Mindig nehéz feladat egy Best of listát írni, hiszen rengeteg a meghallgatni való és úgy kell véleményt formálni, hogy azzal csak a saját gondolatainkat tükrözzük, és ne tűnjön úgy másra akarjuk ráerőszakolni a döntéseinket. Mielőtt belevágnék a Best of 2013 album lista megírásába, gyorsan le is szögezem, hogy az alább olvasottak csak és kizárólag az én véleményemet tükrözik. Majdnem 100 meghallgatott album után egy tizenötös szűkített lista maradt, amit aztán többszöri újra hallgatással sikerült véglegesíteni. Észre fogjátok venni, hogy egyetlen magyar előadó sincs a legjobbak között. Ennek az az oka, hogy aki ismer tudja , hogy én a hazai előadókat mindig külön mércével mérem, így majd hamarosan arról is érkezik egy külön kis írás. No de nézzük mit is tartogatott nekünk a 2013-as esztendő a rock és a metál zene terén. Szerencsére rengeteg jó és kiváló album látott napvilágot, így aztán volt miből válogatnom, igaz a döntés is sokkal nehezebb volt.
15.: Red-Relase The Panic.
Bevallom én az amerikai Redet csak tavaly ismertem meg, pedig az idén tízéves fennállását ünneplő zenekar azért már tett le egynéhány dolgot az asztalra. A Relase The Panic címmel napvilágot látott a negyedik stúdióalbumuk és egyben szerintem a legkiforrottabb is. Igazi amerikai modern metált nyomnak elég erős keresztény tartalommal. Persze aki nem szereti a vallás és a rock zene keveredését az lehet nem fog megbarátkozni az albummal, de tisztán csak a hangszeres tartalomra koncentrálva szerintem mindenki talál magának kedvezőt a korong hallgatása közben. Nekem abszolút elnyerte a tetszésemet a lemez és innentől jobban figyelemmel kísérem a banda pályafutását.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
14.: Lordi-To Beast or Not To Beast
A Lordi volt az utolsó befutó a listában, mert alig két hete ismerkedtem csak meg a legújabb albumukkal. A december 17-ei fantasztikus Barba Negrás bulijuk után kezdtem neki a 2013-as korongnak amiről addig szinte nem is hallottam. Bevallom rendesen meglepődtem. A finn szörnybanda egy 180 fokos fordulatot vett, és az addigi klasszikus heavy metal elemeket elég erős indusztriál hatásokkal toldotta meg. Elejétől a végéig igazi buli-lemez és csak egyetlen egy ok miatt került a listámnak a hátsó részébe. Rengeteg lopás van az albumon, a dalok jó része már visszaköszön más előadók klasszikus lemezein mint pl.: Rammstein, Metallica, Judas Priest. Ugyanakkor a Lordi „jól lopott”. Legalább próbálták a sajátjukra formálni a riffeket nem úgy mint az Avenged Sevenfold, akik 2013-as lemezükön kb. minden létező magántulajdon védelmére szóló törvényt megszegtek. Szóval nyúlások ide vagy oda, a szörnyek egy siker albummal jelentkeztek, ami szinte csak és kizárólag „rock himnuszokat” hordoz, így minden buli kötelező tartozékává válhatnak a dalok.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
13.: Chimaira-Crown of Phantoms
A clevelandi groove-metál formáció ismét nem hazudtolta meg önmagát. Legújabb albumuk egy valóságos atombomba. Vigyázz! Kész! Headbang! Rakd be a lejátszódba és üvöltsd ki magadból minden haragod. A markáns riffek a durva hörgő-vokálok garantáltan leszedik a fejed. Fotel-rockereknek is kifejezetten ajánlott. Mire végig hallgatod az albumot, az egyszemélyes buliddal vesztesz minimum két kilót és úgy megkívánod a sört és az élőzenét, hogy pattansz azonnal és irány az első szórakozóhely.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
12.: Clutch-Earth Rocker
A lassan negyed évszázados múltra visszatekintő csapat olyat csinált amit még banda sosem a világon. Tízedik próbálkozásra, kihozták a legjobb albumukat amit eddig írtak. Íratlan törvény, hogy minden zenekar legjobb albuma a második, harmadik. A Clutchnak a tízedik lett az, viszont ezzel akkorát robbantak, hogy még 25 évig garantáltan mindenki erről fog beszélni. A stoner és az alternatív rock keveredése hamisíthatatlan texasi érzést hoz el nekünk, pedig a formáció marylandi.
