Nos, kérem, örömmel jelenthetjük, hogy igen jól sikerült pénteken az V. Rockvilág.hu Találkozó. Sokan voltunk és fantasztikus hangulatban telt az este, a nagyjából este tíz órakor kezdődő koncertektől egészen a hajnal ötös záróráig. Volt itt minden: zúzhattunk egy jót egy kemény metalkoncerten, aztán visszarepültünk a ’80-90-es évekbe, a Guns ‘n’ Roses fénykorába, végül pedig, ihletet kapva a színpadot benépesítő két csapattól, saját kezünkbe ragadtuk a mikrofonokat és dalolásztunk reggelig.
Elsőként Vicky Sunday projektje lépett a színpadra – a srácok nem finomkodtak, egyből a népes közönség fejét vették célba, lerepítési céllal. Elemi erejű metalt kapott a tisztelt nagyérdemű, és ahogy a keddi interjúban Vicky elmondta, valóban roppant sokszínű zenét hallhattunk, progresszíves ritmus- és tempóváltásokkal, egészen újszerű énekdallamokkal.
A bő órás produkció gerincét a 
saját szerzemények adták, többek közt a rádióban is lejátszott Push 4 Nothing, vagy éppenséggel a már évtizedes Mosaic. A saját számok közé kerültek be a jó érzékkel kiválogatott, saját szájíz szerint átformált átdolgozások, például a Disturbed-től kölcsönzött Land Of Confusion (Phil Collins), az R. E. M. Losing My Religion-je, vagy a műsorzáró Larger Than Life (Backstreet Boys!), melyről egyébként érdemes tudni, hogy már a projekt “jogelődje”, a Sounday Inc. repertoárjának is igen sikeres darabja volt.
Némi technikai szünet után aztán színpadra penderült a Dust N’ Bones legénysége is. Amint Torkos és Marek a hétfői interjúban előre jelezte, a műsor döntően az első lemezre épült – az Appetite For Destruction album dalait 2 szám kivételével mind eljátszották nekünk, de kaptunk egy szép válogatást a Use Your Illusion I-II, illetve a Lies lemezekről, sőt, a New Rose erejéig a Spaghettibe is belekóstolhattunk :), igazi nyalánkságként pedig egy remekbe szabott Whole Lotta Rosie-val (AC/DC) is megörvendeztettek bennünket a srácok. Hihetetlen hangulat uralkodott az egész Crazy Mamában, amerre az ember nézett, mindenütt önfeledten táncoló, éneklő embereket lehetett látni. Olyan emberek arcán is földöntúli mosolyt sikerült felfedezni, akik alapvetően nem is rajonganak a GNR muzsikájáért – azt hiszem, ez az igazi dicséret minden 
tribute zenekar számára. Amikor a roppant megterhelést enyhítendő, Torkos magához vételezett némi frissítőt, kitűnő alkalom nyílt Gabesznek egy remekbe szabott Slash-szólóban megvillantani virtuozitását. De az egész zenekarról elmondható, hogy félelmetes volt, amit produkáltak. Teljes erőbedobással, láthatóan rettentően élvezve, amit csinálnak, közel két órán keresztül kényeztették a Rockvilág.hu jelenlévő tagságát és mindazt, aki 14-én velünk bulizott. A véghajrában – a Paradise City alatt – önjelölt táncoslányok lepték el a színpadot, míg a nézőtéren olyan pogó bontakozott ki, hogy a közönség sorai (á, sorok már rég nem voltak :D) közé merészkedő Torkos képtelen volt a tér közepéig eljutni 🙂 Egyértelműen jó döntést hozott, aki a Crazy Mamát választotta péntek este, hiszen két bitang jó koncertélménnyel lehettünk gazdagabbak.
És az estének még messze nem volt vége… A Dust N’ Bones előadása után kezdetét vette a már jól megszokott és elmaradhatatlan karaoke, benne a jól megszokott és elmaradhatatlan éneklésekkel, hörgésekkel, egyéni, duett és akár közösségi produkciókkal, no és persze a közönség aktív részvételével, hol a biztató, vagy éppen hálás és elismerő tapsolás, hol testes háttérvokálozás formájában.
Összegezve a péntek estét: elképesztő jó buli kerekedett, talán mondhatjuk, hogy az egyik legjobb hangulatú találkozónk volt ez az Ötödik. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és reméljük, hogy a lendület megmarad és hasonlóan nagy létszámmal képviselteti magát a jó zenét és jó társaságot szerető Rockvilág-család a következő bulin is, február 12-én szombaton, ahol a Pandora zenekar – a frontemberi poszton természetesen Kálmán Gyurival, aki egyben a Dinamit énekese is – kényezteti majd a füleinket.
