Kicsit megcsúszva érkezünk a KlasszikuShock legújabb írásával, de reméljük ez nem veszi el a kedveteket az olvasástól. Eheti cikkünkben egy olyan zenekar leghíresebb albumával foglalkozunk akik eredetileg nem is metál zenekarnak indultak, hanem a 80-as évek legelején, az akkor a teljes világot begyűrűző szinti-pop vonalon kezdtek el ténykedni. Aztán az évtized vége fele egy erős fordulatot véve az industrial-metál világában találták magukat. Ha azt mondom, hogy az Alejandro Ramirez Casas néven Kubában született énekes-gitáros által vezetett zenekarról lesz szó, szerintem csak a fanatikus rajongók vágják le azonnal, hogy a Ministry-ről beszélek. Ha azt is hozzáteszem, hogy Alejandro, Al Jourgensen néven futott be a zeneiparban akkor lehet már többen kapcsolnak, hogy az industrial zene egyik, hanem a legnagyobb hatású zenekarának frontemberéről van szó. Ugyan jó pár más zenekar is nyomott már ez idő tájt ipari-metált de mindközül a Ministry volt a legmocskosabb a legkeményebb és a legelektronikusabb. Alábbiakban az 1992-es „Psalm 69: The Way to Succeed and the Way to Suck Eggs” albumról lesz szó, ami szerte a világon ismertté tette a csapatot, és egy sikeresebb korszak kapuja elé állította, az addig még csak gyerekcipőben járó industrialt.
Mint már említettem a Ministry pályafutása a szinti-pop vonalon kezdődött és első három lemezükön ott is maradt, aztán 1989-ben a „The Mind is a Terrible Thing to Taste” lemezen megjelentek a torzított gitárok, a dobgépek, és a szinti effektek sem a Bronski Beat hatásában maradtak, hanem karcosabb, fémesebb hangzást kaptak. Feltűnik a basszusgitár és az ének is kap egy elég durva torzítást. A zenekar eközben kibővül és Al Jourgensen (ének, gitár) és Paul Barker(ének, basszer) mellé további hat zenész érkezik, és így kezdődnek meg a Psalm69 zeneszerzési munkálatai. Az album sokkal agresszívabb lett mint elődje. A folyton feszült, megalkuvást nem tűrő ének (sokszor üvöltés), a lábdobok duplázása, a tamok vizeshordó szerű csattogása, a mélyre hangolt gitárok torz riffjei, a szinti és a számítógépes eszközök nem evilági hangzása, egy olyan összhatást kelt, ami egyszerre hátborzongató és mégis jó. Sőt… Mi az, hogy jó? Kiváló! Nem 
mondom, hogy mindenki szeretni fogja, de akinek az ízlésvilágban van egy ici-pici eklektika, annak tuti bejön majd ez a fajta zenei káosz. Hogy mért mondom, hogy káosz? Mert mind megannyi csapat akik stílusváltáson mennek keresztül, a Ministry is mindig egyre finomítva saját magát, keresgette a végleges hangzást a végleges stílust, amire nagyban rányomta béllyegét a 90-es évek elején tapasztalt zenei átrendeződés. A Psalm69 lemez egy olyan korban született, ahol leáldozóban volt a glam és a klasszikus heavy metal, ahol fénykorát élte a grunge és a trash, ahol Dream Theater megvalosította a progresszivitás és a kemény zene házasságát, ahol ontotta magából Anglia a dark és doom vonal legnagyobbjait és ahol az indusztrial is éledezőben volt, így nem meglepő, hogy szinte mindenhonnan tartalmaz egy kicsit. Épp ezért nem lehet tökéletesen kategorizálni a lemezt, még akkor sem ha a zenei alap túlnyomó része azért az ipari oldalról került elő.
Nem olyan rég írtam a kanadai Voivod, „Phobos” című klasszikusáról és ott azt említettem meg, hogy a hangzás a cyber világra emlékeztet. Itt is valami hasonló van, igaz még nem annyira kifejletten mint a Voivodnál. Hallgatva az albumot, nagyon sok a csapongás. Az alap industrial mellett, a heavy metal a fő csapás, de a záró „Grace” című nótában erős thrash hangzások vannak, míg az egyik legnagyobb slágernek számító, „Jesus Built My Hotroad” dal majdhogynem doom-metál. Mégis talán a sok stíluselem miatt vált ez a banda leghíresebb és szerintem legjobb albumává. Egyszerűen megunhatatlan. Aki egy kicsit is csípi az indurstrilat, szereti a gépiesített hangzásokat annak ez a lemez kötelező darab. Nyilván a stílus legtöbb rajongója, a Rammsteint teszi a műfaj legnagyobb hatású zenekarai között az első helyre, de ez -nem megbántva senkit- badarság. Mindenki ismeri a németek „Du Hast” című klasszikusát, na most akkor tessék meghallgatni a „Just One Fix” című nótát a jelenleg tárgyalt lemezünkről. Feltűnhet, hogy elég erős plágium szaga van a dolognak. Persze nem szabad elvitatni a Rammstein érdemeit, de be kell látni, hogy ők is táplálkoztak valahonnan és az leginkább ez a Ministry lemez.
Szóval kapjátok le a polcról, vagy füleljetek bele a videó megosztókon, mert a metál zene történelmének, különösen az indusztriál résznek az egyik, hanem a legnagyobb gyémántját tartjátok a kezetekben. Születtek még legendás alkotások a műfajban, de a Psalm69 kiemelkedik mind közül, mert agresszívabb, mocskosabb, és pusztítóbb mindegyiknél. Ugyan nem mondhatjuk, hogy a Ministry vitte végbe a gépesített zene áttörését világszerte (mert az inkább a Voivod volt 1997-ben), de a csapat ott volt az alapoknál és nélkülük, vagy akár a Godflesh nélkül most sehol nem tartana ez a stílus.
10/10
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