A stoner mostanság reneszánszát éli és ennek egyik élcsapatává vált a Clutch. Annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy nekem ez az album nem igazán itthoni hallgatni való. A Neil Fallon vezette csapat igazi ereje az élő-showkban van, aki teheti csípje el őket ha erre járnak.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
11.: Megadeth-Super Collider
Van egy nagyon nagy különbség a Megadeth és a Metallica között. Szokás ugye őket hasonlítgatni, a két rajongó tábor sokszor bizonygatja a másiknak az igazát, hogy melyik csapat is a jobb. Egy dolog azonban biztos. Míg a Metallica a Black album óta mélyrepülésben van, addig a Megadeth ha nem is ad ki már Countdown.., vagy Rust in Peace szintű albumokat, de tart egy magas szintet, ami évről évre meggyőzi a rajongóikat, hogy a Mustaine vezette formációban még van ötlet és meg van még az akarás a bizonyításra. A Super Collider lemez is ilyen. Tipikus Megadeth album, vannak benne nagyon jó és kevésbé eltalált elemek is de összességében egy abszolút szerethető anyag. A becsempészett Thin Lizzy feldolgozás a Cold Sweat pedig egy hibátlan megemlékezés Phil Lynotték előtt.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
10.: Five Finger Death Punch-Wrong Side of Heaven and the Righteous Side of Hell Vol. 1
Az FFDP idén egy dupla lemezzel jelentkezett, melynek első korongját találtam méltónak a listára. a Második lemez nekem már kicsit töltelék érzetűnek sikeredett. Sok zenekar esik abba a hibába, hogy kihoz egy dupla lemezt, de a mennyiség a minőség rovására megy. Itt is ez történt. Míg az első lemez tele van jó dalokkal, addig a másik egy nagy üres járat sajnos. A rengeteg vendég zenésszel felvett első korong azonban igazi metál-kincs, amolyan FFDP módra. A csapattól megszokott kemény riffek, és a közönség-énekeltetős refrének megint tökéletes harmóniában kerültek elénk. Rob Halford, Max Cavalera Jamey Jasta, vagy Maria Brink szereplése pedig csak grátisz az amúgy is kiváló lemezen.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
9.: Annihilator-Feast
Thrash metál, kibaszott thrash metál! Ez kell a népnek. A kanadai legenda, megmutatta, hogy lehet modern hangzással is ugyanolyan jó régi thrash-t csinálni mint ami sikerült két éve az Anthraxnak, vagy tavaly a Testamentnek. A fehér tornacipős korszak öregjei is elismerően bólogatnak Jeff Watersék legújabb remekművére. Itt már nincs power vagy speed beütés mint a klasszikus Never, Neverland, vagy a King of the Kill lemezeken. Letisztult, egyszerű thrash van, ami akkora headbang hullámot fog elindítani hallgatás közben otthon vagy akár koncerteken, hogy kezdhettek időpontot foglalni a reumatológusokhoz.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
8.: Alter Bridge-Fortress
A Myles Kennedy vezette csapat rajongó tábora úgy nő, mint gomba az eső után. Nem véletlen, hiszen lemezeik évről évre egyre magasabb szintet képviselnek. A Fortress pedig végleg besegítette a csapatot a legnagyobbak közé. Ugyan semmi új nincs az albumon, nem korszakalkotó vagy stílus teremtő, de az amit kapunk tőle az profi munka és abszolút hibátlan. A lemez kiváló hallgatni való lehet otthon, munka közben vagy utazás alatt. Nem azt mondom akkorát fogunk rá bulizni, mint az előbb említett Annihilator korongra, de szerintem ezek a dalok nem is erre a célra íródtak. Zeneileg szinte hibátlan a lemez, Myles hangja és dallamai a legmagasabb profizmust tükrözik. Nem hiszem, hogy van olyan ember aki ebben a korongban ne találna magának tetsző részt. Ha egyszer pedig ide tévednek, leteszteljük mennyire is jön át élőben az Alter Bridge érzés.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
7.: Dream Theater-Dream Theater
A progresszív metál zene istenei megint alkottak. Róluk a legnehezebb írni. Lehet őket szeretni és nem szeretni, de azt elvitatni, hogy a hangszeres képzettségük, és dalszerzési kvalitásaik világverőek, azt nem lehet. Különösen vártam a 12. DT nagylemezét ami a csapat saját nevét kapta, hisz ez volt az első korong amit már nem csak feldobolt a Portnoy kiválása után érkezett Mike Mangini dobos, hanem teljes egészében belefolyt a dalszerzésbe is. Én továbbra is állítom, hogy jót tett a csapatnak a vérfrissítés, végre megint vannak egyedi és mások számára elképzelhetetlen ötleteik, amit meg is tudnak valósítani. Ők sem fognak már még egy Images and Wordsöt vagy Awake-t letenni az asztalra, de a mostani korong is ugyanolyan vérprofi munka mint az eddigi összes. James LaBrie hangja ismét fénykorát idézi, a hangszeresek pedig megint olyanokat tekernek, hogy azonnal zuhan öt emeletet az állad. A Dream 92-ben felállított egy lécet, amit azóta nem hogy mások, de még ők maguk sem tudtak átugrani, és nem is valószínű, hogy ez megtörténik valaha. De attól még ez is egy ízig-vérig progresszív mestermű!
