Szeptember 28-án ismét Budapestre látogat a svéd In Flames zenekar. A koncert egyik apropója, hogy a hónap elején jelent meg a csapat legfrissebb albuma Siren Charms címmel.  Ezen lemezbemutató turné keretein belül láthatjuk mi is a göteborgi csapatot, a Wovenwar és a While She Sleeps társaságában a Barba Negra deszkáin. Meg is hallgattuk azonnal a lemezt, és Raffaelo kolléga meg is osztja veletek véleményét alább. Ha pedig elolvastátok, irány jegyet venni, és a Barba Negrában találkozunk. Facebook esemény ITT!

Az 1990-ben Göteborgban alakult In Flames, a Melodic-Death metál egyik zászlóvivője, és talán legismertebb képviselője szeptember 9-én jelentette meg 11. stúdióalbumát, Siren Charms címmel.
Az album végighallgatása után, pedig elmondható, a zenekar végleg szakított a melo-death jelzővel, hiszen ez az album, inkább alternatív, esetleg metalcore elemekkel dolgozik. Ez a fajta evolúció természetesen már régebben megkezdődött, hiszen a 2002-es Reroute to remain albumon is találhattunk kissé alternatívabb nótákat, amiket persze a rajongók nem vettek feltétlen jó néven. Ez a folyamat Jesper Strömblad 2010-es kilépésével sokkal jobban felgyorsult, így mostanra mondhatjuk el azt, hogy a banda átváltozott valamivé, ami talán már nem is In Flames?

Eredetileg én is így voltam vele. Végighallgattam az albumot párszor, és azon gondolkoztam, hogy nem is lenne ez rossz, ha nem tudnám ki az előadó. De közben, olvasgatva interjúkat a zenekar tagjaitól, és újra jobban odafigyelve, végigülve a Siren Charms 42 percét rájöttem: Ez ugyanúgy In Flames, mint volt az a rajongók két hatalmas kedvence a Colony és a Clayman, egyszerűen a banda nem akar megragadni, hanem próbálnak nyitni újabb és újabb irányokba. Ennek az eredménye pedig egy zeneileg, bár elsőre nem hallhatóan, de sokadig nekifutásra érezhetően kifinomult anyag, mely mondhatjuk, hogy az eddigi albumok reciproka lett. Hisz míg eddig nagyrészt a több hörgős metálosabb zenébe kevertek egy kevés melodikusabb/alternatívabb részt, most sokkal inkább van egy kevés keménység hozzáadva, az alapvetően dallamos nótákhoz.  Ehhez jön hozzá, hogy Anders Fridén a hörgést szinte teljesen elhagyta, és inkább a tiszta éneket részesíti előnyben. Ez pedig nem is feltétlenül probléma, hisz igen különleges hangja van, kicsit mintha sírna éneklés közben. Természetesen azért egy két számban találunk hörgést/screamet, de ez már szinte csak a szöveg nyomatékosítása miatt van jelen. Viszont technikailag nagyon sokat fejlődött a zenekar, a hangszeres részek, szinte mindenütt nagyon jól össze vannak rakva, és azok az extra elektronikus elemek is nagyon jól illenek a zene hangulatához.

Az albumot nyitó In Plain View első pár másodpercénél, már érezhetjük, hogy itt egy szinte új zenekarról beszélünk. Elektronikus alappal kezdődik a szám, amire emlékezetem szerint In Flamesnél még nem volt példa. Az egész nóta, alapvetően dallamos, szinte azt is mondhatnánk, hogy lágy, csak a refréneknél fedezhetünk fel egy kis „durvulást”. Miután az új hangzásvilág miatt leesik az állunk a meglepetéstől, még csak megkeresni sincs időnk, hisz elkezdődik az Everything’s Gone című szerzemény, egy olyan riffel, amit a zenekartól még szinte sose hallottunk. A szám maga, pedig már-már metalcore műfajba sorolható. Ezek után, kettő dallamosabb nóta következik a Paralyzed és a Through Oblivion  „személyében” . A Through Oblivion véleményem szerint a Siren Charms Choosen Pessimist-je akart lenni, a monoton dallammal, és hozzá a kissé lehangoló dalszöveggel. A tempó továbbra sem gyorsul, mire elérkezünk a With Eyes Wide Open című, -talán nem túlzás kijelentenem- balladához. Ez a szintű líraiság, ami eddig csak elvétve jelent meg a banda zenéjében, most uralja az egész albumot. Az ezek után következő Siren Charms, mely ugye az album névadó dala, bár már pörgősebbre sikerült, viszont sajnos számomra a legjellegtelenebb szám az egész lemezen. És itt következik a talán legérdekesebb nóta, a When the World Explodes, amelyben Anders Fridén nem egyedül énekel, hanem Emilia Feldt énekesnővel, mely érdekes kettősséget ad a dalnak. Bár még mindig úgy vélem, hogy az utolsó egy percet nyugodtan lehagyhatták volna, mert lassú és vontatott lett. A nyolcadik dalt talán nem kell senkinek bemutatnom, hisz a Rusted Nail már a nyár elején megjelent, mint az album előfutára. Érdekesség azonban a számmal kapcsolatban, hogy a refrénnél hallható kórus nem profi zenészekből, hanem In Flames rajongókból áll, akiket Anders hívott be a stúdióba, hogy segítsenek a bandának. Az ezután következő Dead Eyesról, már semmi újdonságot nem tudnék mondani, ugyanaz a recept, mint eddig, lassú, melankolikus tempó, annyi plusz figyelhető meg, hogy a szám alatt igen hangsúlyosan hallható a szintetizátor, melyet a csapat eddig szinte egyáltalán nem használt. Itt is Örjan Örnkloo segítségét kérték, aki egyébként az album alatt hallható elektronikai alapok nagy részét készítette. Az utolsó előtti Monsters In The Ballroom, hangzásvilágban, és valahogy hangulatban is a 2004-es Evil In The Closet újragondolásának tűnik. Az albumot végül a Filtered Truth  zárja,egy dallamos, és fülbemászó nóta, melyet mintha még az A Sense of Purpose albumra készítettek volna.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url

A Siren Charms tehát a folyamatosan fejlődni kívánó In Flames evolúciójának egy következő állomása, de szinte biztos, hogy nem az utolsó. Aki pedig kíváncsi a bandára élőben, az Szeptember 28. a Barba Negrában tekintheti meg őket.

6,5/10