“A Rock and roll egy életforma. Egy életen át tolod, ha nem, akkor kiestél. Ha zene, akkor nekem mennem kell. Ezt választottam!”
Molics Zsolt
Eszelős szólók, fantasztikus gitárfutamok, Molics Zsolti erőteljes hangja, és még csak a harmadik dalnál járunk. Ángyán Tamás megtévesztő külseje, ősz haja ellenére meghatározó a színpadon, fejrázásai, grimaszai csak hozzáadnak ahhoz a produkcióhoz, amihez már így is alig lehet hozzátenni valami pluszt. A Növesztem a hasam-ra még egy “nem várt vendég” is a színpadra lép: Koncz Tibor basszusaláfestése töretlen, és a maga nemében verhetetlen; Ángyán Tamással együtt rázza a fejét, buliznak. Gáspár János a dobok mögött félelmetesen kitesz magáért, még akkor is, ha az eszméletlen meleg szinte leveri a lábáról, és ez bizony kiül az arcára. A játékán azonban nem érezni. Úgy küldi, mintha születése óta dobfelszerelés mellett ülne. Zsolti érzelmesebb vonalat is csempész az előadásba, elhangzik a Százszor ölelj még, majd a Kossuth Lajos azt üzente, egy Ady Endre és egy József Attila idézet.
A koncert két elmaradhatatlan eleme következik, az Ugye gondolsz néha rám? és a Hétköznapok sztárja. Majd Zsolti, mintegy mellékesen ledobja a pólóját, és újra felüvölt a hangorkán. A közönség ennél vegyesebb már nem is lehetne: több generációt felölelő embergyűjtemény, de ebben az esetben nem nézik, ki öreg, ki gyerek, ki hosszúhajú, ki kopasz, itt Közönség, nagy K-val! A pogó, és a tombolás ellenére a törékenyebbekre úgy vigyáz mindenki, mint a szemük fényére, így a körülbelül 12 éves kissrácnak a tömeg közepén nem hogy bántódása nem esik, de annyi helye jut tombolni, amennyit nem szégyell. A koncert végén a zenekar meghajol a közönségnek, a vastaps még a biztonsági erőket is becsalogatja orkánszerű erejével.
Zsoltiék elmesélik, hogy decemberben jelenik meg az új lemezük, amely a Szép hazám útjain-hoz hasonlóan ingyen letölthető lesz. Zsoltiék ezek után visszavonulnak néhány percre pihenni. A közönség kissé szétszéled, de rengetegen maradnak – róluk kicsit később.
Ekkor támad az a brilliáns ötlete Szabesznek, Szapynak és Bukott Angyalnak, hogy talán interjút kéne csinálni Zsoltival. Szapy elszalad intézkedni, Zsolti pedig azonnal igent mond a felkérésre. Frissen zuhanyozva, átöltözve telepszik le az asztalhoz, és Szabesz belecsap a lecsóba. (Ezúton szeretnénk megköszönni Szapynak a jegyzeteket, és a sok segítséget!)
Szabesz: Mi a célotok egy-egy koncerten?
Molics Zsolti: A közönség érezze jól magát. A hála majd jön magától. Én nem vagyok Sztár.
Szabesz: Milyen szokott lenni az átlagos közönségetek?
Molics Zsolti: Kisgyerektől kezdve az idősebb korosztályig minden. Van, aki a gyerekét is magával hozza. Természetesen évek alatt cserélődnek, ahogy generációkon megy át a dolog.
Szabesz: Mekkora az ideális közönség?
Molics Zsolti: Most hűséges vagyok. Elofordult már, hogy egyetlen fizető vendégre is letoltuk a bulit. Le volt szervezve, lejátsszuk. Nem a nézők mennyisége a mérvadó.
Zsolti ezenközben folyamatosan kapja az italokat a rajongóktól, akad olyan, aki két deci whiskey-t hoz neki. Mindenkihez van egy kedves szava, mindenkivel haverként, barátként bánik, a törzsközönséget névről felismeri, néhányukat maga mellé is ülteti. Közvetlen, és barátságos, mint mindig.
Szabesz: Mennyit készültök egy-egy bulira?
Molics Zsolti: Folyamatosan készülünk a bulikra, nincs megállás. Amikor éppen nem készülünk, akkor buli van.
Szabesz: Legközelebb mikor és hol lesztek láthatóak?
Molics Zsolti: Tulajdonképpen folyamatos koncertezésben vagyunk, legközelebb október 23-án játszunk, Dunaújvárosban.
Szabesz: MI volt eddig a legnagyobb koncertélményed?
