszd.
Hogy jött a Snake Heart név?
Bond: Mielőtt megkérdeznéd, semmi köze a Whitesnake-hez. (nevet) Volt ezer éve egy zenekar Budakalászon, amiben közülünk csak a Herr Pisti volt benne, és a Pisti
udvarolt egy hölgynek Battán, ahol én lakom, és sokat járt le. Valahogy egy társaságba kerültünk, mondta, hogy neki van egy zenekara, Budakalászon próbálnak, és most ment el az énekesük, lenne-e kedvem? Elmentem egy próbára, bejött. Mondtuk, hogy csináljuk, ez tök jó lesz, mi legyen a nevünk? Volt köztünk egy srác, ő már nagyon régen nincsen velünk, ő erősen kígyómániás volt, ő mondta, hogy legyen Snake Heart. Ennyi röviden. Már sokszor meg akartuk változtatni, de úgy alakult, hogy meg csináltunk egy turnét a Sing Singgel, aztán a Zorallal, és a kiadók még az első lemez előtt mondták, hogy „Gyerekek, változtassatok nevet, ez olyan bonyolult!”. Mi úgy voltunk vele, hogy most már nem tehetjük meg, mert mégiscsak végigjártuk az országot, játszották a dalainkat a rockdiszkókban, satöbbi, satöbbi, és végül a hangok, meg az ismerősök azt javasolták, hogy eszünkbe ne jusson. Ezért maradtunk Snake Heart. Egyébként a névváltoztatás-témát milliószor átgondoltuk, álltunk már ilyen döntés előtt is, felbukkant fejenként 10-10 név, de nem tudtunk dönteni. Külföldön más lenne a helyzet, mert ott a produceriroda megmondaná, hogy ez legyen a nevetek, ezzel befuttatlak az egész világon. Itt Magyarországon szerintem a szánkó együttes koncertjére épp annyian mennének el, mint egy Kismiskára. Nem számít annyira a név.
Te mint szövegíró az elkészült dalokban mindig azt kapod vissza, amit szerettél volna?
Bond: Nem így működik. Én nem csak szöveget szoktam levinni, hanem vele együtt már az énekdallamot is. Tehát viszek úgymond egy kész dalt, zene nélkül. Onnantól már csak a hangulatát kell elkapni, és mindenki tudja a dolgát.
Az számít, hogy a nézők mennyien vannak?
Bond: Előadásmódban semmiképpen, de érzésre, mármint a színpadon álló érzésére természetesen igen. . El kell, hogy mondjam, hogy játszottunk már Egerben, a Sipos F. Tomival, tizenvalahány-ezer ember előtt. Utolérhetetlen érzés. De ha mondjuk csak 5 ember jön el, vagy ne adj isten csak egy, akkor is… Az az egy ember is megvette a jegyet. Tehát ő akar kapni valamit, és ugyanúgy kell mindent tenned, mintha négyezren lenne, hogy megkaphassa amiért jött.
Ha kívánhatnál valamit a Snake Heart együttesnek a 2010-es évre, az mi lenne?
Bond: Azt kívánnám, hogy ha végre fáradságos munkával elkészül ez az új album, akkor azt nagyon sok helyen fogadják be, sok emberhez jusson el, és nagyon sok JÓ bulit kívánok!
Hol lesztek legközelebb?
Bond: A Rocktogonban leszünk, 26-án. Azután nagyon belehúzunk az utómunkákba, mert januárra mindenképpen szeretnénk késznek tudni az albumot. A címét nem
árulom el, mert még nincs. Addig szoktam ugyanis várni, amíg minden dalhoz megvan a szöveg, és a legjobb félmondatot kikapom a lemezről címnek. De ha most kéne neki címet adnom, akkor Zene és Fény lenne. Ha sikerül januárban kijönnie, vagy letölthetővé tudjuk tenni – ennek még nem tudom, hogy lesz a jogi háttere – bár mi ezt tervezzük legalábbis, hogy ingyen és bérmentve eljusson az emberekhez, csak nem tudom, mennyire lesz kivitelezhető. Számítunk az Orczy kertre is, ott nagyon jó bulikat tartottunk idén.
Az miért jó egy együttesnek, ha ingyen letölthető az albuma, és nem pénzért vehető meg?
Bond: Azért jó, mert a zenekar mentálisan abból él, hogy ez emberek eljönnek a koncertre. A koncertre azok az emberek fognak eljönni, akiknek tetszik az album. Így tehát sokkal több emberhez fog eljutni, olyanokhoz is, akiknek esze ágában nem lenne bemenni bárhová is, és megvenni X összegért. Arról nem is beszélve, hogy manapság, ha 500 darabot megvesznek, az már jónak számít, és holnapután úgyis fent van torrenten, és bárki letöltheti, csak azt akkor nem Mi raktuk fel.
Akkor így búcsúzóul azt kívánjuk Nektek, hogy legyetek ismertek világszerte, mindenfelé, és találkozunk a Rocktogonban 26-án. Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést!
Bond: Mi köszönjük!
