Az ifjú Token egyik nyári diákmunka alkalmával akarta földobni az unalmas munkát egy kis zenével. Saját diszkman-jén már mindent végighallgatott, amit hozott, így akkor kollégájától kapott kölcsön egy északi metálnak titulált zenei stílusú cd-t. Ez volt az a lemez, ami megnyitotta a metál kapuit Token előtt: Children of Bodom – Follow the Reaper. Köszönöm Tomi!

Szóval a Bodom banda elég meghatározó mérföldkő az életemben, és épp ezért nagyon bántott, ahogy a 2005-ös „You are Better off Dead” album után számomra egyre jobban romlani kezdett a zenei minőségük.  A mélypont a 2011-ben megjelent „Relentless Reckless Forever” volt, azon belül is a “Was it worth it” alkotás. Össze-vissza zenék, sehol egy megjegyezhető-dúdolható, fülbemászó dallam, ami régen sok Bodom dalra jellemző volt.  A rá 2 évre megjelenő „Halo of Blood” már egy fokkal jobb alkotás volt, de még mindig a régi jó Bodom-os színvonal alatt volt. Újabb 2 év telt el, és itt van az „I Worship Chaos”.  Fura, hogy pont az „Are you Dead Yet” album előtt váltak meg Alexander Kuoppala gitárostól, és tértek át más kiadóhoz, és most is hasonló történt: megváltak Roope Latvala gitárostól, és ezt az új albumot azzal a Mikko Karmila producerrel közreműködve készítették, akivel a Halo of Blood, Hatebreeder, Follow the Reaper és a Hate Crew Deathroll albumoknál is közreműködött. De nézzük is mit hoz nekünk ez az új album!

Az első dal, az “I hurt” ami kapott egy szöveges videót is,  számomra már ígéretes. Letisztult, nem katyvaszos, jó kis headbang szám, bár szerintem lehetne darálósabb , pörgősebb is. Minden hangszer tetszik benne, a dob, a szinti és a gitár is. Alexi szokásos hörgése pedig jól összefogja az egészet.

ARVE Error: Wrapper ID could not be build, please report this bug.

A “My Bodom” cím szerint egy kis visszatérés a régi számokhoz, amikor majdnem minden számnak volt valami köze a híres Bodom tavi gyilkossághoz. Jó indítás ez a szaggatott zúzás, és ismét örülök, hogy egy felépített dalt hallgathatok. Klippet (még) nem kapott, de el tudnék neki képzelni valami jó kis kaszásos, tavas felvételt. Nagyon hangulatos a szám. A közepe utáni riff váltás ugyan nem jön, be, de odaillik, így ez egyéni problémám csak. És végre egy jó kis fülbemászó dallam! Elismerem, hogy Alexi bátyó tudja tépni a húrokat, iszonyatos sebességre képes néha, de úgy gondolom, hogy a kevesebb-lassúbb néha több-jobb. Persze, vannak olyan számok, amikbe illik, de nem mindegyikbe. Kellenek az egyszerű, dallamos riffek. Ebbe pedig az van.

A harmadik szám a “Morrigan” címet kapta, és egy klip is készült már hozzá. Ugyan úgy tudnám jellemezni, ahogy az eddigieket is. Nagyon jól összerakott, és ismét egy dallam, amit az ember a buszon állva dúdolhat. Korrekt kis szám. Az előző albumokon lévőkhöz képest sokkal jobb, ám a régi albumokhoz képest átlagos számnak mondanám. Simán meghallgatja az ember, de számomra nem az a szám, amihez visszaléptetem a zenelejátszót.

ARVE Error: Wrapper ID could not be build, please report this bug.

A “Horns” című negyedik szám, érdekesen indít, nem Bodomos stílusban, de nem baj ez, kell a változatosság. Jobban belehallgatva ez egy visszatérő elem, ami engem nem fog meg, ezt a fajta dobot soha nem szerettem, de hát ízlések és pofonok. Ezt is egy headbang számnak gondolnám, zúzósabb, kicsit kiugrik az első három után.

A negyedik, a „Prayer for the Afflicted” címet kapta, és ismét egy bodomtól szokatlan számkezdés, szintivel. Ismét egy szokatlan alkotás, ez talán még kiugróbb, mint az előző, de nekem tetszik. Lassabb ütemű, a szóló sem kapkodós, és a refrént végig kíséri egy nagyon jó dallam. Nagyon eltalálták a címét, mert tökéletesen leírja a szám hangulatát.