Molics Zsolti: Deák Billel énekelni a Zöld, a bíbor és a feketé-t. Ez az élmény egy életre megmarad bennem, a dalt a mai napig nagyon szívesen énekelem.
Szabesz: Mint azt a RockÖzön találkozón hallhattuk is. 🙂 Hol szerettek leginkább koncertezni?
Molics Zsolti: Leginkább fesztiválokon, szabadtéren. De ha lehet, legyen jó az idő. Nem szeretjük a hideget.
Szabesz: Ki írja a dalok szövegeit?
Molics Zsolti: Én, és Ángyán Tomi.
Szabesz: Mi adja ehhez az ihletet?
Molics Zsolti: Versek, könyvek. A lényeg az, hogy legyen tartalma, mondanivalója a szövegnek; érintsen meg valahogy. Leginkább József Attila és Ady Endre verseire támaszkodom, ők az örök kedvenceim.
Szabesz: Készül az új lemezetek. Mikor jelenik meg? Mit lehet róla már tudni?
Molics Zsolti: December hatodikán, Mikulásra várható az új lemez. Nyolc vadonat új dal került rá, ezeknek az egyik fele akusztikus, a másik fele a megszokott, kemény vonalat képviseli.
Az új lemez énektémájából ízelítőt is kaptunk, nagyon jónak ígérkezik!
Szabesz: Milyen volt az ifjúkorod?
Molics Zsolti: Akkoriban a Kiss volt a kedvencem. A lemezeket mindig magammal vittem az iskolába. Egyszer a tanerők őszinte megbotránkozására temperával kifestettem az arcomat Kiss-esre. A gimnáziumból például azért rúgtak ki, mert egy fellépésen kecskefejet kötöttem a basszusgitáromra…
Szabesz: Mi vezetett a rockzene útjára?
Molics Zsolti: A zenei életben először Bon Scott (Haláláig az AC/DC énekese – A szerk.) érintett meg. Azután jöttek a nagyok: Kiss, Judas Priest. Ebből fakad az is, hogy gyakorlatilag abszolút rock and rollt játsszunk, nem pedig kereskedelmi rockzenét.
Szabesz: Mindig is énekes voltál?
Molics Zsolti: Nem. Eredetileg basszusgitáron kezdtem zenélni, Ákossal. Bár már gimnáziumban is volt heavy metal bandám. Aztán amikor ott énekesi problémák voltak, akkor álltam be az énekes helyére. Azóta ottragadtam.
Szabesz: Rengeteg tetoválásod van. “Olyan, mint egy bálvány, egy tetovált képregény.” Ezekhez kapcsolódik valami történet?
Molics Zsolti: Az első 1990-ben született. Azóta csak gyűlik, és gyűlik.
Szabesz: Egy kis magánélet: Amikor épp nem koncertezel, szöveget írsz, próbálsz, olyankor mit szoktál csinálni?
Molics Zsolti: Leginkább pihenek. De amikor nem, akkor van két imádnivaló törpenyulam, akik az életem fontos részét képezik, így általában velük foglalatoskodom. De egyébként teljesen a zenének élek. Zene nélkül elvesznék. Idén például a zenekarral együtt voltunk közösen nyaralni Horvátországban, majd az olasz tengerparton. Életemben először jártam a tengernél.
Szabesz: Köszönöm szépen, Zsolt!
Molics Zsolti: Én is köszönöm. Bármikor szívesen! 🙂
Sikerült “futtában” váltanunk néhány szót Ángyán Tamással is.
Szabesz: Mióta zenéltek Ti együtt?Ángyán Tamás: Már a Sámánban együtt játszottam Zsoltival, ’86-ban.
Szabesz: Jól értesültünk, hogy gyakran koncertezel külföldön?
Ángyán Tamás: Mivel Németországban élek, és dolgozom, ezért eléggé. Bár ott inkább a komolyzene a műfajom. Erre a koncertre is szinte Németországból érkeztem.
Szabesz: Hogy került bele a hegedű a Cool Head Klan műsorába?
Ángyán Tamás: Az az eredeti hangszerem, mondhatni abból is élek. Öt éves korom óta hegedülök. Amúgy a Klánba Zsolti ötlete volt becsempészni a hegedűt. A közönség szerint jó ötlet volt.
Szabesz: Szerintünk is. Bár ma hiányoltuk...
Ángyán Tamás: Ahogy visszatértem Németországból, volt egy fellépésem a Művészetek Palotájában, onnan rohantam ide, és a hegedűm sajnos ottmaradt. De legközelebb bepótoljuk.
Szabesz: Köszönöm a beszélgetést!
Ángyán Tamás: Én köszönöm!
