Ezen augusztusi szombat estére több érdekes program is akadt, mindenki választhatott kedve szerint, személy szerint a hőség ellenére egy beltéri eseményre mentem. Oda érkezett olyan fellépő, melyre rendszerint éveket kell várni. Jelen esetben mindkét külföldire igaz ez. Persze a nagy várakozás mellett nem ment minden zökkenőmentesen, a korábban bejelentett hazai vendég (Monastery) egy nappal előtte betegség miatt kényszerült lemondani a szereplést. Majd a koncert napján az egyik zenekari busz is bemondta az unalmast – természetesen a technika jó része is benne, s a manegement valamint a hazai szervezés hatékony intézkedésének köszönhető hogy megvalósulhasson az esemény, még ha egy órával el is kellett tolni a kezdést. A lelkes koncertlátogatók mindezt kifejezetten türelmesen fogadták, cserébe pedig mindkét zenekar igazán remek műsorral hálálta meg jelenlétüket s rajongásukat.
Az említett logisztikai problémák miatt este 8 órára módosult kapunyitás után kb 20 perccel már nagy lendülettel a színpadra lépve kezdett a holland Lord Volture ötösfogata. Hihetetlen energia lakozik bennük, s az a színpadi munka igazán figyelemre méltó, leginkább az, milyen gyorsan kapcsolatot sikerült teremteni az egybegyűltekkel, megmozgatni a népet, bevonni némi éneklésbe. Mondhatni az első percektől! Mindössze 15 éves zenekarról beszélünk, mely 2010-ben robbant be ‘Beast of Thunder’ című debütáló albumával. Hazánkban pedig mindössze egyszer léptek fel korábban, annak is 9 éve. Hangzásviláguk szűken összefoglalva az Iron Maiden – Judas Pries – Iced Earth által lerakott alapokon ill. hagyományokon alapul, s erre mint észlelni lehetett, eléggé vevő a hazai közönség, pedig a nagy többség alapjáraton az ‘ős-thrasherek’ miatt érkezett. Mellettem is volt aki külön megjegyezte, az énekesnek (David Marcelis) mi jó hangja van s még jól is kihasználja! A holland csapat neve számomra sem ismeretlen, de hogy igazán felkeltse a figyelmemet, ez a koncert igen sokat hozzátett. Bátran merem ezek után ajánlani visszafogott 3 nagylemezes és egy koncertalbumos kiadványukat – jómagam is alaposabban körüljárom innentől. S nem utolsó sorban az est során kb 8 perces előadásmódban felcsendült ‘Taiga’ címet viselő kislemezes dalukat.
Nem húzták nagyon az átállással az időt, mi is épp csak szusszanhattunk egyet a friss levegőn – mert azért a koncertterem kifejezetten izzasztó volt, minden lehetséges hűtési megoldás ellenére – s 21:30-kor már kezdett is az est főszereplője. Ahhoz képest hogy elég sietve kellett a technikát össze- és beállítani, akárcsak a vendégzenekar esetében, itt is pár dal után elég élvezhető hangzást sikerült belőni. Pláne ami A.K. énekét illeti, mert bár szemmel láthatóan sem egy suhanc, de azért még van ott hang – amiből eleinte alig észleltünk, majd hopp egyszercsak megjött és jól hallani, még ha olykor kicsit el is fárad, azért becsülettel le tud tolni egy ilyen koncertet jó néhány állomásos turné során is. Hagyománnyá vált intro után rögtön nagy lendülettel csaptak a húrok közé (hozzátenném ha jól vettem ki) rögtön az elsőlemezes Hammerheaddel indítottak melyet a 2016-os Iron Maiden követett.
