Az igazán sokszínű, színvonalas zenei kínálat ígérete szép nagy csapat rockzenét kedvelő emberkét vonzott február 12-én a Crazy Mamába. Nem is csalatkoztak, két nagyszerű koncert és egy hajnalig tartó, hangulatos karaoke volt a jutalma mindenkinek, aki a VI. Rockvilág.hu találkozót választotta szombat esti programjának. Az élő zenei élményt elsőként a Symphonium szolgáltatta.
A neoklasszikus metal egyik hazai képviselője a műfaj igen komoly elvárásaihoz méltó produkciót nyújtott. A jellemzően összetett, nagy műgonddal megkomponált – és természetesen a komolyzene legnagyobb zsenijeitől is ihletet merítő – szerzemények lehetőséget nyújtottak a zenészeknek technikai tudásuk megcsillogtatására, és mindehhez erőteljes, kiváló énekhang társult. A mind zenei, mind dalszöveg téren igényes számok álomszépen szóltak, igazi csemegét kapott a szép számmal egybegyűlt közönség.
A zenekar ezen az estén Első szimfónia című debütáló lemezéről szemezgetett nekünk, elhangzott – a teljesség igénye nélkül – A jóslat, az Ikarosz könnyei, A halhatatlanok, az instrumentális Ördögtánc, illetve ráadásként A Fény fia. Minőségi műsor volt, nem is csoda, hogy többen, akik most találkoztak először a Symphoniummal, ott helyben cd vásárlásra adták a fejüket. A koncert alatt megtudhattuk, hogy a zenekar gőzerővel dolgozik második lemezén, melyhez – és a további koncertezéshez – sok sikert kívánunk a Symphoniumnak!
Némi átszerelés és beállás után – mely során gyakorlatilag teljes egészében elhangzott A zöld, a bíbor és a fekete – színpadra lépett sokak nagy kedvence, a Pandora, az első számú mikrofon mögött – természetesen – az ország egyik legjobb rockhangjával, Kálmán Gyurival. A Pandorával kapcsolatban alapvetően nem nagyon érhetné az embert meglepetés – nagyjából tudjuk előre, hogy miket fogunk hallani, biztosan tudjuk előre, hogy piszok jó lesz az egész, mégis mindig, minden alkalommal újra és újra tátott szájjal és köldökig érő állal hallgatjuk a srácokat elejétől a végéig, és akármilyen hosszú műsort kapunk, keveselljük.
Most sem volt másképp. Elementáris Soha nem elég hangzott el nyitásként, majd sorban jöttek a jobbnál nagyobb klasszikusok, például: Dinamit a vérem, Menj tovább, Vágtass velem, Ingajárat, Miskolc, Tépd el az időt, A zöld, a bíbor…, Két forintos dal… Na de ne higgye senki, hogy csak úgy simán ment le a káprázatos műsor. Néhány szám erejéig vendég dobos, Kokó püfölte a bőröket, sőt, két vendég énekes is penderült a színpadra – a mi Gyurink Csabi barátja és Dobosi István a Symphoniumból, így három masszív férfihang birizgálta jólesően a hallójáratainkat. A – soha nem elég hosszú – műsor végét stílusosan az Utolsó cigaretta jelezte, amit persze nem vett jó néven a közönség, ezért a srácok visszajöttek és újráztak nekünk – szintén stílusosan a Soha nem elég és a Vágtass velem hangzott el, majd pedig a második ráadásban, immáron harmadszor is, meghallgathattuk az örökZöld, a bíbor és a feketét…
A színpad kiürítése után megkezdődött a karaoke, melyre legnagyobb örömünkre a zenészek közül is jópáran maradtak és szorgalmasan kivették a részüket a program alakításából. Külön köszönet a két frontembernek, hogy a végigénekelt koncertek után még a karaoken is megörvendeztettek bennünket néhány jóféle dallal – például a jelenlevők valószínűleg a valaha szólt legjobb Kölyköd voltamnak lehettek fültanúi 🙂
Ha lett volna kakas a közelben, valószínűleg ő kukorékolt volna zárórát nekünk, de így csak a könyörtelen idő volt megint, ami szigorúan berekesztette ezt a nagyszerűen sikerült bulit.
Köszönjük mindenkinek, aki ellátogatott a VI. Rockvilág.hu találkozóra és belépőjével támogatta az egyesület – és ezáltal a rádió – működését, illetve köszönjük a Symphoniumnak és a Pandorának, hogy színvonalas, csodás hangulatú koncertekkel ajándékozott meg bennünket!