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
6.: Tomahawk-Oddfellows
Mike Patton te állat! Ez az ember mindig képes ránk cáfolni. Mikor már azt hisszük nem hozhat ki több király és elmebeteg zenei alkotást, akkor mindig meglep valami újjal. A Faith No More frontember egyik side-projectje (ami az FnM inaktivitását nézve nem is annyira side), immáron negyedik albumával jelentkezik. Stílusát tekintve az alternatív rock és metál keveredése a törzsi indián zenével, néha megspékelve egy kis progresszív vagy olykor stoner és heavy metal elemmel. Ennek a zenei kavalkádnak a csúcsán ül Patton ,aki hangjával minden stílusban és minden éneklési technikában bebizonyítja, hogy nem hiába tartják őt az egyik legjobb énekesnek a világon. A metál sikolyoktól az operáig, a törzsi énektől a hörgésig, a raptől a soulig minden benne van a repertoárjában. Egy olyan világban ahol a divat az egysíkúság és a két hangból álló monoton pop szar, Ő mer vállalni valami ennyire mást és ennyire kirívót. Az Oddfellows nem egy egyszerű alkotás, de nem is ezért íródott. Rá kell érezni, meg kell érteni és ha sikerül megint rádöbbenünk Patton mekkora egy zseni.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
5.: Von Hertzen Brothers-Nine Lives
Finnország egy kicsin városkájából jött három testvér, akik két további zenésszel kiegészülve megalkották hazájuk legérdekesebb és legszínesebb zenei formációját. Aki látta már őket tudhatja mire gondolok akkor amikor azt mondom libabőröztető érzés őket hallgatni. A testvérek egymásra épített vokál témái fantasztikusak, de a profi módon megkomponált zenei témák sem hagynak semmi kívánnivalót maguk után. A VHB nem metál, hanem egyszerű rock, de olyan könnyedséggel és eleganciával megírva, hogy mindenki elismerően bólogat ha meghallja. Igazi otthoni hallgatni való, de őket élőben látni kell! Lehet akármilyen hőség, ha ez a három srác elkezd énekelni egyből kiráz mindenkit a hideg.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
4.: Soilwork-The Living Infinite
A melodic-death vonal egyik élcsapata a svéd Soilwork egy duplalemezzel sokkolta a rajongóit 2013-ban. A sokkolta, természetesen jó értelemben van, hiszen egy kiváló albumról beszélünk, ahol szerencsére nem jön az elő mint az FFDP-nél, hogy a mennyiség a minőség rovására ment volna . Ismét, mint eddig minden Soilwork albumon, Björn Strid hangja az ami egyből megfogott. Hibátlanul használja mind a tiszta, mind a hörgős témákat. A dallamai pedig tökéletesen illeszkednek a zenei témák fölé. Apropó zenei témák: Szerintem ez lett a banda történetének legsokoldalúbb lemeze. A tempós parti slágerek mellé bekerült jó pár líraiabb hangvételű dal is, persze nem olyan súlyban, hogy megtörje az amúgy végig pezsgő lendületet. Ugyan lecsúsztak a dobogóról, de ez nem von le semmit az érdemeikből. A Soilwork is egyike azon kevés csapatnak, aki egyszer felértek a csúcsra, és töretlen lendülettel ott vannak. A november 21-ei. koncertjük a Club 202-ben pedig az év egyik legjobb bulija volt. Őket is erősen ajánlom, hogy lessétek meg, ha még nem tettétek.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
3.: Trivium-Vengance Falls
A dobogó legalsó fokára egy olyan csapat került fel, akik eddig kimaradtak a zenei érdeklődési körömből. Ugyan ismertem őket, de különösebben nem hallgattam dalaikat. Aztán kezembe került a legújabb, Vengance Falls lemez és egyből beleszerettem. A mai trendeket követő metál zenekar nem volt mindig ilyen. Nekik is sok év és sok album kellett ahhoz, hogy kiforrjanak, és leakasszák magukról a Metallica-klón jelzőt, amit valljuk be teljes joggal pakoltak rájuk. Azonban ami késik, nem múlik, sőt be is következett, a Trivium is a csúcsra ért. Bitang erős lett az album, egy igazi energiabomba, ami szintén képes bárhol és bármikor fejrázásra, lábjárásra, léggitározásra vagy dobolásra késztetni. Az elejétől a végéig sodró lendületű korong ami nem hiányozhat senki gyűjteményéből.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
2.: Stone Sour-House of Gold & Bones Pt. 2
Kérdem én, ha Corey Taylor tud ilyet is minek erőltet még az épp saját hamvába süllyedő Slpiknotot?
