Prosectura, Twenty-Tour 2009.11.14. Rocktogon -Villáminterjú

Szinte lehetetlen szavakba önteni amit átélhetett az, aki 2009 november 14-én a Rocktogonba látogatott. A Prosectura Önkéntes Tűzoltó- és Lendületzenekar 20-dik születésnapja alkalmából két napos maratoni koncertet adott, előzenekarukként a Káderek nevű formáció forralta a hangulatot, nem kis sikerrel. Elképzelhetetlen mennyiségű embert találtunk a “küzdőtéren” már a vendégzenekar bulija alatt is, erről mellékelnék egy apró képecskét, amely itt tekinthető meg.

A setlistről sajnos nehéz bármit is mondani, mert a Prosectura koncert kezdetén akkora tömeg özönlött be a “dühöngőbe”, ami minden képzeletet felülmúlt. Közel 300 ember ugrált, tapsolt, és kiabálta, hogy “Sectura! Sectura! Sectura!” A rengeteg ember kicsit később őrült tombolásba, pogóba kezdett, ami eleinte csak a biztonsági láncot, majd a biztonsági láncot tartó biztonsági őrt viselte meg, aki kétségbeesetten segítséget kért. Balage –  majd kicsivel később Bukott Angyal sietett a segítségére, akik a kocert végéig hősiesen kitartottak. A közönség egy elborult pillanatban egészen kicsit megbontotta a Rocktogon mennyezetét is, egyszóval eszméletlen hangulat uralkodott. Az együttes nagyon kitett magáért, három-négy újrajátszást adtak, legutoljára Norbi és Tomi ketten jöttek vissza a színpadra, és adták elő a “Tábor az erdő mélyén“-t.
A koncert után sikerült mikrofonvégre kapnunk az együttest néhány gyors kérdésre. Norbi és Tomi örömmel álltak a rendelkezésünkre.
Íme hét perc története, írásban… 🙂

RockÖzön.com: Sziasztok! Kezdetnek kérhetnék egy gyors bemutatkozást Tőletek?

Polgár Tamás: Mi a Prosectura vagyunk, most játszottunk egy húszéves koncertet, és nagyon boldogok vagyunk!

Polgár Tamás: Húsz évre nem tervez az ember tizen X évesen.

Polgár Tamás: Mi jól akartuk érezni magunkat kvára, és természetesen azért világsztárok is akartunk lenni.

Imre Norbert: De így is fantasztikus. Remek érzés volt a két koncert az elmúlt két nap alatt. Tegnap inkább a nagyon régi ismerősöket láttuk újra, ma pedig az “újabb” ismerősök jöttek el. Szóval az egész nagyon kellemes volt. Igen, ezt a szót kerestem. Kellemes volt!

Polgár Tamás: Általában három évente teljesen lecserélődik. Azaz van egy két olyan ember, aki a kezdetek óta velünk van, de a nagy többség erősen változik.

Polgár Tamás: Soha nem volt célközönség.

Polgár Tamás: Nem. Sosem azt néztük, hogy éppen kinek fogunk játszani. Játszottuk, amit gondoltunk, és azután kiderült, hogy ki kíváncsi rá, és ki nem. Ez amúgy a mai napig így van. Sosem tervezzük el, hogy ha ezt írjuk, az neki jó lesz, ha azt írjuk, az meg neki lesz jó. Egyszerűen csináljuk, amit csinálunk.

Polgár Tamás: Mi.

Polgár Tamás: Aha.

Polgár Tamás: Az nem baj. (nevet)

Imre Norbert: Kicsomagolták a Rocktogont. Az hitték, hogy ajándék, aztán összefogtak, és kibontották. (nevet)

Polgár Tamás: Amit mi csinálunk, az tényleg erről szól. Van az emberekben egy hatalmas mennyiségű indulat, ami felgyűlik akár a munkahelyen, akár az iskolában, vagy teszem azt óvodában, vagy ahová épp jár. A hétvége pedig erről
szól, hogy ezt az indulatot levezeti, kiengedi, egy kicsit levetkőzi saját magát. Ki itt, ki ott, ki amott.