Itt rögtön egy kis kitérő a csapat múltjára illetve az őket mostanság is ért kritikákra. Kezdve “a Metallicát másolták” megjegyzésekkel. Valójában felénk sokan nincsenek képben sajnos, kezdve ott hogy a Flotsam is 1981-ből ered (akkor még Paradox néven), csak picit odébb az arizonai Phoenixben indult útjára. És Jason Newsted náluk kezdett, ráadásul komoly dalszerző része is volt az első nagylemezen, sőt még a másodikba is besegített. Innen csalta át a Bay Area-i thrash banda, mely végül sokkalta ismertebb és sikeresebb lett, ott mindössze basszgitáros szerepet kapott. Távozása viszont pont aktív részvétele miatt volt érvágás az arizonai csapat számára. “Volt ott már Maiden is” – nos a 2016-os ‘Flotsam and Jetsam’ c, albumon ott a dal, mely valóban nagyon olyan hangulatú. Mert nem más, mint egyfajta tisztelgés a méltán világszerte népszerű és elismert Iron Maiden előtt! S lehetne sorolni hasonlókat, de jobb elengedni, aki szereti a vérbeli de nem szigorúan röghöz kötött thrasht, annak inkább érdemes a lemezeiket hallgatni, vagy ha ritkán is de lehetőség van eljutni koncertjeikre.
S ahogy szépen alakult a hangzás, minden sokkal kivehetőbb, élvezhetőbb, ha nem is a világ legjobbja de már megannyi eseményhez mérten kifejezetten jó! S sorban érkeztek vegyesen a nóták, 15 albumnyi anyagból lehet is válogatni, szinte minden korszak kapott némi helyet az első, 1986-os Doomsday for the Deceiver-től kezdve a legutóbbi azaz a turné nevéül is szolgáló 2024-es I Am The Weapon-ig. Bár pont nem erőltették túlságosan ezen kiadvány dalait – persze az egyik klipes nóta a Primal nem maradhatott ki – inkább mérsékelten elosztva kaptak helyet a sorban olyan korábbi szerzemények mellett mint pl. a ‘86-os Desecrator a 2019-es Demolition Man, vagy épp a 2021-es Brace For Impact.
Egy biztos, unalmas pillanatokat nem hagytam, még ha A.K. 1-1 dal között picit ki kellett főjja magát, mert bizony 60 éves fejjel ő is akkorát pörgött, olyan átéléssel nyomta végig hogy azért ő is megérezte. Olykor ő is igyekezett bevonni a közönséget, vele “él” a banda, s talán pont ezért olyan élvezhető a műsor, mert ők maguk is nagyon élik. A dalokat figyelve pedig feltűnik hogy azért jócskán szemezgettek az elmúlt évekből, ez sem lehet akkora véletlen, a felállást figyelembe véve. Hiszen 44 év alatt megéltek pár tagcserét, gyakorlatilag énekes az egyetlen úgymond eredeti (1982-ben kérték fel énekesnek), minden más poszt változott, köztük Michael Gilbert volt korábban is jelen 1985–1997 között, majd 2010 óta újra. Viszont a debütáló album óta talán a jelen formájában 2020 óta létező felállás eddigi legerősebb:
Eric “A.K.” Knutson – ének
Michael Gilbert – gitár
Steve Conley- gitár
Ken Mary- dob
Bill Bodily – basszusgitár
Habár nem voltam jelen minden hazai eseményen, de pl. 2008, 2017 után most jutottam el harmadjára koncertjükre. S az előző kettő is lendületes, igazán jó műsor volt, pont azzal fogott meg, szerény véleményem, hogy bizony ez felülmúlta a korábban látottakat, s nagyon remélem, hogy jó pár évig marad még bennük ennyi szufla. Aki pedig csak közösségi médiából tájékozódik, vagy egy természetesen nem épp tökéletes hangzású ‘80-as évekbeli kiadvány alapján ítélkezik, inkább nézze meg élőben, bizonyára meg fog lepődni!
U.I.: Hatalmas köszönet a hazai szervezőnek, mely jelen esetben a sokat bizonyított Livesound (https://livesound.hu/), valamint minden érintettnek – beleértve a zenekari managementet és a zenekari ill. az Analog Music Hall technikai személyzetét, akik mind a maguk részéről, minden kihívást legyűrve biztosították hogy mindez megvalósulhasson.
Ugyanitt fotelrocker kommenthuszárok kíméljenek. Minden érintettet.
