Biztos vagyok abban, hogy még azok is fejből fel tudnak sorolni olyan horror ikonokat, akik abszolút nem néznek horrorfilmeket. Mert hát ki ne ismerné a rémálmaink Urát, a csíkos pulóverben lófráló Freddy bácsit, aki ha eljön, retteghetünk éles pengéitől. Ez igaz akkor is, ha egy adott hónapban péntekre esik tizenharmadika, már csak babonából is a macsétával szabdaló maszkos Jason jut eszünkbe. De sokan tudnak a mindszentek napján a teljes családját lekaszaboló Michael Myers „létezéséről”, mint ahogy Chucky babába bújt szelleme is sokaknak ismerős. Mostani írásommal, ha nem is egy kimondott ikont emelnék ki, de a filmtörténetben legalább annyira fontos szerepet tölt be George A Romero filmrendező Dead-trilógiája, amellyel a holtak uralkodni próbálnak az élők felett. Igen, a Zombi-mitológiára gondolok. Még mielőtt belekezdek az első részbe, rögtön helyesbítem önmagam: bár tény, hogy évtizedig trilógiaként emlegettük Romero „Dead” filmjeit (Az élőhalottak éjszakája, Holtak hajnala, Holtak napja), de a Mester ezeket később kiegészítette még két résszel (Holtak Földje, Holtak naplója). Bár konkrét összefüggések nincsenek a részek közt (vagy mégis?), mivel a Jézuska elhozta nekem az 1968-as Az élőhalottak éjszakája című első részt, így most megosztom Veletek is a filmről alkotott véleményemet.
George A. Romero, a horror- és zombifilmek koronázatlan királya és egyben reformere, aki a rendezés mellett írással, színészettel és zeneszerzéssel is foglalkozik. Korai éveiben főleg rövidfilmeket és reklámfilmeket forgatott. A hatvanas évek végén, 1961-ben barátaival együtt megalapította az Image Ten Productions céget, majd John A. Russo segédletével 1968-ban közösen elkészítették minden idők leghíresebb horrorját, Az élőhalottak éjszakáját, mely örökre meghatározta ezen műfaj irányvonalát, sőt az egész filmgyártásét is. Sokan azt mondják, hogy ő
volt a zombik „feltalálója”, amiben sok igazság van, de azért a történelmet fellapozva, kicsit helyesbítenék. Talán kevesen tudjátok, hogy a filmvásznon az első igazi zombis film a magyar származású Lugosi Bélához köthető, ez volt 1932-ben, a Fehér Zombie. Aztán jött a Kertész Mihály féle The Walking Dead, majd az I Walked With a Zombie Jacques Tourneur-től, 1943-ban. Természetesen ezek a zombik még nem a Romero által preferáltak, hanem az ősi, vudu vallásból erednek, és ennek megfelelően a I Walked-ban fekete bőrű rabszolgák élednek újra. Az azonban Romero elévülhetetlen érdeme, hogy annyi zombik okozta sikoly és rémálom talán soha nem született, amely Az élőhalottak éjszakája bemutatása után tört a nézőkre. Hibái ellenére is korszakalkotó műről beszélhetünk, amit a rendező fejében két másik rész egészített ki. Az 1978-as Holtak hajnala megsokszorozta a rettegést, az éjszakából a fénybe, az ébredő hajnalba jutunk, ahol még több zombi les ránk. Immáron nem csak egy elszigeteltnek tűnő házban vesszük fel velük a harcot, hanem már az utcákon is kénytelenek vagyunk menekülni. Aztán 1985-ben jött a Holtak napja, ez már egész kontinensek és a teljes emberi faj hanyatlásának képét tárta elénk. Na de térjünk most vissza az éjszaka sötétjébe…
A fiatal Barbara (Judith O’Dea) testvérével ellátogat egy kaliforniai kisváros temetőjébe, hogy apjuk sírjára vigyenek koszorút. A temetői látogatást azonban csak a fiatal nő éli túl, mivel testvérét, Johnny-t leamortizálja egy váratlanul felbukkanó kellemetlenkedő alaknak tűnő fekete ruhás pasi. Barbara menekülni kezd, így eljut egy elhagyatottnak tűnő házhoz, de borzalommal tapasztalja meg, hogy a tulajt bestiálisan megölték, és a hullaszerű lények egyre nagyobb számban támadnak. Első segítőtársa, a színes bőrű Ben (Duane Jones) idejében érkezik. 
Elbarikádozzák magukat egy házban, ahol kiderül, hogy nem csak ketten vannak, rajtuk kívül ugyanis még öten leltek itt menedéket. De mitől, kitől is kell tartaniuk? A rádiót hallgatva próbálnak információhoz jutni, hogy mi történt a nagyvilágban. A hullák miért éledtek fel, és miért akarják őket vacsorára megenni? Elárulom, egész film alatt hiába keressük a miértekre a választ, konkrét bizonyítékot nem kapunk. Ez pedig Romero védjegyévé vált, ugyanis a későbbi zombi-filmjeiben sem derül fény mitől kelnek életre a halottak. Visszakanyarodva a filmhez, összesen tehát hét ember próbálja meg túlélni az ismeretlen eredetű lények agresszív támadását, miközben lassan kénytelenek rájönni, hogy ebben a vészterhes szituációban az igazi ellenség saját maguk között keresendő. A ház körül keringő zombikat azonban mit sem érdekli a házban rekedt emberek ellenségeskedései, érzelmei vagy és morális dilemmái: ők csak emberi húsra vágynak!
Elképesztő, de a film immár négy évtized alatt sem vesztett fényéből, ma is olyan kiváló hatást ér el, mint sok-sok évvel ezelőtt a bemutatójakor. Még ma is tisztelet övezi Romero munkáját, szinte minden későbbi zombis film ebből a moziból építkezik. Eleinte nem értettem, hogy miként
emelkedhetett ez a darab kultusz-státuszba, de a megtekintése után teljesen meggyőzött. Sok olyan motívum található benne, mely segít megérteni, hogy a rendező mit is akart üzenni nekünk, és ha ez sikerül, akkor döbbenünk rá igazán, hogy Romero valóban úttörőnek számított nemcsak az ilyen stílusú filmek, hanem az egész filmgyártás terén. Volt bátorsága olyat mutatni, kimondani és kifejezni filmjeiben, amit előtte szinte senki sem mert. Egy tükröt tartott elénk, ami megmutatja számunkra milyen barbár és rideg társadalomban élünk. Kötelező mű!
Pontszám 7/10
Az élőhalottak éjszakája (Night Of The Living Dead) /1968/
Bemutató: 1968. október 1.
Forgalmazó: The Walter Reade Organization
Hazai dvd megjelenés: 2006. március 3. (Cinetel)
Rendező: George A. Romero
Forgatókönyvíró: George A. Romero/ John A. Russo
Zeneszerző: William Loose/ Fred Steiner
Operatőr: George A. Romero
Vágó: George A. Romero/ John A. Russo
Szereplők:
Duane Jones (Ben)
Judith O’Dea (Barbra)
Karl Hardman (Harry)
Marilyn Eastman (Helen)
Keith Wayne (Tom)
