A ’80-as évek közepén a thrash metal, mint műfaj, iszonyúan sokat köszönhet a Metallica zenekarnak. Az első négy nagylemezük a műfaj abszolút alapkövének számít. Olyannyira, hogy az …And Justice For All korongjuk kivívta azt, hogy a híres Grammy díjkiosztón a Metallica, mint kőkemény metal banda, élőben zúdította riffjeit az öltönyös egybegyűltekre. Ekkor már nem lehetett egyszerű kézlegyintéssel szőnyeg alá söpörni a thrash metalt. A Metallica sikereinek árnyékába megkapaszkodtak az olyan bandák, mint az Anthrax, a Slayer vagy a Megadeth (ugye milyen ismerősen cseng ez a négy név a nemrégiben óriási sikereket elérő Big 4 fesztiválról?). Mögöttük pedig amolyan másodosztályúként sikerré éhesen sorakoztak az olyan bandák, mint a Death Angel, az Exodus vagy épp a Testament.

Mi most utóbbi zenekarral foglalkozunk, azon belül is a Practice What You Preach címmel megjelent lemezükkel. A San Francisco-i banda már a debütáló The Legacy albumukkal berobbant a köztudatba. Mint egy hatalmas pöröly, úgy csapnak le a gyanútlan hallgatóra a rajta szereplő nóták. Ennek fényében nem csoda, hogy az egész világon hatalmas bukásként könyvelték el a Testament 1988-ban The New Order címmel megjelentetett lemezét. A zenészek a rájuk nehezedő sikerrel nem tudtak megbirkózni és rossz utat választottak. A jól bevált, gyilkos erejű, ugyanakkor végtelenül egyszerű témákat felcserélték a fifikás zenei betétek, amik már-már progresszív irányba mentek át. Buktak is vele egy hatalmasat. A tagok érezték, hogy valamit elszúrtak, ezért összedugták kobakjaikat, a beszélgetés eredménye pedig minden idők egyik legsikeresebb Testament nagylemeze lett. A kritikusok is csak nagyokat pislogtak, amint szemük láttára kúszott fel a korong a Billboard 200-as listáján. Meg sem állt a 77. helyig. A dalok írásában a megszokottól eltérően már nem csak a két gitáros jeleskedett, hanem a teljes banda aktívan részt vállalt. Az abszolút Testament stílus megmaradt, ugyanakkor a dalok sokkal kidolgozottabbak, dallamosság terén majdhogynem fülbemászóak lettek. Persze nem kell megijedni, ettől még cső thrash az album. Keményen ütnek a nóták, de a korábbi lemezekhez képest itt már érezni, hogy a zenészek sokat fejlődtek, színesebben kezelik a hangszereiket.A zene mellett a dalszövegek mondanivalója is jóval komolyabb témákat boncolgat. Az okkult témákat felváltotta a politika, de boncolgatják a dél-amerikai erdők pusztulását, a pedofíliát, és az öngyilkosság értelmetlenségéről is énekel Chuck Billy. Ha kemény, ugyanakkor minőségi muzsikára vágysz, akkor szerdán 17 órától hallgasd a KlasszikuShock műsorát és benne eme remek korong legjobb dalait!