Hamarosan boltokban a P.Mobil vadonatúj dupla koncertalbuma, a Miskolci kocsonya

Ki hallott már nyári kocsonyáról? Ha eddig nem találkozott vele a rockzene szerető nagyérdemű, nos ideje, hogy megismerkedjék a patinás rockzenekar legfrissebb művével. A P.Mobil dupla koncertalbuma – amely Schuster Lóránt jóvoltából stílszerűen a Miskolci kocsonya kitüntető címet viseli – május hónaptól várja a zenekar régi és új híveit a lemezboltokban.

Nem véletlenül Örökmozgó, hiszen a zenekar körül mindig történik valami. Schuster Lórántnak köszönhetően bőségesen merít a múltból a Nagy P. sorozat; gondosan őrzött archívumának mélyéről, időről időre előkerül valamilyen érdekesség, ritkaság. A 2010-től változatlan felállásban működő P.Mobil évről-évre három koncert anyagát rögzítette kedvenc városában (mi más lehetne, mint Miskolc!), amelyből aztán megfőzték a Miskolci kocsonyát. Legújabb darabjának nyilván a hagyományos Kocsonya fesztivál adta a furcsa, ám a P.Mobiltól cseppet sem szokatlan címötletet – lényeg, hogy jó étvággyal fogyasztható legyen.

 

A dupla korongok százharmincöt perc műsoridőben összesen huszonkilenc tételt rejtenek, ebből három most debütál hanghordozón. Kedves ajándékként – ha úgy tetszik előlegként – a most készülő új stúdió album egy nótája is beékelődött a jól ismert rockhimnuszok közé. Étlapként pedig (ínyencek figyelem!) tizenkét oldalas, színes műsorfüzet is jár a csemege mellé. S, hogy a történet még kerekebb legyen, a korongokra nem kerülő tizenhárom dalt a CD-n található kód alapján a vásárló grátisz letöltheti.

Ha valaki netán lemaradt volna a téli miskolci kocsonyáról, avagy újra szeretné megkóstolni; most, májusban megteheti. És ehhez a pislogó békát sem kell feltétlenül lenyelnie. A két megvásárolt tál után viszont lehet repetázni a harmadikkal, amiért még fizetni sem kell!

Jó étvágyat mindenkinek!

A miskolci kocsonya története

A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a “Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. A két világháború közötti időben több száz, vagy talán ezer ilyen emlék vitte hírül a kocsonya történetét. Hogy pislogott-e a béka a miskolci kocsonyában vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a sokadalmakon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak, nem beszélve az avasi vagy temesvári pincékről, pincézésekről.

 Szendrei J. a történetet a következőképpen meséli el:

“A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett “furmányosok” közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő “sz*rvas”, “Törökfő” és a ” Magyar huszár” című kisebb vendégfogadókban szálltak meg éjszakára.

      Egy felső-gömöri tót furmányos is a “Magyar huszárba”-ba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva “Potyka Kati” becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzulmálni.

      De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel:

– Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim!

Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért.

– No ennek pechje volt! – mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a “a körülményekhez képest”.

Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az “áldozatok” között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18.-19. században éppúgy, mint Böczögő 20. századi Korona Szállójában.

Ezt a sokszinűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát.

(Részletek: Dobrossy István: A miskolci fogadók és a vendéglátás története című könyvből)