Nem akarom megsérteni a maszkos csapat egyik rajongójának a lelkivilágát sem, de ami ott megy Gray halála és újabban Jordison kilépése után az egy tragikomédia. Ellenben itt van a Stone Sour, ahol Corey megmutatja, tud ő énekelni is és nem csak kiabálni bele a maszkjába, ehhez párosítva profi zenészek profi munkájával, és mégis sokkal kevesebben ismerik el őket mint a Slipknotot. A Stone Sour tavaly megjelentette a House of Gold & Bones első részét, majd idén kijöttek a másodikkal ami tökéletesen kapcsolódik elődjéhez, sőt minőségben is felveszi vele a versenyt. A Part 2 egy érzelem gazdag, inkább lírai hangvételű alkotás, amiben ugyan vannak kemény riffek és harapós témák, de még sem ez a jellemző. Corey zseniális témái és az emocionálisan túlfűtött hangszerelés az ami a gerincét képzi az albumnak. Ha egyben jelenik meg a két korong akkor tuti ők a befutók és első helyre rakom őket, de így marad „csak” az ezüstérem. Ajánlom, hogy egybe hallgassátok végig a két korongot, de ha épp érzelgősebb, líraiabb hangulatotok van akkor a második lesz a nyerő.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
1.: James LaBrie-Impermanent Resonance
„ Azt a kurva…” Ez volt az első reakcióm mikor meghallottam a nyitó Agony tételt. Ugyan tudtam kb. mire számítsak a Dream Theater torok legújabb szóló munkájától, de még is sikerült lehidalnom elsőre. 2010-ben kezdődött LaBrie új projektje, melyben hozzá abszolút idegenül a melodic-death vonalon kezdett mozgolódni. Persze akkor még azt mondtam hozzá idegen a téma, közben kijött most a második lemez és már tudom egyáltalán nem áll tőle ez sem távol. Az alaptétel, hogy a kemény göteborgi témákra Peter Wildoer dobos hörgése és LaBrie tiszta dallamai fekszenek. A 2010-es Static Impulse lemezen még az agresszivitás volt a jellemző, mostanra ezt továbbfejlesztették valami olyasmire, amit úgy tudnék megfogalmazni mint a gyűlölet házassága szerelemmel. És nem is tévedek nagyot. Az album ugyan nem konceptlemezként lett kezelve, de a szövegek végig egy téma körül forognak és ez a reménytelen szerelem, és a hozzá kapcsolódó érzésvilág, kihegyezve a gyűlöletre és a kétségbeesésre. Az érzelmek kinyilvánítása LaBrie feladata aki hangjával már már pop témákat varázsol nekünk, és erre jön a gyűlölet Wildoer hörgésével és a súlyos nagyon mélyre hangolt gitár alappal. Ez a kontraszt egy különleges hullámvasútra visz el minket amiből nem lehet egyszerűen kiszállni és ami minden emberre máshogy hat. Egy biztos, hat valahogy,attól függ ki milyen korszakát éli meg az életnek. A rövid, de velős dalok pusztító viharként tépik le a fejedet, de belül valahol még nagyobb sebet tudnak okozni tartalmukkal. Ez az album csillagos 10-es. Bravó James!
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
Ez volt hát számomra 2013 legjobb 15 albuma. Tudom, hogy rengeteg minden maradt ki, mindenkinek más az ízlése, én is sokat gondolkodtam, a sorrenden és a végső tizenötön, de erre jutottam. Gondolom sokaknak megfordult a fejében, hogy de hisz volt Black Sabbath album, volt Deep Purple lemez, hol vannak? Nos róluk érdemes annyit elárulnom, hogy ugyan nagyszerű, hogy még mindig léteznek, hogy újra léteznek, de valahogy ez már nem az igazi, és ez főleg a Sabbathra igaz. Dicséretes a nagy összeborulás és az új lemez, de ez már csak régi önmaguk árnyéka. persze ettől még lehet jó és lehet szeretni. Persze született sok olyan lemez is amitől személy szerint többet vártam volna. ilyen az Avenged Sevenfold korong vagy épp az Ayreon legújabb lemeze, igaz utóbbinak lehet kell még idő mire beérik.
Egy-két héten belül jönnek majd a legjobb magyar lemezek és a legjobb koncertek is.
Boldog Új Évet mindenkinek!
