Azt hiszem ennél nagyobb apropója nem is lehetne a szerdán 17 órakor kezdődő KlasszikuShock műsorának. Adásunkban azt az 1970-ben készült Black Sabbath lemezt játsszuk le, amely gyakorlatilag megváltoztatta a világtörténelmet. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ha nem készül el a Paranoid album, akkor ma másképp festene a világ zenei stílustérképe. Az apropó pedig nem más, mint az, hogy 32 év után idén végre újra közös stúdiólemezen dolgozik a négy Birminghamből származó muzsikus.

Igaz, aggasztó hírek érkeztek, hiszen a banda gitárosánál, Tony Iomminál a limfóma korai stádiumát állapították meg az orvosok. Nem vagyok orvos és kiguglizni sincs kedvem, hogy mi is ez a betegség valójában (aki akarja úgyis utánanéz), de az tény, hogy a négy zenész komoly szándékát mutatja, hogy Tony betegsége miatt mindnyájan Londonba költöztek, hogy a lemez munkálatai miatt sem legyen elhanyagolható a gitárosuk orvosi kezelése, felügyelete. Pedig nem volt meg mindig náluk ez az egység, sőt. Lexikonokat írtak teli azzal, hogy a négy zenész, míg együtt volt miként marta egymást. Legfőképp Ozzy Osbourne és Tony Iommi között volt a legtöbb konfliktus. A ’60 évek végén Birmingham utcáin dúlt az erőszak és magas volt a környezetszennyezés is. Nem csoda, hogy a fiatalok bandákba tömörülve randalíroztak az utcákon. Iommi és Osbourne pedig külön bandába tartoztak. A gitáros egy évekkel későbbi nyilatkozatában említette, hogy ki nem állhatta Ozzy-t és valahányszor meglátta, kényszert érzett, hogy átrendezze a búráját. Amikor a bandájával Iommi énekest keresett és a hirdetésben megadott címen Ozzy nyitott ajtót, Iommi azonnal sarkon is fordult, de az volt a szerencse, hogy a gitárost elkísérte Geezer Butler basszeros is, aki kérte, hogy adjanak egy lehetőséget Ozzynak. Direkt nem írtam, hogy a Black Sabbathnak kerestek énekest, ugyanis kezdetben (és most kapaszkodjatok meg!!!) a förtelmes Pop Top Blues Band névre hallgattak. Ebben a bandában már egy szaxofonossal és egy slide gitárossal kiegészülve már együtt zenélt a Sabbath legendás felállása. A szaxofonost és a slide gityóst hamar kitették és szerencsére a zenekar nevét is ezzel egy időben megváltoztatták. Pár napig Earth volt a nevük, aztán átkeresztelték magukat Black Sabbathra. Érdekes, hogy míg ma már egy zenekar új nagylemezének elkészítése meghaladhatja a két-három évet, addig a Sabbath 1970-ben két nagylemezt is készített. Bizony ám, egy év alatt két lemez, amelyek ráadásul nem is akármilyenek. Az első albumot állítólag néhány óra alatt (!!!) vették fel, de a Paranoid lemezzel sem vacakoltak sokat. Mégis történelmet csináltak vele. Egy olyan korongról, ahol együtt szerepel a Warpigs, a Paranoid vagy az Iron Man csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Felsorolhatnám persze az összes dalt (talán csak az instrumentális Rat Salad nem ért el akkora sikert), de szavak helyett jöjjenek inkább a rockzene klasszikusai. Szerdán 17 órától a KlasszikuShock műsorában egy olyan Black Sabbath lemezt hallhattok, amelynek elkészítésénél a négy birminghami muzsikus magasról kakilt arra, hogy a közvélemény sátánistának tartja őket. Egy kompromisszummentes albumot készítettek. Nem fifikázták túl a dalokat. A technikai korhoz képest szinte primitív eszközökkel egy teljesen egyedi, változatos és azóta is megismételhetetlen dalcsokrot tettek le elénk. Köszönjük meg nekik, hogy szeretett műfajunk ennyire kiteljesedhetett!