A közelmúltban jelent meg a Superbutt zenekar hatodik stúdióalbuma, illetve a jelenlegi felállásban az első. Egy villáminterjú erejéig elkaptam Kovács Attila gitárost, hogy áruljon el egy-két engem foglalkoztató apróságot a most napvilágot látott anyagról.
Hogyan jellemeznéd az új albumot?
Az idei év legjobb Superbutt lemeze.
Miket gondolsz az erősségeinek? Miben másabb, mint az előző Superbutt albumok?
Erre azt szokás válaszolni, hogy más a címe, más dalok vannak rajta, és még a borító is más. Viccet félretéve, a lemez legfőbb erőssége számomra az, hogy mertünk új dolgokkal próbálkozni, és nem akartunk görcsösen „klasszikus superbuttos” zenét játszani – ez nehéz is lett volna, hiszen a korábbi felállás teljesen lecserélődött, nagy jóindulattal még Tomi tekinthető András mellett „régi” tagnak. Szerintem ez egy nagyon zenei anyag lett, és sok olyan határt léptünk át, amit nem vártak volna az emberek a zenekartól. Ugyanakkor a magam részéről biztos vagyok abban, hogy ez még közel sem a végkifejlet, hanem inkább egy új korszak kezdete.
Ez az első Superbutt lemez, amin közreműködsz. Milyen szerepet vállaltál (avagy osztottak rád ) a lemezkészítési folyamatban?
Igazából már akkor elkezdtem dalokat írni, amikor még szó sem volt lemezkészítésről. Ez nálam így szokott menni, állandóan új dalokon agyalok, szóval végül úgy alakult, hogy fő zeneszerzőként működtem közre, illetve a hangszerelésekért is leginkább én feleltem. Fárasztó egy meló volt, és nem is érte meg, mert emiatt nagyrészt mindenki az én ötleteimet kritizálta. Hozzá kell tenni, hogy természetesen a többiek is hozzájárultak a lemezhez a saját ötleteikkel, például Tomi (Práznek Tamás gitáros) hozta három szám alapötletét, illetve Fellegi (Fellegi Ádám dobos + multiinstrumentalista) is jó pár számban közreműködött társszerzőként, riffekkel, dalszerkezeti megoldásokkal. Ők is megkapták a magukét, amikor a próbateremben csiszolgattuk az anyagot, András meg pláne, amikor a szövegekre és a feléneklésre került a sor.
Honnan ered a cím? Van valami története?
Fogalmam sincs, András találta ki a lemezcímet, és hogy őszinte legyek, semmi ötletem nincs arra vonatkozólag, hogy számára mit jelent, legalábbis nem emlékszem, hogy egyáltalán beszéltünk volna erről. Nekem tetszik, hiszen az Animals egy Pink Floyd lemez címe volt, de mivel ő tudtommal életében nem hallotta azt az albumot, kétlem, hogy a címnek köze lenne ahhoz. Ez igazából pont olyan, mint egy dalszöveg, bárki szabadon értelmezheti, és néha az ilyen megfejtések sokkal érdekesebbek lehetnek, mint a saját eredeti elképzelésünk.
Van-e, és ha igen, melyik dal a zenekar közös kedvence?
Ha egyet kellene választani, akkor valószínűleg a The Murder Of Socrates lenne az, mindenki nagyon szereti játszani a zenekarból, legalábbis ezt mondták. Érdekes amúgy, hogy csak későbbre terveztük azt, hogy bevegyük a koncertprogramba is, de olyan lelkes reakciók jöttek rá mindenkitől, beleértve a zenekart és a közönséget is, hogy már első körben bekerült, és a magam részéről remélem, hogy jó darabig ott is marad, mivel az egyik kedvenc számom az anyagról a The Devil You Run With és az Out Of Reach mellett.
Túl vagytok a lemezbemutató koncerten is. Mik a további tervek?
Hamarosan forgatunk egy klipet az egyik dalra, hogy melyikre, az legyen meglepetés. Emellett koncertezünk – remélhetőleg hatalmas sikerrel – itthon és külföldön, majd az év végén napvilágot lát még egy új dal. Más tervekről egyelőre nem tudok, a legutóbbi zenekari megbeszélésen sajnos valószínűleg be voltam rúgva, HA!!!
