Írásommal abszolút nem szeretnék megbántani egyetlen hazai zenészt/zenekart, de véleményem szerint thrash metal vonalon (vagy manapság már előszeretettel groove metalnak keresztelt) idén a Mezőkovácsházáról indult Ektomorf alkotta a legnagyobbat. Valamiért itthon nem szeretik Farkas Zotyáékat. Nem tudom a miértjét, de igazából nem is érdekel. Elévülhetetlen tény, hogy a banda olyan karriert futott be magyar zenekarként, amit eddig kevesen tudtak véghezvinni! Többek közt turnéztak már a Children Of Bodommal, a Kreatorral, de például 2007 augusztusában a Sziget fesztiválon egyenesen Max Cavalera szólította színpadra Zotyát, hogy örömzenéljen a Soulfly alakulatával. Egy szó, mint száz, pályafutásuk során töretlenül mentek előre, hittek abban amit csinálnak, és ennek köszönhetően még a legmélyebb gödörből is sikerült kimászniuk. Az augusztus végén Black Flag címmel megjelent lemez már a harmadik korongjuk a nemzetközileg is elismert AFM kiadónál.

Ezúttal is a csúcsszupernek számító Tue Madsen producerrel dolgoztak, azonban nem az ő dániai Antfarm stúdiójában, hanem Mezőkovácsházán építettek egy stúdiót (FarkasFarm stúdió), majd Madsen kocsiba pattant és három hétre elszállásoltatta magát a Farkas családnál. Na jó, persze ez idő alatt keményen zajlott ám a meló, ami hallatszik is a lemezen. A Black Flag nyugodt szívvel odatehető bármelyik világsztárnak számító banda lemezéhez. Meggyőződésem szerintem ez az eddigi legsokrétűbb anyaguk. Még mielőtt konkrétan rátérnék a dalokra, muszáj megemlíteni, hogy a zenekar tagjait illetően változás történt. A német származású Mike Ranke családi okok miatt nem tudta tovább folytatni, helyére pedig visszakerült a bandába Schrottner Tamás. Mivel a Black Flag már javában készült, így Tamás játéka még nem hallható a dalokban. Tue Madsen producer kérésére az összes gitártémát Farkas Zotya játszotta fel. Rövid, intros bevezetővel indul a War Is My Way, hogy aztán egy földbedöngölő Ektomorf bomba váljék belőle. Említettem már, hogy roppant változatos lett az album és ez már ennek a dalnak a közepén is tudatosodik bennünk. A szerzemény közepén ugyanis van egy rövid leállós rész, melyben Zotya nem röstell énekelni. Következik az Unscarred, amelyhez egy olyan ultrabrutális klipet készítettek a Pixel filmesekkel, hogy az AFM kiadó emberei is totál letolták a gatyájukat tőle. Kíváncsi leszek, az amúgy is kevés zenei tévécsatorna közül vajon melyik meri majd bevállalni. Mindenesetre biztos, hogy a nóta kegyetlen zúzásai és a fülbemászó refrénje miatt koncertfavorit lesz. Az internet segítségével elsőként az effektezett refrénnel ellátott The Cross került napvilágra, amely egy standard Ektomorf szerzemény. A Cut It Out szitáros- már-már keleties bevezetése is nagyon jól sikerült. A megszokott döngölések a banda korai időszakát idézik. Majd jön a címadó dal, ami egy akusztikus gitárral kezdődik. Úgy látszik mély nyomot hagyott a zenészekben az év elején kiadott The Acoustic című unplugged album. A Private Hell szinte doom-ba hajlik, a hangulata miatt egyértelműen a legsötétebb nóta a lemezen. A 12 Angel egy gyönyörű 2 perces akusztikus átvezető darab, ami az Enemy súlyos zúzdájába torkollik. Amúgy is az egész album erre a mázsaként lesújtó, lényegre törő groove-témákra épül. A dalokat áthatja az elementáris düh és agresszió. Ilyen például a minden sallangot nélkülöző Fuck Your God, ami gyorsasága miatt igazi punk/thrash őrület, ami koncerteken nagyot fog tarolni. Talán pont a felgyorsult lendület miatt a következő három dalt (Never Surrender, Sick Love, Feel Like This) kicsit üresnek és laposnak találom, de jön a lemezt záró Kill It, amely megmenti az albumot. Bónuszként pedig feldolgozták a The Pretender-t a Foo Fighters-től. Sodró lendülete és populáris hangulata miatt garantált favorit lenne a rock discokban.

Talán igaz az a mondás, mi szerint a kevesebb néha több, így nem érzem szükségét a 14 szerzeménynek, de összességében nálam nagyon betalált a Black Flag. Van benne sok dolog, ami eddig is jellemezte a bandát, de rengeteg újdonságot is kipróbáltak. Zeneileg szerintem elérték a csúcsot, ebben a stílusban nem is tudom hova lehetne a későbbiekben tovább fejlődni. Külön öröm, hogy a csapat október 30-án a debreceni RoncsBárban, november első napján pedig a budapesti A38 színpadán zúz egy nagyot. Ott a helyem!

Pontszám: 9/10