Épp a minap, március 25-én látott napvilágot Európában az Amon Amarth legújabb stúdióalbuma, a “Surtur Rising”, melyet – bátran mondhatjuk – tűkön ülve várt rajongó és szakma egyaránt. Nos, szubjektív véleményünk szerint az anyag zseniális lett, és ebben úgy látszik, francia kollégáink is egyet értenek velünk, akik számról számra elemezték a lemezt. Íme, erre jutottak:

1. War Of The Gods

Az Amon Amarth nem az a fajta csapat, akik a dolgok túlcifrázásával fárasztják magukat. Ezek a srácok nem igazán nyújtják hosszúra az aktuális album tematikájának és irányvonalának felvezetését. Most is így kezd a – már néhány hete az interneten meghallgatható – nyitó nóta: egyenesen bele a közepébe, egy elképesztően fogós riffel, melyre kétségkívül őrült pogózások várhatók majd. A “War Of The Gods” tökéletesen összegzi azt az irányt, amerre az Amon Amarth az utóbbi években tart és kellemes átmenet a legutóbbi, “Twilight Of The Thunder God” album és az új lemez között. Briliáns „előétel”, mely végén a hallgató valószínűleg pontosan tudja már, hogy szeretni fogja-e az albumot vagy sem.

    2. Töck’s Taunt – Loke’s Treachery Part II

A 2006-os “With Oden On Our Side” album “Hermod’s Ride To Hell” dalának folytatásaként a “Töck’s Taunt” agresszívebb, bár lassabb dal. A gitárok sötéten, fenyegetően szólnak egészen a viszonylag nyugodt, vikingek inspirálta szólóig, mely éles kontrasztot mutat a szám általános hangulatával. A dal méltó folytatása a 2006-os első résznek, annak ellenére, hogy alapvetően két különböző hangulatú nótáról beszélünk. Érdekes lenne koncerten a két számot egymás után hallani 🙂

5. Live Without Regrets

Vannak dalok, melyek hallatán egy szívdobbanásnyi idő alatt tudod: ez AZ a zenekar. A “Live Without Regrets” pont ilyen: fogós riff, kimunkált dallam, egészen a Muspellheim mélyeiből előtörő hörgés… Ez a dal megtestesít mindent, amit szeretünk az Amon Amarth-ban. A kompozíció a “Twilight Of The Thunder God” néhány opuszát idézi és remekül példázza, hogy a zenekar mit akart ezzel az albummal: vették azokat az összetevőket, amelyek miatt a “Twilight Of The Thunder God” akkora siker lett, újrahasznosították és új végletek felé vitték őket. Hogy a recept tökéletesen működik, arra a “Live Without Regrets” a bizonyíték.

6. The Last Stand Of Frej

Johan szerint a “The Last Stand Of Frej” a “Destroyer Of The Universe” ellentételezése: míg az utóbbi a világvége istenének szemszögéből meséli el Surtur és Frej epikus harcát, az előbbi során a mitológiai hős szemén keresztül látjuk a történéseket. Éppen ezért nem meglepő, hogy ez a nóta a lehető legközelebb áll egy balladához (végül is, a csata nem végződött jól Frej számára). A tempó lassú és kicsit gondterhes, a gitárszóló kicsit olyan, mint egy melankolikus rock dal. A nóta vége felé a tempó felgyorsul, mintha ki akarná emelni a csata szomorú végkifejletét és a hős halálát. De azért, lássuk be, kiállni maga Surtur ellen úgy, hogy elvesztetted a mágikus kardodat, nem nagyon okos dolog…

7. For Victory Or Death

Ez a zenekar egyszerűen képtelen sokáig túl lassú lenni: a “For Victory Or Death” újabb adag pogózni való, nyaktöréssel veszélyeztető őrületet hoz. Immár másodszor nyújt az Amon Amarth „egyenesen a Valhallából” típusú viking metalt. Úgy tűnik, ez a szám mutatja a banda legigazibb lényegét, anélkül, hogy önmaga paródiájába menne át. A dal kiválóan alkalmas az annyira szeretett Amon Amarth megismerésére, felfedezésére.

8. Wrath Of The Norsemen

A normannok boldogtalanok – és mivel Johan feladata az üzenet közvetítése, ebben a nótában a hörgések különösen lenyűgözőek. Az egész tompa gitárhangokkal indul, lassabb tempóban, majd Amon Amarth albumhoz képest egészen szokatlan szóló következik, csak, hogy a zsigerekbe hatoló „Valaki mentsen meg/Senki sem tud megmenteni” sorban tetőzzön a dal, ami után olyan gyengének érzi magát a hallgató, mintha épp lefutott volna egy maratont. A hirtelen befejezés után azt mondod: Kell, hogy legyen még, nem lehet így vége! A következő dal valahogy muszáj, hogy kárpótoljon ezért a kielégítetlenségért!

9. A Beast Am I

Ismét Johan szerint, az “A Beast Am I” az egyik legagresszívebb szám a zenekar eddigi teljes pályafutása alatt. Az egyik legagresszívebb, lehet – az egyik legfantasztikusabb, nem kérdés! Az ellenségeskedések sora Johan sikolyával indul, a gitárok egyszerre törnek előre egy ijesztő félhangban, a lábdob katonai menetet diktál, a vokálokat mintha géppisztoly szolgáltatná… Néhány dal fizikai reakciót vált ki a hallgatóból, melyet egy isten tudja, honnan származó gondolat követ. Ebben az esetben azt érzed, hogy a lélegzeted bent akadt a tüdődben, és hallod, amint az agyad egy része azt sikoltja: „Haver, ez elképesztően briliáns”. Ó igen, ezek a srácok valóban bestiák!

10. Doom Over Dead Man

Van egyfajta „gitározzunk a tábortűz körül” hangulat ennek a nagyszerű záródalnak a bevezetésében. A nyitány rettentő lassú, még a szokásosnál is erősebb melodikus megközelítéssel. A svédek odáig mentek, hogy szintetizátort használnak (igazi hegedűk hiányában – azok valamivel kevésbé lógtak volna ki egy ilyen kompozícióból), kiemelendő ennek az utolsó dalnak a nagyszabású, már-már nagyzenekari aspektusát. Rövid csönd után visszatérünk a súlyos gitárokhoz és haladunk a tetőfok felé, mely istenes távolságból sikítja: „vége a lemeznek”. A viking harci gépezet szép lassan távolodik, elhalkul, mielőtt teljesen leállna.

Összegzés:

A média legalább olyan türelmetlen várakozással tekintett a “Surtur Rising” megjelenése elé, mint a rajongók. Az volt a kérdés, hogy az Amon Amarth képes lesz-e hasonlóan jó lemezzel előrukkolni, mint a fantasztikus “Twilight Of The Thunder God” esetében, melyen szokatlanul sok sláger szerepelt. A válasz egyszerű: IGEN! A különös gondossággal készített anyag nem hagy semmi kívánnivalót maga után, ezek a kompozíciók igazi minőségi munkák. Az album kontrasztosabb, bombasztikusabb és brutálisabb is, mint az elődje. Röviden: kiváló folytatás, ami örömre, ünneplésre ad okot. Ugyanakkor elkezdhetünk reménykedni, hogy a zenekar nem esik bele a „rutinból lemezt” csapdába. Két album ugyanazon a csapásvonalon? Remek! Három? Az már nem annyira…

 

Forrás: RadioMetal.com