Ezen a napon tartott sajtótájékoztatót a zenekar Budapesten, az Alexandra Könyvesházban.
A helyen – mi mást – a legújabb lemez dalait hallhatta az ember, no meg persze a “sajtózajt”. Pár perc készülődési idő, regisztráció és kapcsolatkiépítés után előbújt a debreceni trió és megkezdődött az interjú. A sajtótájékoztatót ne úgy képzeld el, hogy minden széken öltönyös-kosztümös emberek foglaltak helyet, és szigorúan hivatali nyelven beszéltek.
Ne felejtsük el, hogy egy lázadó rockzenekarról van szó és erre nyitott sajtósokról. Jól mutatta ezt, hogy sok olyan megnyilatkozást hallottunk, amin mindenki nevetett.
Ilyen volt például Lukács Laci (énekes) válasza is az első feltett kérdésre:
– Miben különbözik az új lemez az előzőhöz (Mindenki vár valamit, 2006) képest?
– Más a színe…
Megtudtuk, hogy az idei jubileumi turné nem a Minden jót albumról fog szólni, – a Valami Amerika 2 c. filmből is ismert Mire vagy kiváncsi, valamint az idén ingyenesen kiadott Köszönet Doktor azonban már megszólaltak, és helyet kaptak az idei bulikon – sokkal inkább az elmúlt húsz évről és szerzeményeiről.
Arra, hogy az új albumról mely számokat tartja a zenekar “slágergyanúsnak” nem kaptunk egyértelmű választ. Külön kiemelték, hogy nem szeretnék még befolyásolni sem a közönséget, sem a médiát, sem saját magukat.
– A Köszönet Doktor az egy tipikusan olyan szám, ami várható volt, hogy tetszeni fog a embereknek, rajongóknak – ez a Rock a nevem-vonal. – Mondta Fejes Tamás (dob).
– Annyit hozzátennék, hogy a nagyon profi, zeneértő szakemberek, akik kritikákat írnak különböző helyekre, ők már azzal a számmal gyakorlatilag itt elásták a Zenekart, mondván ez már megint nem fog menni; de igazából – mivel, hogy nem nekik zenélünk – kivállóan működik. Bármelyik koncerten eljátszuk, és megőrülnek az emberek. – Toldotta meg Molnár “Cseresznye” Levente (gitár).
– A Köszönet Doktor a tizenkét számból az egyik. Nyilván vannak a lemezen gyorsabb, keményebb dalok, meg “szerelmes vagyok beléd, te is belém” – érted mire gondolok – dalok. Nyilván egy idősebb néni paprikáskrumpli főzés közben fakanállal a kezében egy lágyabb, lassabb nótát fog kedvencének megjelölni, míg egy Kreator hátfelvarrós, szegecsekkel kivert, műbőrdzsekis rockersrác, kezében a boroskólával valószínűleg a zenekar keményeibb számát választja majd. Éppen ezért az, hogy a Köszönet Doktor kinek fog tetszeni, pusztán csak azon múlik, hogy mely réteg tagja. A lemezünkön nem egy dal van, és tizenegy töltelék ami azért kellett, mert egy dalt nem lehet kiadni. – zárta le Lukács.
– Az elmúlt három és fél évben rengeteg dolog történt, hogy hatottak ki ezek a szövegeidre? – Tették fel a kérdést a szövegíró Lukácsnak.
– Gondolom, senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom, hogy a Tankcsapda soha nem politizált. Éppen ezért ezt az aktuálpolitika-dolgot hagyhatjuk is, az nem a mi dolgunk. Persze a lemezek mind az elmúlt húsz év lenyomatai, de én úgy gondolom, hogy mi nem próbáltunk okoskodni és vélt, vagy valós megfejtést adni. Egész egyszerűen reflektáltunk azokra a dolgokra, amik a világon történtek. Ha én egy etióp éhező kisgyerekről énekelnék, nem lenne hiteles, mert egyrészt soha nem jártam még Etiópiában, másrészt nekem nem azok a problémáim; nekem is van bajom, vannak problémáim, ezek jelennek meg a dalszövegekben.
A Szigeten megrendezett jubileumi koncertre egyértelműen azt mondták, hogy nagyon jól sikerült, rendkívül meghatározó és felemelő érzés volt több, mint harmincöt-ezer ember előtt játszani, no és ugyanennyi embertől hallani a “Boldog szülinapot dalt”.
Hogy az erről készült videó- és hangfelvételek mikor lesznek kiadva, még nem tudni konkrétan. Egyelőre a jubileumi turné az elsődleges, de egyértelmű, hogy előrébb áll a rangsorban, mint a kisebb településeken tartott “szimpla” koncertanyagok.
– Nem fogunk vele a huszonötödik jubileumi turnéig várni, haha. Az nyilvánvaló, hogy az idei évben már nem fog megjelenni, de szerintem a jövő év második felében várható. – Nyilatkozott ezügyben Lukács.
Miután a zenekar kitért arra, hogy ez nem csak egy koncert volt a többi közül, és ezt rengetegen átérezték, hogy sok külföldön élő magyar jött el a koncertre, hogy mennyire büszke volt a stáb rájuk és mennyire jól esett nekik, hogy ennyien kilátogattak a jubileumi koncertjükre, megkezdődött az újságírók bevonása a történetbe.
– Van-e egyetlen, vagy akár több olyan szám, ami ’89-ben is megszólalt a legelső Tankcsapda koncerten, és ami most, az őszi turnén is elhangzik majd?
– Hogyne, van, van! Az a helyzet, hogy vannak olyan zenekarok, akik megtagadják a múltjuk bizonyos részeit, vagy igyekeznek attól eltávolodni. Mi nem vagyunk az a zenekar, aki bármelyik dalát is szeretné megtagadni. Eddig is igyekeztünk a koncertjeinken bizonyos korszakok közti különbséget megmutatni, és ez nyilván egy húsz éves turné során méginkább lehetséges. – Válaszolt Lukács.
– Húsz év tapasztalatával a hátatok mögött ha most elkezdhetnétek előlről, ugyanígy csinálnátok mindent?
– Úúú erről könyvet lehetne írni… Nem is egyet, enciklopédiát. Ez tényleg nehéz kérdés. Az, hogy a zenekar hol áll,
és milyen közönsége van, azt mutatja, hogy végülis mindent jól csináltunk. Persze mindenben lehet hibát keresni és találni, de összességében ez a zenekar úgy tud kiállni, hogy nem csinált semmi hatalmas problémát, és nem köpi magát szembe. – Felelte Cseresznye és Fejes.
– Az a helyzet, – és ez egyféle életfelfogás, filozófia is lehetne részemről – hogy én nem csak a zenekar dolgait nem csinálnám egy fikarcnyit sem másképp, hanem a saját életem semmilyen más szegmensét sem. Mert lehet, hogyha akkor nem azt az akkordot fogom le, akkor nem ülünk itt. Vagy én, vagy te! – Hangzott el Lukács szájából.
Ezután az Alexandra Könyvesház egy meglepetéssel rukkolt elő: egy hatalmas tortát hoztak az új album borítójával feldíszítve, az újságírók pedig dedikáltattak, ettek-ittak-beszélgettek, interjúztak a Csapesszal, vagy épp lesunynogtak meginni egy sört.
