“Leültem, hogy bekapjak egy falatot a Burger Kingben (március 4-én, pénteken este, az Osloi Központi Pályaudvaron), amikor hirtelen észrevettem, hogy a mellettem lévő székre rakott hátizsák, benne mindannyiunk útlevelével, eltűnt” – mondta Erlend Hjelvik énekes.
Akár egy hétbe is beletelhet, mire a zenekar hozzájuthat az érvényes amerikai vízummal ellátott új útleveleihez, így csak abban reménykednek a srácok, hogy talán az austini bulira már odaérnek és teljesíteni tudják a március 16-ára tervezett fellépésüket a South By Southwest fesztiválon. “Hétfőn elmegyünk útlevelet intézni, aztán meglátjuk, mi lesz” – mondta Hjelvik. A Kvelertak tagjai még azt sem tudják, végül mennyi pénzt veszítenek a turné késedelmes kezdésével. “70.000,- norvég koronát (ez mintegy két és félmillió forint) fizettünk ki a repülőjegyekért, de még nem tudjuk, hogy ebből az összegből megvehetjük-e az új jegyeket, esetleg visszatérítik, vagy elveszítjük az egészet” – mondta az énekes.
A Kvelertak szemérmetlenül merít ihletet bármiből, ami egy kicsit is beleillik a műfaji korlátoktól mentes kemény, fogós, extrém rock ‘n’ rollról alkotott elképzelésükbe, és mindig kitart a zenekar eredeti terve mellett: jó dalok a punk-rock úttörőinek jellemzően gúnyos előadásmódjában. A keményebb zenekarok többségétől eltérően a Kvelertak az anyanyelvén énekel, így téve még jellegzetesebbé amúgy is egyedi hangzásukat.
Történetük klasszikusnak mondható: néhány jó barát elhatározza, hogy zenekart alapít. Kiderül, hogy a banda egész jó, és 2007 elejétől a dolgok igencsak felgyorsultak a Norvégia nyugati partvidékéről származó srácok számára. Dalaik nemzeti rádióbéli szereplésének, illetve döbbenetes élő előadásaiknak köszönhetően játszhattak az ország legnagyobb fesztiváljai közül néhányon, például a hírhedt Roskilde Fesztiválon, ahol 80.000 őrült rajongó előtt léptek fel. Lenyűgöző egy kiadóhoz (akkor még) nem szerződtetett zenekartól, mindössze néhány demo birtokában.
Saját magukról elnevezett debütáló lemezük 2010 júniusában jelent meg az Indie Recordings gondozásában és folyamatosan kapja mind a mainstream médiától, mind pedig a metal weboldalaktól a lelkes kritikákat egyedi TURBONEGRO/black metal/punk/klasszikus rock/blues elemeiért. Az album producere Kurt Ballou volt, a keverésért Alan Douches felelt, a grafikát John Baizley készítette, és az anyagon vendégszerepelt Hoest (Taake), Andreas Tylden (JR Ewing és Altaar), Ivar Nikolaisen (Silver), valamint Ryan McKenney (Trap Them). Úgy tartják, a Kvelertak “minden idők legjobb norvég debütáló albumával” állt elő, illetve maga a zenekar “az új Mastodon“.
A Kvelertakot két kategóriában (Legjobb új előadó, Legjobb rock album) is jelölték az idei Spellemann díjkiosztón (a Grammy norvég megfelelője), melyekből az előbbit be is zsebelte. Februárban a zenekar elnyerte az egymillió koronás (kb. 35 millió Ft) Statoil díjat, mely célja az arra méltó, ígéretes norvég zenekarok sikeres nemzetközi áttörését elősegíteni.
