2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket nem ismertek, így megvan az esélye, hogy egy gyémántot találtok , ami aztán igazi ékkővé növi magát szívetekben, fületekben. Most már csak az a kérdés, melyik banda legyen a kiválasztott? Kik azok akikről úgy gondolom, hogy a legalulértékeltebb zenekar státuszának esélyes várományosai? A nyertes végül a Tesla lett. Na ki ismeri? Ne tolongjatok.. Gondolom nem sokan, de ez nem a Ti hibátok. Sajnos a média mindig úgy működött, hogy a divatot, és a nagy kiadók termékeit kellett tolni. A Tesla sosem tört be igazán a világon, hiszen egy olyan korban alakultak mikor ezerszámra tolták a tv-k, rádiók, a Guns-t a Metallicát, a Mötley Crüet, a Maident, stb. Nem fért már be még egy sokadik csapat, pedig…. Igazából bármelyik lemezükről írhatnánk,(A The Great Radio Controversyről már meg is tette Gyuri tavaly) sőt kéne is írnunk, mert minden korong zseniális a maga nemében. Én azonban az 1994-es Bust A Nut mellett teszem le a voksom, ugyanis ez volt az amivel megismertem és megszerettem őket.
Nehéz jellemezni a Tesla addigi munkásságát, ugyanis rengeteg sikeres stílust ötvöztek dalaikban. Az alapvetés a klasszikus hard-rock volt amibe belecsempésztek egy kis glamet. A Bust A Nut lemezen ezt megfűszerezték némi keménységgel is. Olyan érzékien nyúltak a torzított gitárhangzásokhoz, hogy fel sem tűnt a változás az addigiakhoz képest, de mégis többet kaptunk valamivel és ezzel a Tesla is többet adott magából. Ugyanakkor egyszerű maradt a zene. Nem vált sem kaotikussá, sem túljátszottá. nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a változatosság és a szükséges zenei mennyiség között, nekik sikerült. Ez az egyik ok amiért a Tesla különleges. A másik amit meg kell említeni, az Jeff Keith énekes személy, illetve hangja. Egy szó: CSODA. Ritkán születik ilyen egyedi hang a zenetörténelemben. Ezer közül is fel tudod ismerni. Van benne erő és karc, de ott van valami selymes is amitől libabőrös lesz mindened. Épp ezért a dalok egyszerre lesznek kemények és egyszerre lágyak és érzékiek. Persze nem szabad megfeledkezni a zenésztársakról sem, hiszen egytől egyik kiváló zenész és dalszerző, mégis Keith az aki igazán egyedivé tette a Teslát.
Külön-külön a dalokra kár lenne sorokat szánni. egybe tökéletes a lemez. Nem koceptalbum de van egy íve az egésznek ami csak akkor jön ki igazán ha az első daltól az utolsóig meghallgatod. Apropó utolsó dal. A „Games People Play” egy John South feldolgozás mégis tökéletesen beleillik az album képbe. Egyébként ez a dal az egyik legtöbbet feldolgozott szám a világon. 74 különböző előadó és zenekar tette magáévá, de senkinek nem sikerült annyira átérezni és tovább fűzni a dal mondandóját, hangzás és érzésvilágát, mint a Teslának.
Nem ez lesz a leghosszabb KlasszikuShock rovat, ugyanis nem nagyon tudok úgy írni erről a lemezről, hogy ne végletekben kelljen fogalmaznom, azt meg nem szeretem. A Teslát meg kell hallgatni, ajánlom, hogy a Bust A Nut lemez legyen az első, mert ezt elsőre meg fogjátok kedvelni. (Remélem)
Sajnos túl sok zenekar van akik nem azt a helyet töltik be a zenei életben ami őket megilletné, és sajnos nem fogunk tudni mindegyikről írni. De igyekszünk. Reméljük ez a rövid kis szösszenet felkeltette az érdeklődéseteket,és belehallgattok a lemezbe. Ha csak öt emberhez eljut a Tesla már megérte. Mi velük kívánunk nektek Boldog Új évet!
9/10
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
Tesla-Bust A Nut (1994)
“The Gate / Invited” (Hannon, Keith, Skeoch, Wheat) – 5:36
“Solution” (Keith, Skeoch) – 3:55
“Shine Away” (Hannon, Keith, Skeoch, Wheat) – 6:42
“Try So Hard” (Keith, Wheat) – 5:43
“She Want She Want” (Hannon, Keith) – 5:13
“Need Your Lovin'” (Keith, Luccketta, Skeoch) – 4:18
“Action Talks” (Keith, Skeoch) – 3:48
“Mama’s Fool” (Hannon, Keith) – 6:11
“Cry” (Hannon, Keith, Wheat) – 4:58
“Earthmover” (Hannon, Keith) – 4:05
“Alot To Lose” (Hannon, Keith, Wheat) – 5:11
“Rubberband” (Hannon, Keith, Wheat) – 4:35
“Wonderful World” (Hannon, Keith, Skeoch) – 3:48
„Games People Play) (Joe South) – 4:55
Jeff Keith-Ének
Frank Hannon-Gitár
Tommy Skeoch-Gitár
Brian Wheat-Bassz
Troy Luccketta-Dobok
