Eheti KépsoRock rovatunkban, egy olyan filmre igyekszek nektek kedvet csinálni, ami rám azóta hatással van, hogy először láttam. Egy olyan film ami stílusát tekintve sci-fi ugyan, de tartalmát nézve ez bizony dráma. Történet a jövőből, a jövőről, az emberi szürkeségről és arról, hogy olyan helyről is érkezhet IGAZI szeretet, ahonnan nem is várnánk. A film amiről szó lesz Isaac Asimov novellájából a „A két évszázados emberből” készül adaptáció, a Kétszáz éves Ember, Robin Williams zseniális alakításával a főszerepben.
A Történetről röviden: A Martin család vásárol egy egyszerű háztartási robotot. Olyat, ami némán behozza a teát, kipucolja a cipőket, és soha nem zavar. Aztán nagyon hamar rájönnek, hogy az ő robotjuk kicsit más, mint a többi: mindenről véleménye van, jó pár dologba beleszól, és ami a legmeglepőbb – van, akit nagyon meg tud szeretni: például a kislányt, akire vigyáznia kell. Csaknem kétszáz évig szolgál Martinéknál, és nem létező szívébe az érkező gyerekek és unokák is belopják magukat. Egyre erősebbé válik benne a vágy, hogy egyszer tényleg jön egy mérnök, aki valóra válthatja a gép vágyait.
A családfő ráeszmél, hogy robotjuk, nem csak egy a sok közül, hanem egy fémtestbe bújtatott valódi lélek, így nevet ad neki. A sorozatszám helyett, amit beleprogramoztak innentől, Andrew a neve. Mr. Martin amíg él tanítja a robotot, hogy hogyan válhasson még emberibbé, hogyan sajátítsa el az emberi érzelmek gyakorlását. Andrew, majdnem két évszázadot él, ezalatt megél rengeteg csalódást és örömöt. Felneveli a Martin család gyerekeit, majd elveszíti őket, hisz ők halandóak. Andrew, küzd azért, hogy végleg emberré válhasson, bőrszövetet-burkolatot épített magára, és jogi úton is lépéseket tesz azért, hogy emberré válhasson. Sajnos azonban a törvények ezt nem teszik lehetővé, így úgy tűnik, ez a vágya nem valósulhat. Andrew rájön, hogy az igazi különbség ember és robot között a halandóságban rejlik. Felkér tehát egy robotsebészt, hogy pozitron-agyán hajtson végre olyan változtatást, amitől folyamatosan elgyengül, s kicsit több mint egy év múlva meghal. Ilyen nagy áldozatot nem hagyhat figyelmen kívül a testület, kétszázadik szülinapját tehát Andrew Martin emberként éli meg. Nem sokkal később pedig végleg eltávozik. Kezével pedig halálos ágyán már felesége kezét szorítja, aki nem más mint a Martin család dédunokája, akikhez anno odakerült.
Andrew érzelemmentes robotként kezdte, majd megismerve, sőt tökéletesítve a látottakat, megérttette az emberi érzelmeket, végül Ő maga is kifejezés-képes lett. Emberi külsőt formált magának, végül emberré alakult és meghalt. De úgy halt meg, ahogy szeretett volna, szeretve, megbecsülve.
A 200 éves ember története sci-fi hiszen Asimov (akit nem kell bemutatni a könyv rajongóknak, mindenki tudja Ő a sci-fi legnagyobb alakja) története a jövőben játszodik, robotizált világot mutat be, de ugyanakkor annyi szeretetet, bánatot, csalódást és humort tartalmaz, hogy drámaként is kezelhető.
Az Andrew szerepét megformáló Robin Williams, pedig tökéletes választás. Aki látta tőle például a „ Good Will Hunting-ot” vagy a „ Csodás Álmok Jönnek” című remekművet az tudja, hogy Williams színészként az érzelem kimutatás nagymestere. Mimikája, gesztusai egyediek, mindig van a játékában valami olyan ami megfogja az embert, amitől a néző is magénak érzi a történetet. Itt sincs ez másként.
Bevallom férfiasan a film végét én is megkönnyeztem, és szerintem sokan vagyunk ezzel így. Mindenkinek ajánlani tudom csak, hiszen egyszerre elgondolkodtató a film, megvan benne a sci-fi jellegzetes technikai látványvilága, vígjátékként is megállná a helyét, hiszen Andrew esetlen próbálkozásai az emberré válásra megnevettetnek, de a meg is hat a film, sőt mélyen megérint.
Talán az ilyen komplexitás miatt vált Asimov az irodalomtörténet egyik legnagyobb alakjává, és emiatt az összetettség miatt, no meg a remek színészi játék és remek rendezés miatt vált a Kétszáz Éves Ember a filmtörténet egy megkerülhetetlen oszlopává.
A végére pedig a film egyik legtalálóbb idézete a szerelemről és a legszentebb emberi kapcsolatról, úgy ahogy azt Andrew megélte: „Kilépsz önmagadból, mindenből, megszűnnek a határok, az idő. A két test annyira összegabalyodik, hogy azt se tudod már, ki kicsoda. És mikor az édes zűrzavar odáig fokozódik, hogy azt hiszed, meghalsz, szinte meghalsz, magadra maradsz a saját testedben, de a szerelmed ott van veled. Ez kész csoda! Eljutsz a mennybe, és visszajössz élve. Megint vissza, amikor csak akarsz, azzal, akit szeretsz.”
és íme a film utolsó jelenet sora…
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
9/10