Jöjjön hát a címadó dal, az “I worship chaos”. Én headbang számnak nevezném, és ismét csak azt kell, hogy mondjam, illik a címhez a zene. Kicsit kusza, de rendezetten kusza, nem úgy mint az előző albumok számai. Különösen élvezem hallgatni a dobot, de az egész szám nagyon együtt van. A 3 perc 39 másodpercével ez a szám eddig a My Bodom-mal a két kedvencem az új albumról. Hallgatnám még, de hát jópár track még hátra van, majd utánuk visszatérek rá.

A “Hold Your Tongue” eleinte szintén közepes tempón indul, ám az indítás utáni visszatérő riff egyből pogózásra késztet, még így is a székembe a gép előtt ülve, igazi koncert szám. Jól összerakott dal, bár a szóló szerintem nem illik bele. Ezt leszámítva ismét egy jó alkotással bővült ez az album.

Még csak most kezdtük, és máris a nyolcadik számnál járunk, ami a “Suicide Bomber” címet kapta. A fülbemászó dallam itt is megjelenik, ám dúdolása már nem olyan egyszerű. Szintén közepes számnak mondanám, akárcsak a Morrigan.

All for Nothing – nézzük tényleg így van-e, ahogy azt a 9. szám címe mondja. Már az elejéből érezni lehet, hogy egy lassabb számmal lesz dolgunk, ám a tempó soha nem volt az, ami nálam meghatározta volna, hogy tetszik-e egy szám. Ha hangulatos, és van ami megfogjon benne, akkor lehet lassú, közepes vagy gyors is,mindegy. A tempó a közepe felé haladva picit gyorsít, aztán megint visszafékez, de ez is jól megírták a srácok. A gitár és szinti szóló, ami végigkíséri a dalt a, egy kicsit mintha kitűnne a szám hangulatából, és mégis mintha beleillene. Érdekes összeállítás.

Az utolsó Bodom alkotás jön a feldolgozások előtt, a “Widdershins”. Jó váltás a lassú szám után, egy kicsit pattogósabb. Jó a dallam, ami kíséri a számot, szintén olyan fülbemászó, egyszerű, de nagyszerű. Ez is egy olyan rendszerezett káosz-os szám, de régen is sokszor megjelent a Bodomnál ez a motívum. Nem annyira mint az “I worship chaos”, épp csak annyira, hogy mindig valami váratlanabb  jön, mint amit vártál. Elég nagy szerepet kapott a szinti, ezek szerint Janne-val akarják ellensúlyozni a kieső gitárost. Szintén többször meghallgatnám a dalt, tetszik.

Jöjjön az első feldolgozás, a Plasmatics – Mistress Of Taboo számának bodomosított változata. Bevallom pótolnom kellett az eredeti szám meghallgatásával. Szokatlan ez a hörgés Alexitól, de korrekt kis feldolgozás lett, nem módosítottak a tempóm fölöslegesen. Jó feldolgozás, egy szerintem nem sokak által ismert számból.

Nah ez az, amit nagyon vártam már tőlük, Kenny Loggins – Danger Zone feldolgozás. Nem tagadom, hogy nagyon szeretem az eredeti számot, így őszintén kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a bodom feldolgozás, bár szerintem a C.o.B. nem szokott rossz feldolgozásokat csinálni. Alexi hangjától eltekintve ez is nagyon jó alkotás lett, bevallom vokálban, az eredeti jobban tetszik, Kenny Loggins jobban tud játszani a hangjával.

Egy újabb feldolgozás, aminek még az eredetijét sem ismerem, így először azt kell pótolnom. Az Amorphis – Black Winter Day számát hallhatjuk utolsóként. Itt szerintem jó Alexi hörgése, még akár egy saját bodom számnak is elmehetne.

Ha pontozni kéne, az albumot 10-ből 8 pontot adnék rá. Ha ebbe az irányba folytatják a fejlődést, akkor talán 2 év múlva egy nagyon jó albumot kaphatunk, de panaszra itt sincs okunk. Ellentétben az előző pár albummal, ezt az alkotás szerintem még jó párszor elő fog kerülni.