Talán nem túlzás azt kijelentenem, hogy szeretett zenei stílusunk, a Hard Rock/Heavy Metal a legváltozatosabb, legszínesebb az összes zenei irányzat között. Így aztán nem csoda, hogy a mögöttünk hagyott évtizedeket szinte évről évre az épp aktuális trendeknek megfelelően kategorizálhatjuk. Volt már punk mozgalom, erőteljes brit és német heavy metal, rúzzsal, hajlakkal átitatott glam/sleaze rock, tornacipő bámulós grunge korszak, izomlüktető nu metal és persze oldalakon keresztül még sorolhatnám. Bár nagyon rövid ideig, a 80-as évek legvégén bandák tucatjai gondolták úgy, hogy elő kellene ásni a hippi-korszakot, zenében pedig ehhez a legjobban a Led Zeppelin muzsikája passzol. Így aztán Robert Planték legszebb hagyományait igyekeztek visszaadni. Szegény megboldogult ír gitárosnak, Gary Moore-nak tele is lett a töke és 1989-es After The War lemezére írt egy Led Clones című dalt, amely elénekléséhez Ozzy mestert kérte fel. Már a dal címéből is kiderül, hogy a szerzőnek totál elege van a Led Zep klónozók táborából. Pedig volt belőlük bőven. Az egyik legjobban művelők közé tartozott a Los Angelesi szuper csapatként indult Badlands is, akik 1989-es debütáló nagylemezükkel a Led Zeppelin legszebb stílusjegyeit tálalták elénk.
A mára már sajnos eltávozott, fantasztikus hanggal megáldott Ray Gillen énekest még 1985-ben Bobby Rondinelli, a Rainbow-t akkoriban otthagyó dobos fedezte fel. Gillen nemcsak jó énekes volt, hanem kedves, barátságos és a fazonja is illett egy vérbeli rockbandához. Így aztán nem csoda, hogy Tony Iommi is elcsábította Glenn Hughes helyére a Black Sabbathba. Ez a Seventh Star lemez turnéjának idején történt. Mivel Ray nem nagyon kapott fizetséget (ezt akkoriban a Sabbathban elmondhatta Dave Spitz basszeros és Eric Singer dobos is), így John Sykes (ex-Whitesnake) telefonhívásának eleget téve átpártolt a Blue Murder zenekarba. Fel is demózta a lemezanyagot, John Sykes-nak tetszett is Ray hangja és fazonja, azonban az együttműködés a lemeztársaság politikája miatt megszakadt. Így aztán a hányatatott sorsú énekes az épp Ozzy Osbourne bandájából kirúgott Jake E. Lee gitáros mellett találta magát. A korábban a Rough Cutt
zenekarban is pengető gitárosról többen azt állították, hogy Randy Rhoads halála óta ő a legjobb Los Angelesi gitáros. Nézőpont kérdése, mindenesetre tény, hogy jól penget a fazon. A dobok mögé Gillen elcsábította a Black Sabbath turnéról megismert Eric Singert, míg basszusgitárosi posztra egy meghallgatás útján Greg Chaisson került. A fiatal Greg bátyja, Kenny Chaisson, a Keel nevő bandában kezelte a bőgőt, Greg pedig egy Surgical Steel névre hallgató bandában nyomult. Egy „urban legend” alapján Greg addigi pályafutásának csúcspontja az volt, amikor Ozzynál volt meghallgatáson, Rudy Sarzo helyére, ám a Mester úgy vélte, hogy Greg nem elég vagány kinézetű a posztra. Jake E Lee ezzel nem foglalkozott, így aztán összeállt a Badlands. Még mielőtt rátérnék a debütáló nagylemezre, muszáj megemlítenem azt, aminek valószínűleg Kieron kollégám is örül. Nevezetesen azt, hogy Ray Gillen még 1987 környékén vendégeskedett a Savatage zenekar Hall Of The Mountain King lemezén, ahonnan magával csábította Paul O’Neill producert, aki a produceri munkák mellett dalszerzőként is aktívan részt vett a Badlands 1989-es debütáló nagylemezén.
Már a lemezt indító High Wire kezdő akkordjai alapján azt hittem, hogy valami kiadatlan Led Zep dalt hallok, ez az érzés pedig csak tovább fokozódott, amint meghallottam Ray hangját. Elképesztő hasonlóság van közte és egy bizonyos Robert Plant között. Talán a srácok is érezték, hogy pofátlanul nyúlnak, ezért a Dreams In The Dark inkább a könnyebben befogadható rádióbarát nóták táborát erősítik. Nem véletlen, hogy erre is készítettek klipet. Hihetetlen nagy sláger. A mai napig meggyőződésem, hogy a rádióknak ilyesmi dalokat kellene játszania. Ugye milyen baj, hogy nem én vagyok valamelyik országos rádióállomás zenei szerkesztője? 
Számomra meglepő, hogy rögtön harmadik dalként egy áthidaló, intrónak beillő akusztikus gitározást nyom Jake E. Lee a Jade’s Songban. Ebből teljesedik ki a Winter’s Call mely az első két Led Zep korong elszállósabb témáira épül. Mindamellett, hogy kristálytiszták és kellően hangosak a gitárok, sikerült visszaadni a hetvenes évek gitársoundját. A Dancing On The Edge már pörgős dal, amely a korai Whitesnake keveredése a Led Zep (továbbra is) és a kötetlenebb, amerikaibb Black Sabbath-al. Gillen hihetetlen könnyedséggel és természetességgel énekli a legmagasabb témákat is, amikre csak egy igazi hard rock bandában szükség lehetett, de úgy vagyok vele, hogy mindezt Plant eredetibben és hitelesebben már megcsinálta. Az énekes egyik csúcspontja a Streets Cry Freedom. Azonban nagy baj volt vele, hogy heroin függő volt. Talán a tű okozta a halálát is, hiszen 1993. december 1-én AIDS betegségben hunyt el. A lemez egyik legmodernebb tétele a Hard Driver, amely úgy indul, hogy akár a GN’R 1991-es Use Your Illusion dupláján is szerepelhetett volna. Ez azonban csak egy rövid átmenet a Led Zeppelin kópiák között.
Annak ellenére, hogy a Led Zep nyúlás miatt a kritikusok szapulták a lemezt és vele együtt a bandát is, a rajongóknál beütött a korong. A Billboard listán például 57. lett. Aztán jött az első gigszer, a korszak egyik legtehetségesebb session dobosát, Eric Singer-t elhívták a rákbetegséggel harcoló Eric Carr helyére a Kiss-be. 1992-ben már a Revenge lemezen őt
hallhattuk… A helyére a Badlands-be a Racer X-es Jeff Martin került. Vele jelent meg 1991. júniusában a második Badlands album Voodoo Highway címmel. Ekkor a két fő dalszerző, Ray Gillen és Jake E. Lee egymásnak ugrott. A gitáros azzal vádolta az énekest, hogy a kiadóval összeesküdve, közösen kommerszebb, rádió-barát irányba akarják tolni a zenekart. Fene se tudja, hogy mi volt a háttérben, de tény, hogy a Billboard listán elért 140. hely mélyrepülésnek számított a debütalbumhoz képest. Összességében azoknak melegen ajánlom az 1989-es lemezt, akik el tudnak vonatkoztatni a LedZeppelintől, hiszen önmagában nagyon erős dalok születtek a lemezre. Csak hát önmagamat ismételve…ezt már megcsinálta más. Ráadásul hitelesebben, jobban…
Pontszám: 6/10
