Annihilator – Alice In Hell, Exodus – Fabulous Disaster, Overkill – The Years Of Decay, Sepultura – Beneath The Remains, Sodom – Agent Orange, Kreator – Extreme Aggression. Szerintem minden thrasher kiegyezne azzal, ha egy lakatlan szigetre csak ezt a hat lemezt vihetné magával. Vérbeli thrash-alapvetések, ráadásul a másik közös pont, hogy mind 1989-ben született meg. A felsoroltak közül én a Kreator lemezét választottam. Mivel Kieron kollégám az Endorama korongot már elorozta előlem, így a banda diszkográfiájából számomra két lemez jöhetett szóba: a Coma Of Souls mellett az Extreme Aggression (na meg a 2012-es Phantom Antichrist, de ahhoz még pár évnek el kell telnie, hogy a KlasszikuShock rovatunkban szerepelhessen).

A Kreator 1982-ben alakult Essenben (NSZK) eleinte Metal Militia, majd Tyrant néven, melyet később Tormentorra változtattak. 1983-ban és 84-ben kiadtak egy-egy demót, de teljesítményük beolvadt az akkor dömpingszerűen alakult metal bandák masszájába. Egyfajta sötét, agresszív, de meglehetősen minimálra vett metalt játszottak, melyre főleg a Venom vagy a Celtic Frost volt igen komoly hatással. A szerencse akkor mosolygott rájuk, amikor egyik haverjuk, bizonyos Stoney elküldte Tormentor címre hallgató második demójukat az SPV-nek, illetve a Noise-nak. Karl Walterbach úrnak elnyerte a hanganyag a tetszését, így az akkori NSZK egyetlen metal kiadója, a Noise Records szerződést is kötött velük. Ekkor már Kreator volt a nevük. Mivel még sem Miland „Mille” Petrozza gitáros/énekes, sem pedig Jürgen „Ventor” Reil dobos és Roberto „Rob” Fioretti basszusgitáros sem töltötték be a tizennyolcat, ezért a tanári kart kellett meggyőzniük, hogy egy lemezfelvétel sokkal fontosabb, mint mondjuk egy töridoga. Jogosítvány hiányában Mille unokatesójának férjét kérték meg, hogy fuvarozza el őket Berlinbe,ahol a CAT stúdióban pár nap alatt elkészítették az Endless Pain debütlemezt. Az album meglehetősen vad muzsikát tartalmazott és az utána következő turné segítségével sikerült fanokat toborozni. Többek között Belgiumban és Dániában is koncerteztek vele, de a világ olyan távoli részeiről is érkeztek levelek a rajongóktól, mint Brazília vagy Chile. A masszívabb megszólalás érdekében a koncertekre a Sodomból ismert Michael Wulf személyében bevettek még egy gitárost. Mivel az első lemezzel igen jól beindult a banda, a kiadó is jobban a zsebébe nyúlt, így a második nagylemez komolyabb produkciós munkával és büdzsével készülhetett el. A korábban Helloween és Grave Digger albumokon dolgozott Harris Johns ült a produceri székbe, neki is köszönhetően a Pleasure To Kill minden szempontból zsebre tette az Endless Paint. Annak ellenére, hogy a bookletben feltüntették gitárosként, Wulf nem játszott rajta, sőt ekkor már a csapat tagja sem volt. Helyét Jörg “Tritze” Trzebiatowski vette át, de a lemezt csak a trió rögzítette. Az album több tempóváltást tartalmazott és technikai kimunkáltságában is az első lemez fölé nőtt, míg lendületéből és sebességéből mit sem vesztett. Ezen korong azóta klasszikussá vált és meghozta a csapatnak az áttörést. Ezután a Helloweennel és a svájci Celtic Frosttal közösen koncerteztek, komplett turnét nyomtak le a Rage és a Destruction társaságában, ki lehet jelenteni, hogy kinőtték magukat Európa élvonalbeli metalzenekarává. Nem véletlen, hogy a kanadai Voivod is át akarta hívni őket a tengerentúlra. 1987 végén még megjelent a háromszámos Flag Of Hate EP, majd az 1988-ban kiadott Terrible Certainty lemezzel megindult az a fejlődési folyamat, ami végül az 1990-es Coma Of Soulson teljesedett ki. A harmadik anyagot már négyesben vették fel, Tritze gitárossal, zeneileg pedig már dallamok és visszafogottabb tempók is helyet kaptak a korongon. A változatos anyaggal sikerült növelni a rajongói bázist, mely nagyban köszönhető annak is, hogy első klipjüket, amelyet a Toxik Trace-re forgattak, az MTV is gyakran játszotta a Headbanger’s Ball műsorban. Alig fél évvel a harmadik nagylemez megjelenését követően kihozták az Out Of The Dark… Into The Light EP-t is, rajta koncertfelvételekkel, egy Raven feldolgozással és egy új dallal, az Impossible To Cure-ral.

