A floridai Savatage megalakulásától számítva nem arról volt híres, hogy minden évben ugyanazt a pár dalt adja ki más címmel. Az összes lemezükön újítottak, változtattak valamit. A korai power metal alapművek (Sirens, Dungeons Are Calling EP, Power Of The Night) után az 1986-os Fight For The Rock a maga dallamosabb, hard rockos nótáival óriási felzúdulást váltott ki a rajongók körében. A kommerszebb hangvételű korong egy későbbi interjú során kiderült, hogy kiadói nyomásnak engedve született. A negatív fogadtatás miatt a zenekar jövője is veszélybe került, még a feloszlást is fontolóra vették a zenészek. Ebben a borongós időszakban jött a képbe Paul O’Neil producer, aki korábban többek közt dolgozott az Aerosmith Live Classics albumán is. Paul lelket lehelt az életunt zenészekbe és rávette őket a folytatásra. Jól tette, hiszen 1987-ben megszületett az újra súlyos hangvételű Hail Of The Mountain King című briliáns nagylemez. Innen pedig már egyenes út vezetett az 1989-es Gutter Ballet klasszikushoz.

A Mountain… lemezzel újra maguk mellett tudhatták a rajongóikat. A hihetetlenül magas lemezeladások mellett amerikai turnéra mehettek a Megadeth és a Dio társaságában. Naná, hogy a következő nagylemezt is Paul O’Neil producer segítségével képzelték el. Ezt a dolgot azonban kicsit lesarkosítom, ugyanis, míg mindenhol az olvasható, hogy valóban Paul kezének munkája hallható a lemezen, ez így nem teljesen fedi a valóságot. Valójában a dalok alapjait teljesen egyedül, producer nélkül készítették el a muzsikusok, Paul csak az utómunkálatokban vette ki a részét. A korábban megismert hangzásukat szimfonikus elemekkel dúsították, a nóták pedig összetettebbek és hosszabbak lettek, ezáltal a zenekar egyre inkább a progresszív metal irányába indult el. Ahelyett, hogy a hangzás töményedett volna, jobban előtérbe kerültek a billentyűs témák. Most már nem csak billentyűhegyek, hanem zongorahegyek is hallhatóak a korongon. A zenei módosítást Jon Oliva kedvezményezte elsőként, miután egy torontoi színházban megnézte Andrew Lloyd Webber legendás Az Operaház Fantomja című musicaljét. Az előadás után döntött úgy, hogy zenekarát egy progresszívebb, teátrálisabb hangzás felé irányítja. Ebben az elgondolásban íródtak az olyan dalok, mint a címadó Gutter Ballet vagy a When The Crowds Are Gone. A lemez utolsó három dala (Mentally Yours, Summer’s Rain, Thorazine Shuffle) szövegileg összefüggésben van egymással, tehát koncept-történet.

Mindent egybevetve, ez az érzelemgazdag, ugyanakkor erőtől duzzadó anyag talán nem a legjobb Savatage album, de későbbi pályafutásukra kifejezett hatása alapján az egyik legfontosabb mérföldkő a Gutter Ballet. Szerdán 17 órától tehát ismét KlasszikuShock, benne egy igazi gyöngyszemmel! Füleljetek!