Imre Norbert: Hétvégenként punk vagyok…

Polgár Tamás: Így van, így van! Ha magunkból indulnék ki, márpedig azt szoktuk tenni, akkor mi is ilyen helyekre járnánk hétvégente. Még így közel a negyvenhez is. Nem járnék diszkóba, nem mennék puccos éttermekbe, vagy operába, hanem inkább egy ilyen buliba, ahol elereszthetem az agyamat. Én például, ha épp nem játszunk, vagy próbálunk, nagyon szívesen járok koncertekre, mert az teljesen kiszívja az agyamból a hétköznapi gondokat.

Imre Norbert: Nagyon nehéz ezt így kiragadni, mert a húsz év alatt sok olyan élethelyzet adódott, amiben egy pillanatnyi őrületnek csak ott és akkor volt értelme, más élethelyzetben nyilván másként értékeltük volna. De voltak őrült szurkolóink, akik csináltak érdekességeket. Egyszer például volt egy csaj, aki tőlünk körülbelül 200 kilométernyire lakott. Egyszer felhívott, hogy most már elege van, nagyon unja, hogy leskelődünk az ablakánál, és kukkoljuk.

Polgár Tamás: Mondta, hogy jó, akkor ezt abbahagyjuk. (általános nevetés)

Imre Norbert: Hát a fiúk azok mindig, mindennel… (nevet) Ez csak egy ilyen intermezzo volt a húsz év alatt, de annak durva.

Imre Norbert: Az nem lényeges. A lényeg szerintem az, hogy ha az embernek van egy bizonyos világnézete, akkor bármit is csináljon, valahol tartsa magát ahhoz. Ettől nem lehet olyan könnyen elrugaszkodni. Van olyan tagja a csapatnak, aki szó szerint szembeköpné magát, ha olyasmit csinálna, ami ebbe nem illik bele, és nem azért, mert van a zenekar, hanem mert gondol magáról, a világban elfoglalt helyéről valamit, és amellé teszi oda magát. Lehet, és kell is persze gyakorlatiasan gondolkodni, hogy pénzt kell keresni, mert valamiből parizert kell venni, de ezt nem nevezném életfelfogásnak. És ez a jó abban, ahogy mi élünk. Az emberek nagyon furcsán tudnak nézni, hogy “Ja! Te tényleg ilyen vagy? Hogy azt mondod, amit gondolsz?” Ugyanis a hétköznapokban ehhez nincsenek hozzászokva sajnos.

Imre Norbert: Konkrét cél?

Imre Norbert: Nincs különösebb elvárásom a jövő évtől. Szeretnénk ezt tovább működtetni. Az együttes az életünknek egy kva komoly része, mondhatni az egész életünk. Nem is akarjuk abbahagyni, jó ez így, elvagyunk. Hogy intenzíven, vagy kevésbé intenzíven, az majd kiderül. Ami biztos, hogy ez a hétvége egy csoda volt számunkra, úgyhogy nagyon köszi mindenkinek, aki eljött Hozzánk.

Imre Norbert: Közel hétszázan. Az első napon nem is fértek be. Haza is kellett menni embereknek, mert nem volt helyük.

Imre Norbert: Természetesen. December 26-án a Dürer-kertben lesz egy Punk-Karácsony című rendezvény. Ott lesz a KOnflikt, a PiCsa, a Fegyelmező Részleg, mi… Szóval egy ilyen komplett magyar és szlovák Punk-Élet-koncertsorozat.

Imre Norbert: Mi nem tudunk csúnyát mondani, és tényleg mindenkit imádunk, puszilunk, és nagyon köszi mindenkinek ezt a hétvégét, mert kurva jó volt! (nevet)

Polgár Tamás: Köszi!