Mivel 1987-ben, a D. R. I.-val lezavart amerikai turnét követően jelentős tengerentúli fanatikusra tett szert a banda, ezért a negyedik albumot már nem szimplán az európai közönségnek tervezték. Ennek megfelelően az új lemezt annak a Randy Burnsnek az irányításával készítették, aki többek között Helstar-, Death-, Lizzy Borden-, Dark Angel- és Megadeth-lemezekkel szerzett magának hírnevet. Elsőként Berlinben dolgoztak Burnsnek azonban második nekifutásra sem tetszett Ventor dobsoundja, így az egész banda összepakolt és végül a Los Angeles-i Music Grinder stúdióban hozták össze a dobfelvételeket. A végeredmény lehengerlő, egyúttal megszületett a második olyan német thrash album, ahol ismert producer működött közre. Az első a Holy Moses 1989-es The New Machine Of  Liechtenstein albuma volt Alex Perialas (Anthrax, Overkill, Testament stb.) irányításával. Na de kanyarodjunk vissza az Extreme Aggression lemezhez. Szokásukhoz híven, kőkeményen, brutálisan nyitnak a címadó szerzeménnyel, ami – címéhez méltóan – extrém és agresszív, lendületes és gyors. Érdekesség, hogy eredetileg a hátsó borítón Extreme Aggressionsként szerepelt ez, de a későbbi kiadványok és a hivatalos honlap is s nélkül listázzák. A No Reason To Exist is klasszikus darab, bár nem annyira tömény, mint a címadó, ha pedig meghallgatjuk, egyértelművé válik, hogy egy rakat csapatra, többek között a korai Moby Dickre is igen komoly hatással volt a Kreator zenéje. Letaglózó erővel sújt le az itt-ott késői, Release From Agony korszakos Destruction-t idéző Love Us Or Hate Us. Amellett, hogy egyértelműen fogalmazza meg a zenekar üzenetét, egyben az egyik legjobb nótájuk is. Gyors, kegyetlen és agresszív, de mégis markáns és fogós. A Stream Of Consciousness, doomos, lassan, kimérten menetelő súlyos téma, ennek ellenére nem emelkedik ki a többi dal közül. Amúgy is a teljes lemezre igaz, hogy mesterien keverik a gyors, tipikus thrash témákat a középtempóval, ez teszi kicsit könnyebben emészthetővé ezt az alapjaiban véve fajsúlyos muzsikát. A Some Pain Will Last az album legfenyegetőbb dala, a sebességből jócskán visszavettek, ami viszont csak extra súlyt adott a nótának. Elérkeztünk a klipes nótához, ez pedig a Betrayer. Eredetileg az NDK-ban vették volna fel a klipet, de végül erre nem kaptak engedélyt. Később meghívták őket Görögországba játszani, ahol bekattant nekik, hogy az Akropoliszon vegyék fel a videót. Restaurálás miatt a görög rendőrség egy csomó mindenre nem adott engedélyt, így a felvételek egy részét titokban, illegálisan kellett elkészíteniük, de szerencsére nem buktak le. A Don’t Trustban szintén halmozzák a riffeket, így ez is a hagyományosabb Kreator témák sorát gyarapítja, a lemezt záró Fatal Energy pedig megadja a kegyelemdöfést.

Az Extreme Aggression megjelenését követően a banda folyamatosan szárnyaló karrierje újabb lendületet kapott, mivel mind a szakma, mind pedig a rajongók imádták a lemezt. Egy német rendező, Thomas Schadt még egy dokumentumfilmet is forgatott a csapatról, mely Thrash Altenessen címen látott napvilágot és címe a banda otthonának számító esseni külvárosra utalt. A Kreator egysége azonban a sikeresség ellenére megbomlott, röviddel az Extreme Aggression megjelenése után Frank „Blackfire” Gosdzik (Widia, Sodom) váltotta Tritzét a gitároknál. Aki úgy gondolta, hogy innen már nincs feljebb út tévedett, mert az 1990-es Coma Of Souls lemezzel végleg a thrash elit ligájába masíroztak és pályafutásuk addigi szakaszára feltették a koronát. Aztán jöttek a ’90-es, majd a ’00-es évek változó minőségű lemezekkel, de elkötelezettségüket, kitartásukat mi sem mutatja jobban, minthogy ma is aktívak, napjaink színterének résztvevői, az utóbbi 3-4 évben pedig újra bomba formában vannak. Elég, ha csak az írásom elején megemlített 2012-es Phantom Antichrist lemezre gondolunk, amely az évek múlásával szintén bekerülhet majd ebbe a rovatunkba.

Pontszám: 10/10

Az együttes tagjai:
Miland „Mille” Petrozza – ének/gitár
Jörg “Tritze” Trzebiatowski – gitár
Roberto „Rob” Fioretti – basszusgitár
Jürgen „Ventor” Reil – dob

A lemezen hallható dalok listája:

01. Extreme Aggression
02. No Reason To Exist
03. Love Us Or Hate Us
04. Stream Of Consciousness
05. Some Pain Will Last
06. Betrayer
07. Don’t Trust
08. Bringer Of Torture
09. Fatal Energy